Minden más

Dumplings - 3 extrems

Három elvetemült keleti rendező kicsiny szösszeneteinek gyűjteménye, mely felölei az ázsiai horropalettát, szép képet festve arról. Minden alkotás kicsit más, mint az általában elfogadott horrorok, de valahogy sokkal inkább zsigerekig hatol és megrémiszt. A három rendező: Takashi Miike (őt nem kell bemutatni), Chan-wook Park (Oldboy), Fruit Chan (őt nem igazán ismerem). Mindenkinek ajánlom, ha több dolgot kell javítani a lakásban, akkor egyszerre hívja oda a mestereket, mivel sokkal igényesebbek lesznek a munkájukra. Ez esetben is ez történt, mindhárom rendező rendesen kitett magáért.

Atama Yama

Ötperces japán animációs rövidfilm, mégsem anime. Nagyon ajánlom, hangulatos, érdekes, vicces, groteszk történet, hangulatilag Slamovir Mrozek és Örkény írásaira emlékeztet.
A rövid történet egy férfiról szól, aki semmit sem dob ki, mert még jó lehet valamire. Egyszer cseresznyézés közben rájön, hogy a magokat is kár eldobni, és megeszi őket. Másnak egy kis növény hajt ki a fejéből...

Bangkok Dangerous

Úgy esett, hogy két részletben tudtam megnézni ezt a filmet, és sajna ez elég rosszul sült el. A film első fele nagyon jó, annyira, hogy szerintem mozitörténeti újítás lehetet volna a "hitman" filmek között. Szvsz sokkal jobban sikerült, mint a sokat ajnározott Bittersweet Life, de csak az első fele. Nagyon súlyos képsorok, nagyon cool szereplők, modern fényképezés és látvány, jó rendezés, húzós zenék. A második fele, pontosabban néhány elem a filmben (pl.: szerelmi szál), illetve más teljesen felesleges és buta drámai elemek azonban egyre nagyobb részt kapnak a filmből, s a végére teljesen eluralják azt, ráadásul azt, ami miatt az egész eredeti volt, kiölik, eltűnik és egy elég szirupos véget kap a sztori. Nagyon mérges lettem, ugyanis ilyet gyakran látok amcsi filmeknél, ahol a producerek mindenképp happy endet akarnak, de egy thai filmtől nem vártam volna ezt és ehhe a stílushoz szerintem nem is illett. Sajnálom, mert nagy kedvenc lehetett volna belőle...

Shutter

Tun, a fiatal fényképész és a barátnője, Jane az egyik este elütnek egy nőt a kocsijukkal. Nagyon megrémülnek és otthagyják a nő testét az út közepén. mikor Jane elvégzi a sulit, Tun sok fotót készít az ünnepségen. Aztán előhívják a képeket és furcsa foltokat vesznek észre néhány fotón. Mindketten arra gondolnak, hogy ez kapcsolatban van azzal a bizonyos autóbalesettel... Ez egyfajta thaiföldi ringu-ju on-dark water-inner senses "klón", méghozzá nem is rossz! A sztori persze nem túl eredeti, de vannak benne pöpec paráztatós jelenetek, főleg a film második felében. Egyszer érdemes megnézni! Külföldi oldalak meglepően jónak értékelték, sőt egyes vélemények szerint jobb, mint a Ringu. Ez azért túlzás, mindenesetre kellemes meglepetés volt.

Three... Extremes

Három híres ázsiai rendező, három rémtörténet. Röviden ez a Three... Extremes.

Box
Japán, rendező: Takashi Miike

Gyerekként, Kyoko cirkuszi mutatványosként élt ikertestvérével és mostohaapjával. Kyoko nagyon féltékeny volt húgára, mert úgy érezte, hogy mostohaapja nem szerette őt annyira, mint a testvérét. Kyoko bezárta húgát abba a dobozba, amit a mutatványoknál használtak, de egy véletlen balesetnek köszönhetően a doboz kigyulladt. A tűzből csak Kyoko-nak sikerült kimenekülnie.
Kyoko felnőttként sikeres regényíró, de még most is rémálmok kínozzák testvére halála miatt...
Nekem ez tetszett! Leginkább David Lynch filmjeihez hasonlítható.

Dumplings
Hong Kong, rendező: Fruit Chan

Qing Lee visszavonult a színészi pályáról, és hozzáment egy sikeres üzletemberhez. Az asszony meddõ, és szeretné visszanyerni fiatalságát. Ezért felkeresi Mei nénit, aki a korához képest nagyon fiatalosan néz ki. Az általa készített gombócokkal képes bárki megfiatalodni. A gombóc azonban valami különös, hátborzongató összetevőt is tartalmaz. Ez a film..., hát finoman szólva is undorító, gusztustalan! Nem tetszett!

Cut
Dél-Korea, rendező: Park Chan-Wook

A harmadik és egyben utolsó kisfilm egy filmrendezőről szól, akinek mindene megvan: karrier, feleség, jó nagy ház, autó, és még a kollégái is kedvelik. Egyik este viszont egy férfi foglyul ejti a rendezőt és feleségét a saját házukban. Miért? Bosszúból! Hogy mi a bosszú oka?! Hát, annyit elárulok, hogy elég nevetséges az ok... Brutális, és kegyetlen film, de Park Chan-Wook-tól azért többet vártam..

Born to Fight

Deaw különleges ügynök társa meghal, amikor a drogkereskedőt, Yang tábornokot próbálják elkapni. A történtek után Deaw szabadságot vesz ki és csatlakozik a húgához, aki egy csapat sportolóval jótékonykodni megy egy kis thai faluba. Úgy tűnik, hogy minden rendben megy, de aztán egy gerilla osztag támadja meg a falut, és mindenkit foglyul ejtenek. Az egész területet bekamerázzák, és a miniszterelnöktől Yang tábornok szabadon bocsátását követelik. Azzal fenyegetőznek, hogy lemészárolják az egész falut, és egy nukleáris rakétát lőnek ki Bangkokra, ha nem engedik szabadon a tábornokot másnap délig. A sztori egy nagy nulla, de az akció- és verekedós jelenetek nagyon jól koreografáltak. Akárcsak az Ong-Bak esetében, itt sem alkalmaztak kaszkadóröket!

Tom-Yum-Goong

Kham és az apja békésen éldegélnek Thaiföldön. Van két elefántjuk is, amelyekre szinte családtagként tekintenek. Aztán a fiú élete teljesen a feje tetejére áll, amikor az egyik nemzetközi maffiaszervezet emberei megölik a fiú apját, az elefántokat pedig Syndey-be viszik. Kham ezért Ausztráliába megy, hogy megtalálja a két ellopott elefántot.
A történet igencsak gyermeteg, de lehet, hogy csak nekem tűnik annak. A thaiföldiek számára az elefánt szinte szent állat. Számukra valószínűleg az teljesen természetes, hogy egy ember az életét kockáztatja egy elefántért. A bunyók véleményem szerint durvábbak, mint az Ong-bak-ban voltak, rengeteg a csonttörés: kéz, kar, láb... Szinte már zavarta a fülemet a sok recsegés-ropogás.

hát ez borzasztóan hangzik. már az ong bak-ban is kiakasztóan bárgyú volt a falusi bika elmegy a nagyvárosba, ahol a gonosz gengszeretek jól átbasszák, de aztán mindenkinek megmutatja toposz. tony jaa feje pedig iszonyú. igaz, brutálisan egyenes küzdőstílusa még bennem, nézőben is megemeli az adrenalinszintet.

a tom yum goong-ot nem láttam, viszont az ong bakot nem is olyan régen, és annyira pocséknak tartottam, hogy ez most spontán előtört belőlem.

tony jaa feje pedig iszonyú. igaz, brutálisan egyenes küzdőstílusa még bennem, nézőben is megemeli az adrenalinszintet.

Egyetértek. Nemcsak stílus, arc is kell a színészséghez, még ha csak gyepa szerepekhez is. De azért pocséknak nem mondanám.

Egyetértek.

végre!

a tom yum goong-ot nem láttam, viszont az ong bakot nem is olyan régen, és annyira pocséknak tartottam, hogy ez most spontán előtört belőlem.

mindkettő erősen B-film... lehet, hogy rosszul gondolom, de egy ilyen filmnél nem is az a lényeg, hogy mélyreható sztorija legyen. bár, izlés kérdése... ronda a feje a gyereknek? (ha nevezhetek egy 30 évest gyereknek) nem lehet mindenki szép! egyébként, a tom yum goong-ban, olyan mint egy jól kifejlett roma csávó. csak éppen ez thaiul karatyol. mindegy, nem kell a filmtől sokat várni, és kész! amúgy kegyetlen dolgokat művel a filmben, már csak ezért is érdemes megnézni egyszer.

a tom yum goong-ot nem láttam, viszont az ong bakot nem is olyan régen, és annyira pocséknak tartottam, hogy ez most spontán előtört belőlem.

mindkettő erősen B-film... lehet, hogy rosszul gondolom, de egy ilyen filmnél nem is az a lényeg, hogy mélyreható sztorija legyen.

ez igaz, csak én voltam felkészületlen, és nem tudtam, mire kellett volna számítsak. mindenesetre a falubéliek elesett nézésétől a mai napig ökölbe szorul a kezem. aki látta remélem érti.

ronda a feje a gyereknek? (ha nevezhetek egy 30 évest gyereknek) nem lehet mindenki szép!...amúgy kegyetlen dolgokat művel a filmben, már csak ezért is érdemes megnézni egyszer.

hát igen, ha a film mondjuk 10/7 pont, akkor ebből 0 pont maga a film, és 7 pont amit Jaa előad. meg is néztem a filmet mégegyszer, csak a harcokon kívül mindent átlapoztam. nem szoktam lefeküdni az ilyesmitől, de be kell valljam, hogy ilyen átütő élményt "harcművész" rég okozott.
épp ezért kár azért a félresikerült ábrázatért, bár valószínűleg folyamatosan pofozgatnak még rajta ezt-azt, és dől a lé.

Szegény Tony Jaa... Mit küzdhetett, hogy ide eljusson, nemzetközi hírnévre tegyen szert, de eddig bárhol szóba került a neve, senki sem felejtette el megemlíteni, hogy mennyire gagyi történte van a filmjeinek. Az ong bakot én a felétől láttam, onnan nagyjából csak ütik egymást, de a sztori így is pillanatok alatt lejön. Engem inkább az a naturális agresszivitás hökkentett meg és még taszított is egy kicsit, ahogy küzdött. A magyar dvd-n van egy verkfilm, hát nem nagyon trükköznek a srácok...

Hogy legyen min élezni tovább a nyelvünk   :

http://www.torrentreactor.net/view.php?id=5270890

egy ilyen felhívásnak nem lehet nem eleget tenni.

amúgy hogyan szokás az ilyen 50 részben érkező múviknak nekiállni?ezeket eddig hanyagoltam

A magyar dvd-n van egy verkfilm, hát nem nagyon trükköznek a srácok...

hát, igen ha másért nem is, de azért mindenképpen tiszteletet érdemel, hogy amit a filmjeiben látunk, azt ő maga csinálja, és nem pazarolja a pénzt és az időt kaszkadőrökre.