Hírek:

Ha kérdésed van, azt a fórumon tedd fel, emailt, privát üzenetet csak akkor írj az adminoknak, ha a fórummal van probléma!
A félreértések elkerülése végett: mi is csak azokat a feliratokat ismerjük, amik kint vannak a főoldalon, ilyen témával foglalkozó kérdésekre ezért nem válaszolunk és nem nagyképűségből.

 

Szerző Téma: Japán filmek  (Megtekintve 130674 alkalommal)

  • Karma: 36
2005. December 13. 16:33, Kedd
Yokai Daisenso (Big Monster War)

Bájosan debil, horror-ízű fantasztikus történet egy babilóniai vámpír-démonról, aki, miután felébresztették a kincsvadászok, valamilyen ismeretlen okból kifolyólag éppen Japánban, egy vidéki házban szeretné felütni a tanyáját. A japán szörny-szellemeknek azonban lesz ehhez még egy-két szavuk... Láthatunk ismerősebb szörnyeket is, mint például a kappa, a japán mitológia vízi gnómja, de megjelenik a hosszú fekete hajú sápadt lány is (1968-as film!), igaz, hátul más arca van. Van még kerek fejű, zöld törpe, kígyónyakú lány, kengurufejű szörny, akinek dagadt hasa tévéként funkcionál (és néha elmegy a kép, amikor elfárad... ^^). Annyiban szellemek ezek a lények, hogy el tudnak tűnni és a teleportálásra is képesek, sőt az alakjukat is változtatják néha. A babilóniai vámpír néz ki a legbénábban, viszont nagyon erős, van egy spéci botja beépített lángszóróval, és irányítani tudja az emberek hulláit. A kedvencem azonban toronymagasan az egylábú, esernyőre hasonlító szörny, akinek hosszú nyelve kilóg a szájából, és ezért csak szörcsögve tud beszélni. Egyébként őt a filmben is esernyőszörnynek hívják... Hasonlóan poénos "kiszólás" az is, amikor az elején a japán szörnyek nem hisznek a kappának a vámpírt illetően, és a kezébe is nyomnak két könyvet, egy "Apparition Social Register"-t meg "Japanese Apparition Picture Book"-ot, és közlik, hogy márpedig ebben ilyen szörny nem szerepel...
A filmnek a hangulata az igazi erőssége (bár az effektek és filmtrükkök sem semmik, ahhoz képest, hogy a film 1968-ban készült). Eleinte inkább horrorszerű, aztán a japán szörnyek megjelenésével egy kicsit több lesz a humor. Szerintem a viccek és a komikus jelenetek növelik a film élvezeti értékét, mert ilyen régi filmnek úgyis elkerülhetetlenül viccessé válik egy-két komolynak szánt jelenete is.
Mindenesetre a filmet inkább japán film-fanatikusoknak és a groteszk, debil filmek szerelmeseinek ajánlom, mintsem a horror-rajongóknak. (Ők legkésőbb azon a jeleneten készülnének ki, amikor a röhejes, zöld fejű vámpír a kappa-maszkos férfival és a szörcsögő esernyővel küzd.)

  • No avatar
  • *
  • Karma: 76
2005. December 13. 16:37, Kedd
kell!!! :lol:

  • Karma: 36
2005. December 13. 16:43, Kedd
Idézetet írta: manu
kell!!! :lol:

Meg akartam írni az ajánlót még a csomag előtt, számítva reakciódra. :D

  • Karma: 36
2005. December 16. 00:08, Péntek
[film] / Zatoichi and the fugitives (1968)

"Magányos út a szamuráj útja..."

A Zatoichi-sorozat kitűnő darabja ez a film. Színes, ennyivel is több élményt nyújt a kezdeti fekete-fehér részeknél, és az akció is több benne, valamint Zatoichi lenyűgöző tudását sokszor megcsodálhatjuk benne a harci jeleneteken kívül is. A történet nem túl bonyolult, de érdekes. Ezúttal egy kóbor rablóbandával és egy szervezett gengszterbandával - akik mellesleg hivatalosan a helyi rendfenntartó erőt képviselik - egyszerre gyűlik meg a vak masszőr-szamuráj-volt gengszter baja. Nemegyszer igen szorult helyzetben van (lőfegyverrel, dobótőrökkel támadnak rá), igen emlékezetes az a jelenet is, ahol sebesülten, láthatólag fáradtan és kábultan vágja át magát egy ellenséggel teli házon, különféle trükköket bevetve.
De nem csak harcból áll a film. Zatoichi karaktere tovább árnyalódik, összetett karakter, cselekedetei nem teljesen előre jósolhatóak, egyszóval nem a legegyszerűbb "100% jedi" összetételű. ^^ Ügyesen oldották meg, hogy sose érezzük Zatoichit győzhetetlen hősnek, mindig újra és újra emlékeztetnek testi fogyatékosságából eredő hátrányára, ellenfeleinek számosságára, életmódjának kilátástalanságára (ld. még: A hét szamuráj), mégis elérték, hogy profizmusa frissen, meglepően és borzongatóan hat egy-egy jelenetben, ahol Zatoichi megcsillantja tehetségét (mint amikor kígyó esik rá a fáról, amikor a menekülő nőt nem hagyja elmenni, követve és mindig elévágva a sötét szobában vagy ahogy a dobókésekkel rátámadó három férfit kezeli - az a lenéző, dühös és büszke elegancia...). A film egy gyönyörű és drámai végkifejlettel zárul, ami nem a meglepetésével, hanem egyszerűségével hatásos...

  • Karma: 36
2005. December 18. 13:31, Vasárnap
Megnéztem pár haverommal az Electric Dragon 80.000 Voltot. Tetszett nekik! Nekem meg még jobban! És még pár dolgot megértettem, amit elsőre (módosult tudatállapotomból kifolyólag) nem. 8-)

  • Karma: 36
2005. December 19. 12:30, Hétfő
Vibrator

Japán kamionos road movie. Zárkózott emberek próbálnak megnyílni, de akármilyen testi kapcsolat és egymás titkainak megismerése után sem olyan könnyű ez... A kamionos srácot az a színész játssza, aki az Ichi the Killerben Ichi-t, ő vesz fel egy lányt egy benzinkútnál, aki egy ideig vele tart az úton sehova.
A road movie-k buktatópontja az unalmasság, mert a cselekménytelenséget nehéz izgalmasan megjeleníteni. Ebben a filmben nem is teljesen sikerült, sok tipikus road movie-ziccert kihagyott, talán szándékosan, mert nem is egészen erről szól a film, a két szereplő közti kapcsolat kifejlődésének bemutatása viszont valamiért nem kötött le. Lehet, hogy azért, mert a lány egyre ellenszenvesebb lett számomra a film során, egyrészt egy-két visszataszító dolog miatt, másrészt mert a legrosszabb fajta idegesítő női stílusa volt (amikor elsírja magát, az egy érzelmi csúcspont lehet, de olyan ideges lettem annál a résznél, mint a Grave of the Fireflies alatt).
Pozitív viszont egy-két olyan jelenet, ahol valami nagyon gyakran előkerülő, de nehezen körülírható titkos gondolat vagy érzés ügyesen meg lett fogva. Azt a furcsa módszert alkalmazta ehhez a rendező, hogy a nő gondolatai egyszerűen leírva megjelennek a képernyőn. Olyan apróságok ezek, amik mégis nagyon közel hoznak egy erős érzést, amikor eszünkbe jut, hogy mi is szoktunk így érezni. Ez volt az, ami nagyon tetszett ebben a filmben, a férfi főszereplőn kívül.

  • No avatar
  • *
  • Karma: 76
2005. December 19. 13:49, Hétfő
Látom, hogy erölködtél, hogy ne sérts meg. Ez dícséretes :P De általában untad, a csaj meg idegesített :D
Szerintem nagyon jó film, s itt is megint csak az atmoszféra a lényeg. Amit viszont a végén írsz, az nagyon jó  :aniki:

  • Karma: 36
2005. December 19. 16:31, Hétfő
Idézetet írta: manu
Látom, hogy erölködtél, hogy ne sérts meg. Ez dícséretes. :P

Ebben már kezd gyakorlatom lenni. :lazza: Egyébként is félek, hogy ha egy-egy művészi és nem túl cselekményes filmet lehúzok, akkor mindenki pop-ízlésűnek fog tartani, akinek csak a cselekményes filmek tudják lekötni a figyelmét. :smoke:  8)

(Tök jó, hogy ennyiféle cigis vigyori van. :lazza: )

  • Karma: 36
2005. December 20. 08:19, Kedd
Happiness of the Katakuris

Besorolhatatlan stílusú vérdebil filmlegenda Takashi Miike-től. Van benne horror, dráma és komédia is (horrorparódia), és az egész meg van tűzdelve elborult musical-szerű dalbetétekkel.
A történet szerint a Katakuri család közös erővel felépít egy fogadót egy isten háta mögötti helyen (aztán elnyomnak egy dalt a családi összefogás és elhatározás szépségéről). De a vendégek nem jönnek, és a családfő nem akarja veszni hagyni álmát. Így amikor az első vendég öngyilkos lesz a fogadóban az éjjel, nem hívják ki a rendőrséget, hanem úgy döntenek, hogy elássák a tetemet. (Az a jelenet egyébként, ahol rájönnek, hogy a fickó megölte magát, a legviccesebb rész az egész filmben... annyira túljátszott és eltúlzott, hogy halálosan röhejes. ^^) Úgy gondolják, hogy letudták az ügyet, de a második és harmadik vendég is meghal érkezésük éjszakáján, méghozzá hihetetlenül groteszk módon, amit nem lőnék le, újra választás elé kerülnek... Aztán harmadszorra egy egész család érkezik, és rögtön kötelet is kérnek...
Ennyi lenne a történet magja. A többi csak ráadás, mint például a dalbetétek fele (ami nem kapcsolódik a sztorimaghoz) vagy a gyurmafigurás jelenetek. Ez utóbbival szerintem már kicsit túlzásba esnek, amikor a család tagjait formázzák a figurák - talán egy kicsit túl komolytalan. Viszont legalább a "gyurmafigurával könnyű véres jelenetet csinálni" csapdájába nem estek bele. (Egyébként az egész film nem nagyon véres.) Az a jelenet viszont híres-hírhedtté vált, amikor a film elején egy tál levesből kiemelkedik egy kicsi, aranyos szörnyecske, és kitépi a levest evő lány szájából hátul azt a kis garatizét, ami ingerlően ugrál, ahogy a lány sikolt, ezután szerelmesen kering a szív alakú szerv után a levegőben...
Beteg, elborult, drámai, ijesztő, csordultig van a legfeketébb fekete humorral (nem a gyerekeknek való, nyugati ízlés-féle "hullával szerencsétlenkedés"-típusú fekete humorral, hanem sokkal kegyetlenebb fajtával), ugyanakkor különbözik Miike többi filmjétől. Ha nem is kötelező, mint az Ichi the Killer, nagyon ajánlott.

2005. December 20. 09:14, Kedd
Infection

A helyszín egy régi, omladozó falú kórház, amit csak nehezen tudnak fenntartani, köszönhetően a gyógyszerek, az orvosi eszközök és a megfelelő személyzet folyamatos hiányának. A kórház hangos a betegek fájdalmas szenvedésétől, az orvosok és a nővérek fizikai és lelki igénybevétele túllépte a kritikus határt. Amikor az egyik orvos gondatlansága miatt meghal az egyik beteg, a felelősségvállalástól megrémült személyzet úgy dönt, hogy eltusolja a műhibát, halálos események láncreakcióját indítva el ezzel. A rohammentő új beteget hoz a kórházba, akit egy olyan szörnyű és undorító vírus támadt meg, amitől a belső szervei felbomlanak. Az orvosok mindent elkövetnek, hogy feltartóztassák a vírus terjedését, de a beteg megszökik, gondoskodva arról, hogy az elátkozott kórházépületben mindenki a járvány ellen és az életéért küzdjön.  

Premonition

Egy családi autózás során Hideki Satomi-nak, az egyetemi tanárnak bedöglik a laptopja, ezért megállnak az autópályán, egy telefonfülkénél, mert egy fontos e-mail-t kell elküldenie. Ez alatt felesége, Ayaka és kislánya, Nana a kocsiban várakoznak. A férfi a fülkében egy újságpapírt talál, rajta egy, a lányáról készült fotóval. A cikk a kislány tragikus haláláról szól, ami egy autóbaleset során következett be. A Hideki-nek rettenetes előérzete támad, és azonnal rohan, hogy megmentse a családját, de Nana biztonsági öve nem nyílik ki. A következő pillanatban pedig, szemtanúja lesz a szörnyű balesetnek, ami pontosan az újságban leírtak szerint történik. A szülők megmenekülnek, de a kislány sajnos nem éli túl. Három évvel később a házaspár már nem él együtt, elváltak. Ayaka most pszichikai kísérleteket végez, hogy értelmezze a rejtélyes újságcikkekhez kapcsolódó városi legendákat. Hideki viszont egyenesen irtózik az újságoktól. Hamarosan újabb újságcikkek bukkannak fel, amelyek szinte az őrületbe kergetik Hideki-t. Ayaka az egyik kutatása miatt kénytelen felkeresni ex-férjét.

ez a két film a J-Horror Theatre Series sorozat első filmje. (összesen 6 filmet fog tartalmazni) a két filmről annyit, hogy az ötlet nem rossz, de a megvalósítás nagyon amatőr, felszínes (színészek, rendezés, forgatókönyv egyaránt!)

  • No avatar
  • *
  • Karma: 76
2005. December 20. 11:50, Kedd
Idézetet írta: Ramiz
Happiness of the Katakuris


Ez megdöbbentő volt. Ez az alapsztorija egy később készült és számomra eddig egész elfogadhatónak tartott koreai víjátéknak, a Quiet Familynek.  :?

Idézetet írta: arnold
ez a két film a J-Horror Theatre Series sorozat első filmje. (összesen 6 filmet fog tartalmazni) a két filmről annyit, hogy az ötlet nem rossz, de a megvalósítás nagyon amatőr, felszínes (színészek, rendezés, forgatókönyv egyaránt!)


Valami ilyesmit ahllottam én is... Kár, pedig jó lett volna egy jó horrosorozat  :mad:

2005. December 20. 12:55, Kedd
Idézetet írta: manu
Valami ilyesmit ahllottam én is... Kár, pedig jó lett volna egy jó horrosorozat  :mad:


az a "series" szócska ne tévesszen meg senkit! a két film nem folytatása egymásnak! a harmadik film a Rinne, amit Takashi Shimizu rendezet.

http://www.j-horror.com/trailer/rinne_teaser1_l.html
http://www.j-horror.com/trailer/rinne_teaser2_l.html
http://www.j-horror.com/trailer/rinne_promo_l.html
http://www.j-horror.com/trailer/rinne_trailer_l.html

  • No avatar
  • *
  • Karma: 76
2005. December 23. 10:46, Péntek
Blues Harp

Miike ezzel a filmjével bizonyította be nekem, hogy a "normális" filmekhez is ért, nem kellenek neki fröcsögő vér, kiömlő belek és mindenféle testnedvek, hogy érdekessé tegye a filmjét. Rettentő jó rendezés és atmoszféra jellemzi a filmet, ami egy kisstílű drogdíler csapos és egy feltörekvő yakuza sajátos barátságát mutatja be. A cselekmény sokkrétű, a jellemek árnyaltak, a zene pedig jó kis recsegős blues. Az egész film olyan, mint a címe - keserédes. Minden nagyon egyben van benne, az első képtől az utolsóig, ami az egyik legjobb zárókép, amit valaha láttam. Nem akarom tovább fényezni, aki szereti Miikét, annak kötelező darab.

  • Karma: 36
2005. December 23. 11:53, Péntek
Idézetet írta: manu
Blues Harp

A jakuzás filmjeiben csak vér van, de azért eddig sem csak azokkal tette érdekessé és élvezetessé a filmjeit...
Na jó, ez csak kötözködés. Miike rulez! :smoke:

  • No avatar
  • *
  • Karma: 76
2005. December 23. 12:00, Péntek
Idézetet írta: Ramiz

Na jó, ez csak kötözködés. Miike rulez! :smoke:


Kötözködés, de igaz... Nem jól fogalmaztam, meg általánosítottam, gome  :beer:

Jah, és most láttam, hogy a Yokai Daisensot Miike is megcsinálta :o , az az utsó mozifilmje eddig...

 

anything