[김인식]

1960-ban, a dél-koreai Gwangju városában született. A koreai Jeonam Egyetemen szerzett diplomát francia irodalomból, majd Párizsba ment tanulni hat évre. Filmes tanulmányait az "Ecole Superieure d’Etudes Cinematographiques" iskolában végezte, majd visszatért Koreába. Ezidőtájt forgatókönyveket írt különböző rendezők kevésbé ismert filmjei számára.

2002 októberében mutatták be első saját filmjét, a nemzetközi fesztiválokon (London, Rotterdam, Vancouver stb.) is nagy sikert arató Road Movie-t, amelyet maga rendezett és írt is. A film, megtörve a Koreában régóta tabunak számító homoszexualitás körüli csendet egy óriási művészi értékkel rendelkező, őszinte, különleges szerelmi történetet tár a nézők elé. A film hazájában elnyerte a legjobb filmnek járó Netpac díjat a Pusan International Film Fesztiválon, valamint a legjobb új rendezőnek és legjobb új színésznek járó "Blue Dragon" filmes díjat 2002-ben. A következő évben pedig a film zenéje nyerte el a Grand Bell Awards díját.

2003-ban KIM a Pusan Fesztivál "Promotion Plan"-je keretében egy Love Virus című filmes projectbe kezdett, majd pedig második filmje, a Hypnotized (avagy Faceless Beauty) forgatásába. A Hypnotized-ot 2004 nyarán mutatták be, majd ez a filmje is körbejárta a világot a nemzetközi fesztiválokon szerepelve. A Milánói Filmfesztiválon a Best Cinematography díjat nyerte el, hazájában pedig több díjkiosztón is a legjobb színésznőnek járó elismerést vihette haza a tehetséges és rendkívül attraktív főszereplő, Kim Hye-Su. A film egy pszichésen sérült nő és pszichiáterének magánjellegűvé váló kapcsolatán, a nő, majd később a férfi hallucinációkba keveredő lelki világán keresztül a szerelem, szeretet iránti csillapítahatatlan vágyakozást mutatja be festői képekkel és magával ragadó muzsikával.

Két film alapján talán korai megítélni a rendező jellegzetes fordulatait, de azért már látható, hogy egyes elemek hangsúlyosan szerepelnek műveiben. Mindkét filmjében jelentős szerepe van a hangulatos, borongós, érzelmes zenének és a művészi tökéletességgel megválogatott képeknek. Központi téma a szerelem, és ezen keresztül az élet szépsége, törékenysége. Különös érzékkel tárja elénk a leghervasztóbb helyzetek, drámai sorsok, elkeseredett pillanatok kellős közepén az apró, elpusztíthatatlan, tiszta és igaz emberi értékeket, érzelmeket, az élet szépségét. Mintha ismerné Petőfi versét a bánat óceánjáról, ám a boldogság kis gyöngyét Kim úgy hozza fel, hogy el nem töri.