A romantikus drámák, illetve vígjátékok jó ideje hozzátartoznak az ázsiai kommersz filmgyártáshoz. Nincs ez másként Koreában sem, sőt, talán ezen ország termeli a legtöbb alkotást ebben a műfajban. A probléma csak az, hogy gyakran nem megfelelő módon nyúlnak a témához, így aztán, ha egy kezdő - egyetlen rendezéssel a háta mögött szerintem mondhatjuk annak - kerül a rendezői székbe, a kulcsfontosságú szerepeket pedig tapasztalatlan, alig ismert színésznőkre bízza, nem számítunk túl sok jóra. Éppen ezért sikerült meglepetést okozni, ugyanis jelen esetben határozottan kellemesre sikeredett az eredmény.

A film három nőről szól, akikben több közös vonás is van. Rokonok, lakótársak, keresik a helyüket  (és párjukat) a világban, valamint próbálnak megbírkózni az idő múlásának aggasztó jeleivel. Persze jellemző módon - ahogy a valóságban is - ők (a nők) dramatizálják túl a helyzetet és okoznak maguknak problémákat.

Young-mi (Lee Mi-sook) a legidősebb a trióból, színirendezőként dolgozik, egyedülálló anyaként neveli lányát. Próbál erős, magabiztos nőnek látszani, de valójában teljesen bizonytalan. 40-es éveiben járván (a valóságban most lesz 48 éves és igencsak jól tartja magát) kénytelen szembenézni a ténnyel, hogy ketyeg a biológiai órája, ezért fiatalabb férfiak társaságát keresi, de velük is csak a testi kapcsolatot erőlteti.

Kang-ae (Ahn So-hee) a "Wonder Girls" nevű popformáció egyik tagja), Young-mi lánya éli a hétköznapi tinédzserek életét és barátnője útmutatását követve próbálja elcsábítani az osztály egyik szépfiúját, ami persze nem megy könnyen.

Ah-mi (Kim Min-hee), Young-mi húga - akire a film leginkább összpontosít - forgatókönyvíróként igyekszik boldogulni. Ő az, aki a trióból a legnehezebben tudja elszánni magát a változtatásra. Töketlen rendezője folyton csak módosításokat kér forgatókönyvén - már amikor nem alszik éppen - a forgatás megkezdése ezért egyre csak húzódik. Próbál leszokni a bagózásról, de folyton kudarcot vall. A magánéletében szintén választúthoz érkezik: vagy folytatja kapcsolatát szakadt, csapodár zenész barátjával, vagy elfogadja egy másik udvarló közeledését, ami egy szebb, jobb, de számára teljesen idegen életmódot is jelentene.

Szóval, mint láthatjuk, mindhárman "hatalmas" (muhaha) gondokkal küszködnek, ezek a problémák viszont életszerűek, akárcsak az őket alakító színésznők. A karakterek szerethetőek és aranyosak, amit pedig szintén díjazni tudok, a néhány jelenetbe becsempészett leheletfinom humor. Így egy olyan romantikus drámát kap a néző, ami ügyesen egyensúlyoz a felesleges túlzások és a túlságosan unalmas és eseménytelen valóság között.

hancinema