Ki tudja miért, de a filmrendezés (is) valahogy a férfiak privilégiuma lett, nagyon kevés filmrendező nő dolgozik és közülük még kevesebben válnak híressé. Akinek azonban sikerül befutnia, arra mindig nagy figyelem vetül. Ázsia talán legismertebb női filmrendezője, Ann Hui valószínűleg emiatt is lett egy kicsit talán túlságosan is előretolva. A 80-as évektől nagyjából a 90-es évek elejéig elsősorban akció és wuxia filmeket rendezett, legismertebb filmje ebből az időszakból a valóban jól sikerült Swordsman, majd a 90-es évek második felétől kezdve inkább a hétköznapi emberek drámai történeteinek megfilmesítésével kísérletezett. Filmjeit számtalan filmfesztiválon vetítették és díjazták, a rendező maga is számtalan elismerésben részesült, többek között a Berlini és a Velencei filmfesztivál zsűrijének is tagja lehetett. Filmjeinek színvonala véleményem szerint igencsak változó, van közöttük nagyon rossz is (pl. a The Postmodern Life of My Aunt), de akad közöttük nagyszerűen eltalált is. A most tárgyalt Goddess of Mercy ez utóbbiak közé tartozik.

 

 

 

A sztori nagyon szépen és okosan van felépítve, ráadásul a kivitelezésre se lehet panasz. Jól sikerült eltalálni a romantikus részek és a dráma arányát, tulajdonképpen az elejétől a végéig egész életszagú a történet. Az is nagyon tetszett benne, hogy végre úgy ábrázolnak egy szuperzsarut, ahogyan az életben is kinézhetnek, azaz nyoma sincs a már-már földöntúli „menőségnek”, a főhősünk bizony a munkájában ugyan profi, de az életben „csak” egy átlagos, kissé talán túlzottan is karrierista nő, aki ugyanúgy elkövethet hibát, mint bárki más. Érdekes volt a rendőrök és a csempészek közötti háború bemutatása is, de nem ezen van a történetben a hangsúly. A legerőteljesebb elem egyértelműen az, ahogyan bemutatják, hogy a nő egyetlen átgondolatlan döntése hogyan rengeti meg alapjaiban az egész további életét.

 

 

 

Egy ilyen szerep megformálásához jó színész is kell. Hui jó érzékkel Vicki Zhao-t választotta, aki ekkorra már túl volt egy komolyabb alakításon a Green Tea-ban és ezúttal is remekül helytállt. A néhány röpke, de egész látványos akciójelenete mellett a karakterének reménytelenségét is sikerült érzékeltetnie. Nicholas Tse szintén jó választás volt Mao Jie szerepére (ő volt a lány szerelme), a vidéki kisvárosba nem igazán beleillő, jóképű fiatal srác alakítása nem esett nehezére, kedvére hozhatta a popsztár imázsát. A kisebb szerepeket javarészt „névtelen” kínai színészek játszották (Liu Yunlong, Chen Jianbin), de annak ellenére, hogy egyikük sem ismert, mindegyikük remekül felnőtt a feladathoz.