Úgy tűnik, manapság minden süllyed a japán mozikban. Míg az idei nyár két nagy durranása közül az egyikben egész Japán, addig az Umizaru 2-ben csak egy luxus komphajó pusztulását követhetjük figyelemmel. Ahogy a hajó elmerült, úgy ívelt a magasba a film nézettségi rátája, úgyhogy az idei év második legnagyobb bevételt termelő igazi blockbusterje lett belőle.

A Limit of Love egy két évvel ezelőtti mozi folytatása, mely akkor mindenki meglepetésére igen nagy sikert aratott. A második részre be is indult a média-gépezet, és sikerült az első rész eredményeit is felülmúlni. Ez utóbbiban Daisuke Senzaki, egy ifjonc parti őr kezdeti viszontagságait, illetve egy gyönyörű lánnyal kibontakozó kapcsolatát követhetjük figyelemmel. Az Umizaru 2-ben persze a történet továbbgördül. Daisuke majdnem összeroppan, mikor egy mentés alkalmával döntéshelyzetbe kerül, és kénytelen hátrahagyni egy szerencsétlenül járt férfit. Eközben barátnője titokban már az eljegyzésre készül, amire egy véletlen folytán azonban fény derül, és hősünk tudtára jut. életének e két nehézségével nem tudván szembenézni, Daisuke a munkájába menekül, amire könnyen akad is módja, mivel partközelben egy több emeletes komphajó léket kap és süllyedni kezd. Elhatározza, hogy most nem követhet el hibát.

Ez egy igazi nagy költségvetésű film, az ember jobb esetben tudja, hogy körülbelül mit várhat tőle. Eredetiséget semmi szín alatt sem, hisz ennyi befektető esetén biztosra kell menni, úgyhogy csak a már bevált módszereket szabad alkalmazni. A készítők jelen filmmel kapcsolatban pont így tettek, hiszen a  Limit of Love-nak nem csak egy sikeres mozifilm elődje létezik, hanem hasonlóan populáris volt a történetet feldolgozó, még korábban megjelent manga és TV-sorozat is. Mint a fenti rövid ismertető mutatja a történettől sem várhatunk nagy meglepetéseket, gyakorlatilag az Airport sorozat óta jól ismert katasztrófafilm sablonokat keverték össze némi romantikával. De mindez nem is baj, hisz az ilyen filmre csajozni, popcornt rágcsálni és vegetatív módba kapcsolni ül be az ember. Az alkotók is jól tudták ezt, s ebben is a kitaposott ösvényt követték, hiszen az első képkockákon látszik, hogy a női nézőket a főszerepet alakító, egyébként inkább sorozatszínészként ismert Hideaki Ito charmos külsejével, a férfi nézőket pedig az akciójelenetekkel próbálták becsábítani a moziba. Az igazság az, hogy egyikben sem lehet semmi kivetnivalót találni. Daisuke igazi alfa hím, az akciók pedig nem a CG-vel akarnak hódítani, úgy mint az óriási buktára sikeredett amerikai rokonban, a Poseidonban, hanem a feszültséggel és dinamizmussal.

Egy nagyon gyenge pontja volt a filmnek, az pedig a női főszereplő. Itt közbevetném, hogy mind ő, mind pedig Hideaki Ito igencsak europid vonásokkal rendelkezik, még jobban erősítve azt a tendenciát, hogy igazi amerikai típusú blockbuster legyen az Umizaru. Tehát az említett hölgyemény, név szerint Ai Kato, gyakorlatilag az igazi anti-színész. Ezt így a második részre észrevehette a rendező is, nyilván próbálta leegyszerűsíteni színésznőnk dolgát, és így annak kifejezetten csak egy dolgot kellett eljátszania. Azt, hogy ő mennyire szenved. Először a félreértett elutasítás miatt, amiben Daisuke részesítette, majd azért, hogy kedvesének sikerüljön kijutni a hajóból. Sajnos azonban ezzel az egy feladattal sem sikerült megbirkóznia. Amit látunk, az tömör, de hiteltelen agónia, amit viszont érzünk, az igazi.

Mindemellett az Umizaru 2 szerintem kategóriájában megállja a helyét, ha az ember pedig a fent említett vegetatív lét elérésére vágyik, legalábbis két rövidke órára, ez az ő filmje.