Invasion of the Neptune Men (Uchuu kaisoku-sen) (1961)
Ha ránézünk ennek a filmnek az iMDB-s adatlapjára, igen hamar szembetűnik az 1.7-es átlag és a 41. helyezés a valaha készült legrosszabb filmek listáján. Adódhat a kérdés, hogy vajon tényleg ennyire borzasztó-e a produkció, avagy valami félreértés történhetett? Egyértelmű választ nehéz adni, ugyanis a film valóban rossz, de nem azért, amiért ennyire lehúzták és nem annyira, mint amennyire lehúzták.
A sci-fi rész a világon semmi eredetiséget nem tartalmaz, sőt, gyakorlatilag ugyanaz, mint néhány évvel korábban a zseniális Honda Ishirou The Mysterians-a volt, azzal a különbséggel, hogy minden sokkal gagyibb benne, nincs óriásrobot és a látszólag ismeretlen szuperhősről sem tudunk meg túl sokat. Persze ez utóbbi csak a tudatlan nyugati embernek hiba, akkoriban Japánban bevált húzásnak számított. A tokusatsu felettébb mókás, főleg a robbanások, amik legtöbbjénél nem maketteket használtak fel, hanem a háborús archív felvételekből válogattak össze képsorokat, így került bele a hírhedt „Hitler épület” is.
Aki nem tudja értékelni a kommunista ideológiájú, nevelő szándékú gyerekfilmeket, az kerülje el minél messzebbre ezt a sztorit (csak azt a jelenetet ne hagyja ki, amiben a még kissé bizonytalan mozgású Chiba szép sorban lekaratézza az idegeneket), mert csak felidegesíti rajta magát. Aki színvonalas retro sci-fi-t keres, az is inkább máshol, elsősorban a már említett The Mysterians-nál próbálkozzon. Akit viszont érdekel, hogy mi is ez a produkció, aminél propagandistábbat még a szovjet rezsim sem tudott volna készíteni, az remekül fog szórakozni rajta. A kiskölykök úttörődala a misztikus „Iron Sharp”-ról, a röhejesen béna földönkívüliek, a mindent megtaláló, mindent megoldó és mindent tudó gyerekek, valamint a fiatal Sonny Chiba együttesen igazi, „guilty pleasures” (magyarul nagyon hülyén hangzik, nem fordítom le) szórakozást nyújtanak. A színvonalról pedig mindent elárul, hogy a Ota Kouji-nak ez az egyetlen film szerepel az életművében rendezőként.