A japán hadurak élete bőséges anyagot biztosít a TV társaságok számára. Ezúttal egy mifelénk kevésbé ismert, de a felkelő nap országában jónevű klánúr került terítékre.

Az ifjú Masamune, miután értesül Oda Nobunaga haláláról, úgy dönt, átveszi az országegyesítő szerepét. Ennek legjobb módjának az tűnik, ha gyorsan leigázza a szomszédos urakat. A célja felkelti az akkor legnagyobb hatalommal rendelkező Hideyoshi figyelmét, ami korántsem mindig jelent jót. Ezért az engedetlen daimyo felesége hamarosan túszként indulhat Kiotóba, ő maga pedig kisebb birtokot kényszerül átvenni egy új helyen, távol a családi örökségtől. A rokonságon belül sem mennek jól a dolgok, az lesz az ellensége, akire senki nem gondolna. Ám a zabolátlan ifjú megtörhetetlenül járja tovább a maga útját, várva a nagy lehetőséget…

A Date klán korántsem tartozott a nagyhatalmú, nagy létszámú fegyveres erővel rendelkező klánok közé. Viszont a harcosainak kiképzése, fegyelmezettsége, a harcban tanúsított rendkívüli kitartásuk még a szamurájok egyébként önmagukkal eltelő világában is legendásnak számított. Tény, hogy egyszer 500 fős csapatuk szállt szembe mintegy 10 ezer ellenséges harcossal, és nem bírták megsemmisíteni őket. Ez igen árulkodó adat, akkor is, ha a terepviszonyok a Date klánt támogatták. Masamunét a kortársai igazából nem tudták hová tenni. Katonai erényeit még az ellenségei sem vitatták, de ugyanakkor „vidéki bugris”-ként emlegették egymás között. Életútja változatos volt, megjárta a poklot, többször is hajszálnyira volt a lefejezéstől, de mindig visszakapaszkodott a hatalomba. Nagyon értett a meghökkentéshez, egyértelműnek látszó vádakat volt képes a maga javára fordítani. Egyszerre volt véreskezű hadúr, jóízlésű művészetpártoló, önfejű vezető és ravasz politikus. Időnként meglepő együttérzést mutatott a nehéz helyzetben lévő alantasok iránt, ami korántsem volt jellemző a kortársaira. Egyesek szerint titkos keresztény volt, bár ez nem igazolható. Az viszont megint ténykérdés, hogy a jelképeiket ügyesen használta a maga javára, és az átlagnál nagyobb megértéssel viszonyult hozzájuk. Gyakori jelzője a „későnszületett”, ami teljesen érthető. Amikorra felnőttkorba lépett, már eldőlt a hatalmi harc, nem volt lehetősége példaképének, Oda Nobunagának  a követésére.

Bár Masamune életének nagyrésze a csatamezőkön telt el, ilyen szempontból némileg adós marad a feldolgozás. Vannak ugyan ütközetek, látványos kosztümökkel, de korántsem olyan megjelenítésben, mint amennyit az életútja felkínálna. Ilyen téren határozottan hiányérzetem van a sorozattal, még talán a The Story of Hideyoshi ötvözte legjobban a politikát a kalandokkal. A címszereplő Takahashi Hideki ugyan kissé idős az első rész ifjú harcosának megformálásához, de a későbbiekben ez már eltűnik. Harcosként meggyőző, családi tragédiáinak sora pedig jellemformálásra szintén módot ad. Az alakítását nem érheti elmarasztaló szó, csakúgy, mint a többi színészét sem. Számos jól ismert arcot láthatunk viszont, például Ishibasi Renjit, vagy Isao Natsuyagit. Számomra újdonsággal szolgált a Toyotomi klán örökösödési viszonyainak taglalása - igen durván intézték el azokat, akik kiestek a kegyből - és annak részletezése, mi történt Nobunaga halála után. A közismert felfogás az, hogy Hideyoshi különösebb vita nélkül lépett az örökébe, de itt nem ez volt a benyomásom. A gyorsan bomló szövetségek, kényszerházasságok pedig olyan sérelmeket plántáltak az egyénekbe, amik évtizedekkel később nyomorították meg az utódok életét. A Date klán urának története ezt kiválóan mutatja be, igazi, átélhető emberi tragédiákon keresztül. A történet legjobb része a családi vonal felvonultatása, remek színészi megformálásokkal.

Összegezve: Minőségi feldolgozás, mind történetvezetés, mind kivitel szempontjából. A japán történelem és színjátszás kedvelői nem csalódhatnak benne. Csak egyszer végre a csatákat se vennék rövidre…

Rendezők: Msauda Toshio és Nishigaki Yoshiharu

Főszereplők: Takahashi Hideki; Tsugawa Masahiko; Kitaoji Kinya; Ishibashi Renji; Isao Natsuyagi

Toei és Asahi TV (1993) kb. 240 perc