IMDb

Chen Xiao (You Ge) fényképész egy nap szembesül azzal a ténnyel, hogy eltűnt a felesége. Baljós jelek utalnak arra a lehetőségre, hogy esetleg ő maga tüntette el, de ezzel az eshetőséggel képtelen szembenézni. Ezért állandósuló rémálmok és hallucinációk keserítik meg mindennapjait.
Darabokra hulló életét idős szomszédasszonya (Bin Li) próbálja helyrebillenteni, felfedve a férfi előtt a víziók mögött meghúzódó okokat. 

Az "első kínai pszicho thriller"-ként aposztrofált film meglepő módon sikeresen elkerülte a tucatjával készülő, mára már az ázsiai horrorfilmek sajátságaiként felbukkanó hatásvadász elemeket. Azt nem mondom, hogy nem él eme eszközökkel, de korántsem kapnak akkora hangsúlyt, hogy nagymértékben lerontanák a film élvezeti értékét.
Széttördelt, különböző nézőpontokon keresztül bemutatott cselekmény, újra fel-felvillanó már bemutatott képsorok, váltakozó gyors-lassú snittek és meghökkentő aprócska bevágások mellé sikerült jól eltalált zenei aláfestést komponálni, és a színészek is jó választásnak bizonyultak.
A történet egyszerűsége a film végéig rejtve marad, sőt, az utolsó képsorok alatt az ember elgondolkodik azon, hogy talán nem is volt az olyan egyszerű, mint ahogy azt gondolnánk.
A film álom és valóság összemosása azzal a nem elhanyagolható kérdéssel: mi az amit csak elképzelsz és mi az, amit meg is teszel? Ahogy Szabó Lőrinc írta: "Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét vagy a lepke álmodik engemet?-"
Megéri azt a másfél órát rászánni.