Vu Cseng-en klasszikus regénye, a Nyugati utazás, avagy a Majomkirály története nem egy filmfeldolgozást megélt már, nem egy filmest ihletett meg; legutóbb Jackie Chan és Jet Li első közös mozija (The Forbidden Kingdom) kölcsönzött ebből a kiapadhatatlannak tűnő ötletrengetegből, azonban a legkreatívabb és egyben legőrültebb adaptációt Stephen Chow-nak köszönhetjük, aki a rá jellemző egyéni megoldásaival fűszerezte ezt a népszerű kínai odüsszeiát (A Chinese Odyssey 1-2). Az egyik első mozgóképes „átültetvény” a legendás Shaw testvérek nevéhez fűződik, akik az 1920-as évek közepén készítettek belőle élőszereplős filmet, majd négy évtizeddel később ismét ehhez a népszerű történetfolyamhoz nyúltak. Amit most a figyelmetekbe szeretnék ajánlani, az a legelső egészestés kínai animációs film, amely a regény 59-61. fejezetében történteket meséli el – némileg átdolgozva az alapanyagot. A kínai animáció úttörői, Wan Lai-Ming és Wan Gu-Chan (a rendezők) és két testvérük (Wan Chao-Chen and Wan Di-Huan) dolgoztak a filmen a sanghaji stúdiójuk boszorkánykonyhájában, miközben körülöttük folyt a II. világháború, így kész csoda, hogy a film majd három év munka után egyáltalán elkészülhetett, és még ma is bárki által ingyenesen megtekinthető, de erről majd lentebb írok. A személy- és helyneveket Csongor Barnabástól kölcsönöztem, aki a regény magyar fordításáért volt felelős.

A sztori ott kezdődik, hogy a szent buddhista iratok megszerzése miatt Indiába igyekvő szerzetes, Hszüan-cang és tanítványai a Lángoló Hegy Országába érnek, ahol perzselő hőség fogadja őket. A pusztító lángokat okádó hegy éppen az útjukba esik, más út nincs, ezért amellett döntenek, hogy valahogy megpróbálják leküzdeni ezt az akadályt. Egy helybéli elmagyarázza nekik, hogy a Vaslegyezős Hölgy, aki a Zöld Felhők Hegyének Banánbarlangjában lakik, egy mágikus erejű banánlevél legyezőt birtokol, amivel el lehet oltani a lángokat. A három tanítvány, Szun Vu-kung (a Majomkirály, avagy „A Világ Hiúságára Ráébredt Majom”), Csu Vu-neng („Képességére Eszmélő”) és Homoki Barát elindul a Banánbarlangba, hogy kölcsönkérjék a legyezőt. A probléma az, hogy Szun Vu-kung korábban jól ellátta a Vaslegyezős Hölgy és a Nagyerejű Bikadémon (a Vaslegyezős férje) fiának a baját, emiatt eléggé fújnak rá. A Vaslegyezős Lédi dühében a legyezőt Szunék ellen használja, aminek eredményeképpen a Majomkirály pár ezer kilométert repül, egyenesen a Szellemszerencsés bodhiszattva lakához, akitől kap egy szélmegállító gyöngyöt. Szun néhány felhőbukfenccel később már újra a Banánbarlang előtt terem, a gyöngy felhasználásával megfutamítja a Vaslegyezős Hölgyet, és egy ravasz húzással sikerül kicsalnia tőle a legyezőt, ami azonban hamisnak bizonyul.

A készítők egészen eddig a pontig elég jól tartották magukat a regényben leírtakhoz (bár már a film elején is láthatunk eltérést az eredetitől: a regényben csak Szun Vu-kung megy a legyezős halhatatlanhoz), innestől azonban a Nyolctilalmas (Csu Vu-neng beceneve) veszi át a főszerepet, aki a Nagyerejű Bikadémon fejedelemhez igyekszik, mivel a zarándokok úgy sejtik, nála lehet az igazi legyező. A regényben ezt a feladatot is Szun Vu-kungnak kell elvégeznie, a másik két tanítvány ebben a történetben igencsak a háttérbe szorul a film üzenete miatt, amiről mindjárt szót is ejtek, azonban kénytelenek voltak jobban bevonni őket a cselekménybe. Aki nem akarja tudni, mi lesz a folytatásban, nyugodtan ugorjon a következő bekezdésre. Csu útközben találkozik a Jádearcú Hölggyel, a Bikadémon jelenlegi élettársával, és jól megriasztja szegényt. A Bikadémon csak azért nem aprítja miszlikbe, mert régi barátok, de a legyezőt persze nem adja oda neki. A Nyolctilalmas beoson hozzájuk, felveszi a Bikadémon alakját, majd elköti annak bikasárkány-szerű hátasát, és a Banánbarlang felé veszi az irányt. A Vaslegyezős Hölgy szívélyesen fogadja rég nem látott (ál)férjét, a kis huncutkodásra mindig kapható Csu pedig kihasználja a helyzetet. A részeg halhatatlantól sikerül kicsalnia az igazi legyezőt, ezután pedig visszaváltozva diadalittasan a társaihoz indul. A Bikadémon Szun Vu-kung képében megállítja az úton, és jól rászedi, így a zarándokok ismét legyező nélkül maradnak. Az elkámpicsorodott bagázsba Hszüan-cang önt lelket, és összefogásra buzdítja tanítványait és a helyieket. A filmvégi hosszúra nyújtott üldözősdiben aztán nagy nehezen legyűrik a Bikadémont, megkapják a legyezőt, és a Lángoló Hegy eloltása után folytatják tovább útjukat a messzi Nyugat felé.

Az animációs filmekhez, be kell vallanom, nem sokat értek, a kínaiak esetén még inkább igaz ez a megállapítás, úgyhogy nem tudok túl sok mindent hozzácsapni az ismertetőhöz. Ugyan még csak a regény elején járok, a fentebb említett fejezeteket elolvastam a film megnézése előtt, ugyanis kíváncsi voltam az eredeti történetre is. Természetesen nem egy helyen változtattak a forrásul szolgáló anyagon, és igyekeztek azt úgy alakítani, hogy a változtatások egy olyan mondanivalót szolgáljanak, ami háborúk idején nagyon is fontos a lakosság szempontjából; ez pedig az összefogás üzenete, hogy még a legkilátástalanabb helyzetben se hagyjuk el magunkat, a lebírhatatlannak tűnő akadályokat, ha saját képességeinket meghaladó dologról van szó, mások segítségével próbáljuk legyőzni. SPOILER KÖVETKEZIK A megoldás némileg kommunista propaganda-szerűre sikeredett: végül az egyszerű emberek állhatatos munkájával sikerül csak megállítani a tajtékzó Bikadémont, és nem az eredetiben szereplő mennyei seregek hathatós közreműködésével. SPOILER VÉGE

Ugyan a kivitelezés terén a Princess Iron Fan talán nem túl meggyőző a mai néző számára, még ennyi évtized után is képes lekötni az ember figyelmét, hála a remek szinkronhangoknak és a jópofa képi humornak. Aki nyitott az ilyen „ősrégi” kincsekre, feltétlen szerezze be. A film többféle tömörítésben ingyenesen letölthető az alábbi helyről, angol felirattal: http://www.archive.org/details/princess_iron_fan