Az új esztendő legelső produkciója stílszerűen a túlbuzgó, ám felettébb fogalmatlan Dennis Law nevéhez fűződik, rossz szokása szerint mindenesként. A minden téren megalomániás Fatal Move és a kamaradrámaként is felfogható az A Very Short Life után visszatért a gyökerekhez, azaz a Fatal Contact után újra vérbeli akciófilm leforgatásába vágott bele.
A történet legelején Kínában járunk és egy gyors tempójú menekülést követhetünk végig, ám az egyik gengszter nem figyel oda eléggé és lekapcsolják a rendőrök. Arrafelé nem lacafacáznak, emberünket a rögtönítélő bíróság halálra ítéli, a kivégzést pedig egy stadionban, a magyar NBII-re jellemző nézőszám mellett hajtanak végre. Apró gond, hogy a végrendelet miatt az így elhunyt úriember pénze nem a többi gengszterre, hanem a családjára száll, ám a gaz triádok természetesen meg akarják szerezni azt. A csonka család két tagból áll, a gyámoltalan és szépséges Audrey-ből és az USA-ból hazatérő Jason-ből. Hamarosan vészesen elkezdenek fogyni a pénzről és a végrendeletről tudó emberek, de vajon ki állhat a háttérben?
Mint mindig, Law mester ezúttal is nagyon nagyot akart alkotni és elveszett a részletekben, amit leginkább abból vehetünk észre, hogy a sztori meglehetősen zavaros, helyenként túlságosan is bő lére enged lényegtelen elemeket, máshol pedig vagy teljességgel összecsapott, vagy hirtelen a semmiből kerülnek elő olyan részletek, amik fontosak a szálak összeszedése szempontjából. A jó öreg Dennis előszeretettel használja a flashback technikát, amit még a képi világ homályosításával is hangsúlyoz, de olyan rosszul időzíti őket, hogy a néző csak pislog, hogy mit is keres ez a jelenet pont itt és pont most. Ráadásul teljességgel öncélú, értelmetlen jelenetek is belekerültek a sztoriba. Spoilermentesen és csak példaként: miért megy Audrey „táncolni”? És mi értelme van annak, amikor bemutatják, hogy hogyan „táncol”? Az sem teljesen világos, hogy mi Jason szerepe a történetben. A lezárás felé pedig már annyira szárnyal a fantáziája, hogy sima akciófilmből szinte átmegy modern wuxiába az egész, de teljességgel röhejesen (nézzétek meg az öregasszony autóvezetését).
Mindezek ellenére sem fair Law mester hülyeségein élcelődni, hiszen a korábbi produkcióiból már kiderült feketén-fehéren, hogy mire számíthatunk tőle. A drámai részek nem működnek, a meghatónak szánt, szirupos zenei aláfestéssel ellátott pillanatok úgyszintén nevetségesek, a történet fordulatai pedig röhejesen idétlenek. Ki kell jelenteni, ez a Law-style, hiszen emberünk következetesen alkalmazza ezeket. Legalább ebben felér Johnnie To-hoz. Van stílusa, még ha rossz is...
Ha a Law-faktort leszámítjuk, akkor viszont egyáltalán nem rossz, amit láthatunk. Sok szempontból összeszokott csapat állt a rendező mögött, hiszen a jó öreg Herman Yau volt az operatőr (időnként besegíthetett volna a rendezésben is), így a tőle megszokott, tűéles képi világ tárul a szemünk elé, míg az akciójelenetek koreográfusa a Jackie Chan Stunt Team veteránja, Li Chung Chi volt, így a bunyók minőségére sem lehet panasz. Igaz, ezúttal nincs Wu Jing, mint a Fatal Contact-ban, viszont van helyette a már több kung fu szerepet a háta mögött tudó Andy On (jó nagy májfolttal a nyakán) és az új szuperhősnő, Jiang Lu Xia, akinek érdekesen oldották meg a szerepét, hogy elfedjék a kantoni nyelvjárás terén tapasztalható hiányosságait. Az akciókoreográfus egyébként valószínűleg vért izzadhatott, mire az egykori szépségkirálynőből előbb sorozat, majd mozisztárrá váló Bernice Liu-ból kungfu istennőt fazonírozott. Jiang akrobatikája után eléggé szögletesnek, betanultnak tűntek a mozdulatai, főleg a fentebb már említett „tánc” szemléltetésekor.
A film összképe tehát finoman fogalmazva is vegyes. Ha nem Dennis Law hozza össze, akkor a sztori és a forgatókönyv terén sokkal jobb is lehetett volna, viszont ha nem Dennis Law hozza össze, akkor nem ez a stáb forgatja le, így akár sokkal rosszabb végeredmény sülhetett volna ki belőle. Sajnos ez is csak a mostanában tipikus HK akciók egyike, amiket leginkább csak a belezsúfolt bunyók miatt érdemes megnézni, ráadásul itt hozzá kell tenni, hogy elsősorban csak azok a harcok igazán látványosak, amikben Jiang Lu Xia osztja a pofonokat. Ugyanolyan menő, mint a Coweb-ben volt, csak itt jóval esendőbb a karaktere. Leginkább miatta érdemes rászánni erre a mozira az időt és lehet reménykedni, hogy hamarosan végre egy igazi, testhezálló szerepet kap, immáron nem Law mestertől.

iMDB