Főszereplők: Katsu Shintaro; Miki Norihai; Kato Takeshi

Rendezte: Inoue Akira

(1965, 84 perc)

1963-ra, 32 évesen, Katsu már a DAIEI hatalmas sztárja volt. Elnyerte a "Kék szalag" kitüntetést, amely a japán színészek között a legnagyobb becsben állt. Neve ekkorra már egybeforrott az általa megteremtett Zatoichiéval. Megszületett az első fia, látszólag minden rendben volt hát. Ám 1965-re a jegyeladások csökkenni kezdtek, a stúdió meg aggódni. Önéletrajzában Katsu így ír erről az időszakról: "A forgatókönyv érdektelenné teszi a filmkészítést. Mindössze világos koncepcióra van szükség. Állítsd föl a karaktereket, kezdd el a fölvételeket és alakítsd úgy a történetet, ahogy a forgatás megy...Akkor érdekes lesz a film." A rendező, Inoue Akira így jellemezte Katsut: "Tökéletes felnőtt, akinek tökéletesen gyermeki elméje van." Nem tudom, milyen elvek szerint zajlott le a forgatás, de a végeredmény szinte tökéletes lett. Ebből a filmből tényleg sugárzik valamilyen gyermekien egyszerű tisztaság.

Zatoichi hosszú évek után visszajut a régi mestere falujába, ahhoz, akitől annak idején a masszírozást tanulta. Ám a mestert hidegvérrel meggyilkolták, a faluban erőszakkal kényszerítik prostitúcióra a nőket. Ez a sors várna a hajdani mester lányára is. Nagy szükség lesz Zatoichi eszére, ravaszságára, csakúgy mint a villanó kardjára, mert az ellenfelek elszántak és sokan vannak...

Számomra ez az a történet, amelyben legvilágosabban érvényesül az igazi Zatoichi karakter. Gyönyörűen összeszedett jellemvonások, fordulatos történet szép kivitelben, jól eljátszott karakterek, emlékezetes összecsapások - kell-e több ennél? A DAIEI stúdiónál készült Zatoichi filmek reprezentatív darabja, az ismertető írójának személyes kedvence. Egyike volt a legelső filmeknek, amit a sorozatból megismertem és rögvest elnyerte a tetszésemet. Remélem, mások is így lesznek vele.