Wonder Seven (7 jin gong) (1994)
Készült: 2009. március 8. vasárnap, 11:06 | | 
| 
| 
1994-ben járunk, a hongkongi filmipart sújtó krízis kellős közepén. Ez volt az az átmeneti időszak, amikor gyakorlatilag eltűntek a nagy költségvetésű, látványos szuperprodukciók, a helyüket pedig a könnyedre hangolt, sztorit alig-alig tartalmazó, elsősorban a látványos akciókra hangsúlyt fektető mozik vették át. Az ekkorra már rendezőként is egész korrekt múlttal rendelkező Ching Siu-Tung második, egyben utolsó próbálkozását tette meg forgatókönyvíróként, a már nevében is röhejes Charcoal Tan társaságában. Jól is tette, hogy többet nem írt scripteket, mert egyértelműen ezen a téren bukik el a Wonder Seven.
A cím beszédes, hiszen egy héttagú speciális kommandóscsapat a főszereplő, akiknek egy fegyverkereskedőt kell elkapniuk. Az akció persze balul üt ki, ugyanis nem csak ők pályáznak a Yeung nevű úriember pénzére és bankkártyáira, hanem egy kérlelhetetlenül gonosz bűnöző is, akinek nem akármilyen küllemű szárnysegédje van. De vajon be tudja-e teljesíteni céljait, vagy bukja a pénzt és a nőt is?
Hét főhős. Az bizony elég sok és ahhoz, hogy mindegyikükkel megismerkedhessen a néző, idő kell. Egy korabeli hongkongi akcióban viszont ilyesmire nem volt lehetőség, a még másfél órát sem kitevő játékidő és a közönség elvárásainak megfelelően legalább 50 percet kitevő tömény akció közepette kidolgozott, emlékezetes karakterek bemutatása teljességgel lehetetlen feladat volt. Ching pedig meg sem próbálta őket bemutatni, tulajdonképpen a csoportból talán ha hárman tekinthetők valóban főszereplőnek, a többiek részéről 1-2 apróbb gegre futja csak.
Ezen persze kár agyalni, vérbeli Ching Siu-tung produkcióhoz méltóan semmi másról nem szólt ez az egész, mint a látványos akcióról, amit a könnyedre és humorosra hangolt átvezető képsorokkal igyekeztek kitölteni. Aki tehát erre vevő, az semmiképpen se hagyja ki a filmet, hiszen máshol nem biztos, hogy láthat tóban úszkáló libák közé berepülő kaszkadőrt, vagy éppen a disznóólbeli trágyába arccal beleeső statisztát, miközben hőseink elvijjogják, hogy éppen milyen technikát alkalmaztak az ellenséggel szemben. És még az első 5 perc sem telt el!
Ezen persze kár agyalni, vérbeli Ching Siu-tung produkcióhoz méltóan semmi másról nem szólt ez az egész, mint a látványos akcióról, amit a könnyedre és humorosra hangolt átvezető képsorokkal igyekeztek kitölteni. Aki tehát erre vevő, az semmiképpen se hagyja ki a filmet, hiszen máshol nem biztos, hogy láthat tóban úszkáló libák közé berepülő kaszkadőrt, vagy éppen a disznóólbeli trágyába arccal beleeső statisztát, miközben hőseink elvijjogják, hogy éppen milyen technikát alkalmaztak az ellenséggel szemben. És még az első 5 perc sem telt el!
Az elmaradhatatlan kamera feletti átugratást sem nélkülöző motoros üldözések, valamint a poénra vett, nem elsősorban a tökéletes akciókoreográfiára, hanem a humoros pillanatokra fókuszáló bunyójelenetek egyáltalán nem rosszak, azonban a szintén elmaradhatatlan, golyószóróval lövöldöző, de sosem találó hadseregek elleni csaták már kevésbé izgalmasak. Vajon miért nem lehetett ezeket egyszerűen kifelejteni? A vége felé egy helikopteres menekülési kísérlet is borzolja a kedélyeket, ami azon kívül, hogy ihletet adott Wong Jing-nek a High Risk-hez, feltűnően ütődöttre sikeredett. Igaz, nem szerepelt a célok között, hogy a legcsekélyebb komolyság is felfedezhető legyen.
Ez már a szereplőválasztásnál kiderült, hiszen ha a hét főhős közül a három nagyobb szerepet kapó egyike a dagadt Kent Cheng, ott biztos, hogy komédia lesz a végeredmény. Sajnos az egyetlen igazi harcművész közöttük, a szerzetest megformáló Hung Yan-yan nincs benne a háromban, mint ahogy Eason Chan élete párja, a cuki Hilary Tsui sem. A forgatókönyv esetlenségét az bizonyítja talán legjobban, hogy nem is a hét hős van igazán középpontban, hanem a főgonosz nője, akit a poszteren is látható ellenállhatatlan Michelle Yeoh játszik. Messze nem ez a legjobb filmje, azonban azon kevesek közé tartozik, ahol nem csak hidegvérrel kaszabol, hanem időnként még mosolyog is.
Ez már a szereplőválasztásnál kiderült, hiszen ha a hét főhős közül a három nagyobb szerepet kapó egyike a dagadt Kent Cheng, ott biztos, hogy komédia lesz a végeredmény. Sajnos az egyetlen igazi harcművész közöttük, a szerzetest megformáló Hung Yan-yan nincs benne a háromban, mint ahogy Eason Chan élete párja, a cuki Hilary Tsui sem. A forgatókönyv esetlenségét az bizonyítja talán legjobban, hogy nem is a hét hős van igazán középpontban, hanem a főgonosz nője, akit a poszteren is látható ellenállhatatlan Michelle Yeoh játszik. Messze nem ez a legjobb filmje, azonban azon kevesek közé tartozik, ahol nem csak hidegvérrel kaszabol, hanem időnként még mosolyog is.
Mindez persze kevés ahhoz, hogy ne az akkoriban a filmstúdiókból tonnaszám kikerülő közepes akciók egyikeként tekintsünk a Wonder Seven-re. Ching Siu-Tung rendezőnek ugyan nem rossz, forgatókönyvírónak azonban pocsék, így a vége felé egyre inkább széteső sztorit [pl. Elvis Tsui miért akart mindenáron a hetes vezetőjével bunyózni vajon?] csak a látványos akciók miatt érdemes megnézni.
iMDB
Trailer
