Atombomba? 
Kézenfekvő lenne, de az atombomba végül is külön van választva, mert az atomfegyverkezést remélik megállítani egy ilyen erős fegyverrel, de éppen hogy annál jobban gyártják az atomot az oroszok, mert ha a szuperlény le is tudja védeni az atomrakéták valahány százalékát, akkor is pusztul az USA, mert "végtelen pusztítás osztva akárhány százalék egyenlő végtelen".
Viszont mekkora poén! Rorschach, a legjobb szereplő az egész képregényben, aki már eddig is kedvencem volt, az egyik fejezetben főszerepet kapott, és most már egyenesen imádom a karakterét! Ráadásul magyar! (Neve "Kovacs".)
És az a rész, ahol a börtönben van... Azt hittem, befosok! Utálja minden bűnöző, akit már elkapott, összevert és rács mögé juttatott, és a börtönben fenyegetni kezdik, meg akarják ölni. Az első próbálkozót Rorschach leszereli (a kantinban forró olajjal), aztán a többiek felé fordulva halál nyugalommal azt mondja: "Még mindig nem értitek. Nem én vagyok összezárva veletek, hanem ti velem."
Gyönyörű!
Még két dolog nagyon tetszik, ami jellemző az egész képregényre. Az egyik a filmszerű vágások, kb ilyesmik, hogy egy szereplő a kezében tart egy véres pólót és ijedten néz, a következő képkockán pedig ugyanebben a testhelyzetben látunk ugyanabból a szögből egy másik fickót, aki egy újságot tart a kezében és ijedten olvassa a főcímet ("a vörösök Afganisztánban vannak"). Meg hasonlók. Szóbeli összecsengések, hangáthúzások (ez egy az egyben egy filmes fogás: a hang még az egyik jelenetből szól, a kép már a következőt mutatja, vagy fordítva - csak itt a hang a szövegbuborékok tartalmát jelenti) stb. Nagyon hangulatosak. A másik: ügyes fogás a depresszív hangulat elmélyítésére, hogy meglehetősen pszihopata gondolkodású szereplőket mutat a sztori, akikkel a többi (normálisnak beállított) szereplő nem (és vélhetően az olvasó sem) szimpatizál (én perverz vagyok és imádom Rorschachot...
), aztán szép lassan a többi szereplő elkezd igazat adni nekik, és a végén ők lesznek a legreálisabb gondolkozásúnak tartható szereplők.
