Hideo Gosha szamuráj mozifilmjei meglehetősen jól ismertek szerte a világban, egyre inkább Magyarországon is. A japán alvilágba tett kirándulásai már nem annyira, pedig a jakuza film műfajban szintén alkotott néhány maradandó alkotást. Íme az egyik.

Az Enoki és a Kannon bűnbandák, - az ő megnevezésükben „családok” - miután nem tudnak egyezségre jutni egy területi vitában, véres összecsapást vívnak. Mindkét fél embereiből sokan kerülnek börtönbe, hosszú évekre ítélve. Az új császár trónra lépésével közkegyelemmel szabadulnak, a vártnál előbb. Odakint teljesen megváltoztak a dolgok. Az egykori ellenségek éppen az egyesülésüket ünneplik, melyet egy közelgő házassággal akarnak véglegesíteni. Ám a menyasszony vonakodik, és nem ő az egyetlen fanyalgó. A nyugodt felszín alatt forrnak az indulatok. A kiontott vért nem könnyű feledni…

Az első dolog, amit le kell szögezni, hogy ez a mozi teljesen más, mint Gosha szamuráj történetei. Kemény, vad indítás után a békeidők stílusának megfelelően lelassul a történetvezetés. Ez korántsem jelent unalomba fulladást, mert apró történések folyamatosan mennek a háttérben. A visszapillantásos technika, amit a rendező alkalmaz, megköveteli a néző állandó figyelmét, mert azok által nyernek magyarázatot az előtérben zajló, helyenként érthetetlennek tűnő cselekvések. A legjobb példa rá az időről-időre felbukkanó, hangot nem ejtő, esernyős orgyilkosnők, akikről csak a végén derül ki, kit szolgálnak. A japán alvilág szertartásos beszéde, viselkedése remekül van megrajzolva. Tagjainak különös becsületkódexe, melyben éppúgy elfér a gyilkosság, mint az önfeláldozás, külön tanulmányt igényelne. Ennyivel is végig lehetne vinni a történetet, de amivel Gosha feljebb lép, az a politikai szál bevitele. A 60-as, 70-es években az olasz filmesek voltak ennek a nagymesterei, de neki sincs oka a szégyenkezésre. Igazi miliőt teremt. A zárt, öntörvényű jakuza világ, melyben mindig ott lapul a váratlan halál, szinte a bőrünkön érezhető. A zene bennem a francia gengszter mozik fülledt világát idézte fel a szomorkás szaxofon dallamaival, melyet a jellegzetes japán húros hangszerek ellensúlyoznak. Megvolt hozzá az egzotikus kikötői hangulat is, ahol a szerelem és a kirobbanó erőszak kézen fogva járnak. Miután bűnügyi történetről van szó, oktalanság lenne részletezni, milyen technikával tárul fel az összes rejtett részlet, mert hatalmas spoiler halmaz lenne belőle. Így csak annyit árulok el, hogy ahogyan egyre-másra kerülnek elő a „rejtett csontvázak” a japán faliszekrényekből, úgy változnak meg az addig meglehetősen egyszerűnek látszó helyzetek. A káposzta leveleiként hámlanak le a rétegek, míg marad, a nem túl szép látványt nyújtó, kellemetlenül csípős torzsa. A forgatókönyv erénye, hogy a néző itt már nem tud többet, mint a történet szereplői, így kénytelen alaposan odafigyelni. Ráadásul, gengszterek ide vagy oda, kiderül, ők is csak emberek. Hibákkal, sőt, erényekkel! A mester érezhető szeretettel kezel néhány, korántsem gáncstalan lovagként viselkedő, teli tetovált rosszfiút. A lassúbb középső részt követően a vége aztán már megint méltó Gosha jó munkáihoz. Elszabaduló érzelmek, visszafordíthatatlan cselekvések, villanó kések. A szereplőgárda ismerős lesz azoknak, akik látták már a rendező korábbi munkáit. Hozta magával a csambarákban megkedvelt megbízható színészeit. Nakadai zseniális, mint mindig. Pedig ezúttal vérbeli gengsztert, szimpatikusnak nem mondható alakot visz vászonra. Ez az ember nem tudott hibázni a színjátszásban. De a többiekre sem lehet panasz. Nincs közhelyes megformálás. Jellegzetesen jakuzák, mégis mind egyéniség.

Európai szemnek kissé szokatlan alkotás ez, furcsa alakokkal, helyenként mélabúsan csordogáló történettel. Az akciófilmek kedvelői valószínűleg fanyalognak majd rajta, de aki értékeli a japán alvilág hiteles bemutatását, az nem fog unatkozni. Mert ez bizony valós történet alapján készült. Gosha az elején és a végén korabeli filmrészletek, újságcikkek bevágásával erőteljesen hangsúlyozza, nem fikciót tálal fel. A történet a háborúra készülő Japán 20-as éveinek végén, a 30-as  évek elején játszódik. A 60-as évek társadalmi bajai után pedig a politika és a bűnözés szövetségét venni elő egy történetben, nem kifejezetten a kegykeresés kategóriájába tartozott. Biztos lehetett benne, a pénzembereknél újabb rosszpontot szerez magának. De hát Gosha mindig lázadó, polgárpukkasztó szellemiségű volt. Akik ismerik és szeretik  a korábbi munkáit, értékelni fogják a "Farkasok" viharos, viselt dolgait.

Rendezte: Hideo Gosha

Főszereplők: Tatsuya Nakadai, Noburo Ando, Kyoko Enami, Kunie Tanaka, Tetsuro Tanba, Isao Natsuyagi

(1971, 131 perc)

imdb