iMDB

A költőből filmrendezővé avanzsált Hoo Ya új filmje, az A Dirty Carnival egyesek szerint egy trilógia második része, de ezt eddig senki nem erősítette meg. Mindenestre azt tény, hogy tényleg vannak benne lényegi hasonlóságok, a baj csak az, hogy nem Hoo előző filmjével, a Once Upon a Time in a High Schoollal kapcsolatban.

Igazi gengszterfilmmel van dolgunk, minden vonatkozásban. Byung-Du fiatal, de nagyon lelkes tagja a helyi bűnszervezetnek. Pár emberével a háta mögött mindent képes megtenni azért, hogy feljebb kerüljön a ranglétrán, és többet keressen. Néha hihetetlenül megalázó, máskor veszélyes és fájdalmas sebekkel járó helyzetekbe keveredik, de valahogy semmi nem akar összejönni neki. Bármennyire szeretné kijárni a „tisztességes”, a szervezet szabályait szem előtt tartó utat, sajnos rá kell jönnie, hogy így nem fog messzire jutni, így hát saját kezébe veszi a dolgok irányítását.

Furcsa, hogy néha egy-egy másolat, utánzat, klón jobban sikerül, mint az eredeti alkotás. Bár nyilván sokan vitáznak majd velem ebben, de szerintem Hoo Ya filmje egyértelműen a nagysikerű A Bittersweet Life tematikáját követi, több lényeges vonásban. Ennek ellenére azt kell mondjam, hogy a film mégis képvisel némi eredetiséget, főleg a megvalósításban. A főszereplőt alakító színész legalább olyan jó, mint korábbi társa, ám egy teljesen más karakter, sőt jellemfejlődése is jóval nagyobb utat jár be. Nála nem a főnökhöz, hanem saját magához való hűség az elsődleges és nem is annyira hidegvérű, hiszen nem bérgyilkos. Ebből kifolyólag azonban emberibb, a néző által könnyebben megfogható karakter, mégpedig annyira, hogy a nem kevés alkalommal adódó kellemetlen pillanatoknál szinte mindig összerándul az ember. Néha egészen olyan, mint a szappanoperáknál, mikor fennhangon próbáljuk utasítgatni a szereplőket, hogy mit tegyenek és mit nem, vagy a horroroknál, mikor eltakarjuk a szemünket félelmünkben. Itt persze szó sincs szellemlányokról, de a történések legalább annyira átélhetőek.

Minden más tekintetben is csak dicsérni lehet a filmet. A történet szép ívet jár be, s bár a vége némileg kiszámítható, mégsem unalmas. A több, mint két órás játékidő alatt végig leköti az embert, nem is kicsit, személy szerint végig a képernyőre voltam tapadva. Az akciójelentekért az a Shim Jae-Myung felelős, kinek munkájával többek között a Die Badben, a Friendben vagy a Typhoonban ismerkedhettünk meg. Ezek közül az A Dirty Carnival leginkább az elsőhöz hasonlító kemény, naturalisztikus, acélcsöves, sashimi-késes verekedések annyira realisztikusak, hogy a már említett könnyű átélhetőség itt is földbe döngöli az embert, a kések hangjától pedig a szőr felállt a hátamon.

Tehát erről a filmről szintén minden elmondható, ami napjaink koreai filmjeiről. Igényes, élvezhető, csak hát már sajnos láttunk ilyet.