Fölöttébb jó év volt az 1968-as a Shaw Brothers stúdió számára, de az 1969-est sem érhette panasz.

Ekkor készült el a Have Sword, Will Travel, vagy a Return of The One-armed Swordsman, hogy a közismertebbeket említsem. A kardfilmek sorát gyarapította az alábbi történet is, melyet ki más, mint Chang Cheh rendezhetett volna.

Félelmetes, könyörtelen rablók tartják rettegésben Tsang Chou város környékét, akik sosem hagynak életben szemtanúkat. A hatóság a közismert fejvadászt, Tieh Wu Chinget küldi a nyomukba, aki testvéreivel és embereivel benyomul a banda rejtekének számító nádassal teli körzetbe. A feladat veszélyes, a terep ismeretlen, a banda jól felkészült. Mindkét fél elszánt. A fejvadászokat hajtja a szakmai hiúság, a banditák a megszerzett zsákmányt akarják menteni. Könyörületet egyik fél sem ismer...

Számos kardcsengéstől hangos mozi készült akkoriban a stúdió berkein belül, melyeknek legjobbjai, mint a Golden Swallow, The One-armed Swordsman vagy a The Sword of Swords már korábban kitárgyalásra kerültek az Ázsiafilm lapjain. Ez a mozi ugyan nem éri el a fentiek minőségét, de azért korántsem rosszul sikerült munka. Az eléggé közismert, hogy Chang Cheh kedvelte az italo-westerneket, különösen Sergio Leone munkáit. A The Invincible Fist elején ez világosan kivehető a beállításokban, közelképekben, a fagyos, vagy akár dermesztő hangulat megteremtésében. Nyúzott ruhájú, kimerült, dühödt fejvadászok irtják az elszánt banditákat. Csak itt éppen nem dörögnek a hatlövetű Coltok, viszont sűrűn munkálkodnak a kardok meg más, fölöttébb egzotikus és ritkán látható, titkos szerkentyűk. Hullik hát a statisztéria rendesen. Chang Cheh a szokásos pörgős indítás után kissé lassít, a nagy népirtás keretébe azért megpróbál némi történetet belevinni. Nem túl eredeti, nem túl hihető, de összességében azért elfogadhatóan felépített keretjáték áll össze. A film bevezető része kifejezetten erős, jók a karakterek, van feszültség. Chang mester remekül kombinálja a már említett westernes megoldásokat némi thriller elemekkel, épít a japán filmek nyakig érő sásban történő harcaira, mindezt pedig a hagyományos kínai kardfilmek wuxia kötéltechnikával felturbózott látványvilágával erősíti.  (Meg bőven adagolt piros festékkel, de ezt akár kár is említeni, annyira nyilvánvaló) Bizony leköti az embert, a sokadik hasonló film esetén sem unalmas. Ráadásul itt még nem a később alaposan elkoptatott helyszínek jönnek újra meg újra elő. A történet közepe kissé leül. A rendező - a szokásától eltérően - ezúttal komolyabb szerepet próbál adni egy színésznőnek, de nem túl ügyes ő a nők világában. Ráadásul ez a hangvétel megtöri az addigi baljós légkört, a lírai, majd szerelmi vonal nem túl hihető itt. Viszont meglepően szépen fényképezett rész, Chang Cheh igazán szemet gyönyörködtető képekkel áll elő. A vége persze a megszokott és elvárt(!) küzdelmes párbajba torkollik, szintén vadnyugati módra. (Tisztellek, de azért ne reméld, hogy életben hagylak.) Lo Lieh ritkán jutott ahhoz a lehetőséghez, hogy ő legyen a "jófiú" egy történetben. Nem is megy neki könnyen. Az általa játszott fejvadász bizony eléggé félelmetes alak, ahogy azt tőle megszoktuk. Érdekesebb mozzanat az itt még csak kiegészítő karaktert játszó David Chiang feltűnése a moziban, aki azért már felvillantja, miért lett belőle a későbbiekben igazi sztár. De nem ő az egyetlen ilyen színész ezen a téren, a figyelmesebb néző több, évekkel később nagyobb hírnévre szert tevő kedvencet azonosíthat a történet során.

Igazából csak a címbe lehet belekötni, ami fölöttébb félrevezető. Itt szó nincs ugyanis kung fu moziról, öklök párbajáról, a Legyőzhetetlen Ököl tulajdonnév, viselője szigorúan csak kardot forgat. (Ez azért kerül ide, hogy a pusztakezes harcművészet rajongói ne vesztegessék fölöslegesen az idejüket.)

Összefoglalva: Stílusos, a maga műfajában erősnek, bár kiemelkedőnek nem mondható mozit fog látni, aki rászánja magát a megtekintésére. A Shaw Brothers és a kardfilmek kedvelői nyugodtan vegyék fel a megtekintendők listájára.

Főszereplők: Lo Lieh; Ku Feng; Chen Sing; David Chiang; Mien Fang

Rendezte: Chang Cheh

(1969, kb. 95 perc)

imdb