Főszereplők: Nakamura Kinnosuke; Takakura Ken; Kimura Isao
Rendete: UCHIDA Tomu
(1964, színes, 128 perc)
Yoshioka Seijuro legyőzése után Musashi egyszerre lett híres és hírhedt. Számos különböző okból, de sokan akarják a halálát, köztük mintegy ezer Yoshioka tanítvány, akik az országban mindenfelé megtalálhatóak. A legyőzött iskolavezető testvére is bosszúra szomjazik, ő az új hivatalos kihívó és sokkal jobb kardforgató hírében áll, mint a bátyja volt...
A sorozat legmozgalmasabb része, ahogyan az várható. A Yoshiokák elleni végső összecsapásnál mintegy 100 szamuráj pályázik Musashi fejére. Ez a változat nem akar szerecsenmosdatást végezni, főhősünk bizony tudatosan készül arra a szörnyűségre, amivel végérvényesen lezárhatja az elnyúló küzdelemsorozatot. Uchida itt szokatlan filmes megoldást választ, a nagy összecsapásnál átvált fekete-fehérbe, majd ismét színesre, mintegy érzékeltetve a Musashin lévő lelki nyomást. Közben Kojiro és Musashi között kimondatlanul is felszikrázik az ellentét, két dudás nem fér meg egy csárdában. A magánélete dolgai nem igazán mondhatóak olyan szerencsésen alakulónak, mint a harcművészi fejlődése. Viszont kezd túljutni a párbajhős korszakán, fokozatosan átlép egy magasabb szellemi síkra.
Jó film, fordulatos a történet, mindig akad benne olyasmi, ami fenntartja a néző érdeklődését.