Godzilla (Gojira) (1954)
A FILM, melyben először láthattuk amint az atombombák nukleáris szele felzargatja és pusztító erővel ruházza fel az őskorból visszamaradt mélytengeri szörnyeteget Gojirát, hogy visszatérítse nekünk mindazt a borzalmat, melyet fegyverkezési mániánk szabadított a világra.
Ez nem B mozi, hanem komoly, háborúellenes film. A gumigodzilla vs műanyagmakettek ugyan mai szemmel már humorosnak tűnhetnek, de a sebesültek szenvedései, a halott édesanyja felett síró kisgyerek látványa már aligha. A szörnyeteg, csupán fikció, de mikor elvonul, és a kamera vált, akkor olyasmit látunk, ami lehetne akár a tokiói bombázások, vagy Hiroshima, és Nagasaki szenvedő áldozatainak bemutatása is.Csupán egyetlen tudós rendelkezik a fegyverrel, mely elpusztíthatja Gojirát, de hogyan vethetné be úgy, hogy a nagyhatalmak ne tennék rá a kezüket erre a rettenetes, pusztító eszközre? Merthogy a hatalom nem tanul. Ez még nem a "szeressük egymást gyerekek" propaganda, hanem a "vezetők úgyis kapzsi-hülyék, legalább mi legyünk észnél" üzenet formába öntése.
A színészi játék néhol eltúlzott, a rendezés itt-ott tökéletlen, de ez csak erősíti az élményt, hogy egy '54-es klasszikust nézünk. Aki kicsit is tudni véli, hogy miért is jók a godzilla filmek, annak muszáj megnézni a kezdeteket, de kizárólag a japán változatot, mert drága amerikai barátaink voltak olyan hazafiasak anno az első széria esetében, hogy a japán előadói játékot kivágták a filmből, és a saját színészeikkel újraforgatták, a saját szegényes elképzeléseik alapján, a mondanivalót pedig meghagyták a "japóknak".