belépés∆

Zatoichi and The Chest of Gold (Zatôichi senryô-kubi) (1964)

Zatoichi and The Chest of Gold (Zatôichi senryô-kubi) (1964)

Tallózgatva a régebbi anyagaink között meglepve vettem észre, hogy a sorozat hatodik epizódjához még nem készült ismertető. Pedig a film meglehetősen jól sikerült, kész csoda, hogy senki nem csapott le a megírására, amíg még nagyobb szerzőgárdával rendelkeztünk. De ami késik, nem múlik. Most már erről is lesz pár szó.

Zatoichi and The Chest of Gold (Zatôichi senryô-kubi) (1964)Zatoichi and The Chest of Gold (Zatôichi senryô-kubi) (1964)

Miután az előző évben alaposan meglódult a filmek gyártása, a stúdió törhette a fejét, milyen újdonsággal próbálják megtartani a szaporodó nézők seregét. Valami minőségi lépés kellett a főhős karakterében. Sikerült megtalálni. Felbukkant Zatoichi, a közösség védelmezője. Hogy nem akárki ő, azt már az elején világossá teszik. Még futnak a film elején szokásos feliratok, amikor három, jakuzákkal vívott összecsapásban csodálhatjuk meg a rendkívüli technikáját.
A vak masszőr egy véletlenül elkövetett emberölésén keseregve visszamegy az áldozat falujába, hogy imádkozzon az elhunyt sírjánál. A tiszteletadás nemes gesztusát több minden zavarja meg. Elsőnek az áldozat húga bukkan fel, majd a falusiak adóját rabolja el néhány bérenc. A környéken bujkál Kunisada Chuji főnök, akit a parasztok segítése miatt köröznek a hatóságok. A véletlen folytán az ő emberei közül is elhull néhány Zatoichi keze által. A pénzes ládika elvesztése miatt szinte őrjöngő falusiak őt teszik meg első számú gyanúsítottnak. Ichinek nehéz helyzetben kell bizonyítania az ártatlanságát.

Zatoichi and The Chest of Gold (Zatôichi senryô-kubi) (1964)Zatoichi and The Chest of Gold (Zatôichi senryô-kubi) (1964)

A hatodik film több mindenben elsőnek számít a folyamaton belül. Itt kezdték "nagykorúsítani" a sorozatot. Az előző részekben a saját védelmére vagy egy-két ártatlan ember kedvéért húzott kardot. Ezúttal viszont egy egész falu megmentése a célja. Ráadásul fölöttébb nehéz helyzetben, hiszen a parasztok szűklátókörűek, egyáltalán nem bánnak vele tisztességesen. Megverik, pocskondiázzák, nem bíznak benne. Ichi erkölcsi tartása pont ilyenkor mutatkozik meg. Tisztában van vele, hogy nem gonoszság mozgatja őket, hanem a félelem. Az évi adó elvesztése borzalmas eseménynek számított. A szamurájok könyörtelenül újra követelték a pénzt, ami azt jelentette a gyakorlatban, hogy a lakosságra éhínség várt. A rettegés megvadította a lakosságot. Ezért lesz abból közösségi hős, aki kiáll értük. Ezen a téren vetélytársa is akad. Kunisada főnök össznépi legendának számított a Sógunátus uralma idején. Egy jakuza főnök, aki nem a saját érdekére használta a harci tudását, hanem a fellázadt földművesek mellé állt. A bukás után persze menekülni kényszerült, vérdíjjal a fején. Már a negyedik részben is találkozott a főhősünkkel, de akkor egyedül volt. Most a hegyekben rejtőzik a bandája maradékával. A forgatókönyvírók nem kímélik Zatoichit, így egy újabb véletlen miatt nem éppen barátságos a viszonyuk. Kunisada igazi tragikus hősként jelenik meg. Csak mellékszereplő, de a történeten belül mégis igen emlékezetesek a jelenetei. Kissé több időt szántam rá az ismertetőben, mert amúgy a közismertsége miatt a film nagyvonalakban adagolja róla az információt. Nincsenek előzmények, nem tudjuk meg a sorsát, csak mint kő a patakba, becsapódik az elrabolt aranyak történetébe. Egy másik elsőség a filmen belül, a valós társadalom nagyobb feltűnése. Az előző mozikban Japán meglehetősen periferiális részei és a népének számkivetettjei tűntek fel. Itt már hús-vér alakok nyüzsögnek a korabeli valós világból, beleértve az aljas körzetfelügyelőt, a saját hasznukat kereső gátlástalan roninokat, no meg a kihagyhatatlan jakuzákat. Továbbá van falusi elöljáró, prostituált és sok hétköznapi ember. Sokkal realistább országképet láthatunk, mint eddig. A legfeltűnőbb újdonság, az első fröccsenő vér a filmvásznon. A halál eddig sem kerülte el Zatoichi történeteit, sőt, bőven aratott. De csupán jelzésszerűen jelent meg. Akiket elért a katana, összecsuklottak, földre estek és kész. Bár röviden és szolidra van fogva, de a képi megjelenítés nem hagy kétséget felőle, hogy egy kardcsata bizony durva dolog volt. Miként a hatékony japán vallatási módszerek sem a tréfa jegyében fogantak. Masszőrünknek rengeteg baj szakad a nyakába, közöttük a legnagyobb egy igazi gazember szamuráj, aki a fejére pályázik. Az illető képzett harcos, számító jellem, vág az esze és a kardja, teljességgel gátlástalan és a sértett hiúsága miatt mindenképp el akar bánni Zatoichival. Jushiro veszélyes és undok karakter, de a szereplése jót tesz a filmnek. A második részben egyszer már szerepelt féltestvér, Tomisaburo Wakayama alakítja, aki utoljára tűnik fel a sagában és emlékezetesen távozik belőle. Ezt a kalandot pusztán őérte is érdemes megtekinteni. Katsu természetesen megbízhatóan teljesíti a feladatát, a harci jelenetei intenzívebbek mint az előzőek voltak. A falusi mulatságon látható tánca és dobolási tudománya pedig remek színesítése a karakterének.

Zatoichi and The Chest of Gold (Zatôichi senryô-kubi) (1964)Zatoichi and The Chest of Gold (Zatôichi senryô-kubi) (1964)

Új rendező kezébe adták a direktori pálcát. A filmfolyamon belül Kazuo Ikehiro debütálása kiválónak mondható. Ő egyaránt otthonos a harci forgatag világában és művészi megoldásokban. Nála teljes erőben tér vissza az első történet képi felfogása. A beállítások rövidek, hatásosak, szavak nélkül is sokat mondanak el a szereplők lelki állapotáról, arról hogy milyen helyzetben vannak vagy éppen mi vár rájuk. Európai szemnek néha zavaróak az ordítóan műtermi "külső felvételek," de a mesterséges viszonyok fénybeállításai ezúttal képesek az érzelmi hatást fokozni. Remek munkát végzett. Nem csoda, hogy később szintén újabb epizódokat rendezhetett.
Azért maradt pár apróság, ami kissé bosszantó volt. A részletekre ügyelés nem erőssége a sorozatnak. Chuji szereplését már említettem. Vajon ha a negyedik filmben egyedül menekült, most honnan lettek emberei? A végső sorsa szintén nyitott kérdés, homályban marad. Az áruló bandafőnök támadást még megússza, de meddig? Később sincs róla hír. A mozi elején úgy tűnik, hogy a véletlenül megölt jakuza húgának és Zatoichi női ellenfelének jelentős szerep jut majd, de nem így történik. Mindketten visszasüllyednek a sémákba. A korrupt intendáns és helyi kiskirálykodó jakuza főnök ugyancsak megmaradnak a közhelyek szintjén.

A mozi rövid. Az embernek olyan érzése van, hogy túlságosan megvágták a filmet, ezért nem teljesednek ki bizonyos részletek. Számomra a hatodik epizód egyfajta kisebb lezárás a sorozaton belül. Zatoichi történetei ezentúl kapják meg azt a teljes figyelmet és komoly anyagi ráfordítást, amivel az összes részletben igényes mozikká lépnek elő mindaddig, amíg a DAIEI rendelkezett a jogokkal.

 

imdb


 

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Goyokin (1969)

Goyokin (1969)

    iMDB  Sajnos elfelejtettem e film készültének évét, mire odajutottam, hogy megnézzem. Miután vége lett, örvendezve ültem, hogy egy igen jó szamurájfilmre bukkantam, talán a '80-as évek legjobbjára. Gondoltam akkor készülhetett, de nem. 1969-ben. Ez a film...

Pantyhose Hero (1990)

Pantyhose Hero (1990)

Pantyhose Hero (1990)iMDBA hongkongi film egyik legnagyobb alakja, Sammo Hung Kam-Bo nemcsak színészként és harcművészként, hanem rendezőként is tevékenykedett. Legismertebb rendezései közé elsősorban a Jackie Chan főszereplésével készült akcióvígjátékai tartoznak (Project A, My Lucky Stars...

Violated Angels (Okasareta hakui) (1967)

Violated Angels (Okasareta hakui) (1967)

A japán filmrendezők egyik legbetegebb elmével bíró tagja, egyúttal a pink filmek koronázatlan királya, Wakamatsu Kouji élénken érdeklődött a sorozatgyilkosok lelkivilága iránt és többször is valóban megtörtént rémtettek szolgáltak egy-egy forgatókönyvének forrásául. Ezek egyike a...

Terror of Mechagodzilla (Mekagojira no gyakushuu) (1975)

Terror of Mechagodzilla (Mekagojira no gyakushuu) (1975)

A 70-es évek közepére kifulladni látszott a tokusatsu mánia, olybá tűnt, már nem tudnak igazán újat kitalálni a forgatókönyvírók, ráadásul az olajválság hatásai következtében a stúdiók forrásai is lecsökkentek. A Toho azért még sikeresen összekalapozta...