Castle of Owls (Ninja hicho fukuro no shiro) (1963)
A polgárháborús időszak mindig kedvenc területe volt a japán filmeseknek. Szamurájok, daymiók, parasztok és nindzsák harcai bőséges anyagot szolgáltattak a forgatókönyvíróknak. Ezúttal a nindzsáké lett a főszerep.
A film egy bizonyos értelemben határeset, de szerencsére a legjobb formában. Ugyanis őrzi az 1950-es évek erényeit, mégpedig a gyönyörű fényképezést és az intelligens történet követelményeit. Így, bár tipikus nindzsás történetet tálalnak elénk, korántsem a filmes közhelyeket vonultatják fel benne. Valós helyzetből kiindulva számos érdekes fordulaton át juttatnak el bennünket a tanulságig. Van árulás, harc és szerelem, a műfaj követelményei szerint. A két ellentétes oldalon álló klánhoz tartozó nindzsa szerelmének kibontakozása, a kötelesség és a magánélet ütközése remek színészi teljesítményekre ad lehetőséget. Nem holmi Rómeó és Júlia utánérzet sül ki belőle, mert mint azt már jeleztem, intelligens a forgatókönyv. Végig valós, hús-vér jellemek ütköznek, terveznek, hibáznak, szóval élnek. A határeset másik oldala már a 70-es évek filmvilágát idézi. Mondhatni, ez a mozi vagy 10 évvel megelőzte a korát. Előszöris, a készítésének idejéhez képest sokkal mozgalmasabb, mint az akkori átlag. Aki látta az amúgy a maga nemében pazar „Samurai Trilogy”-t, az tudja, milyen hosszú időt szánnak egy-egy konfliktus mélyebb kibontására, mielőtt ténylegesen történik valami akció. Ebben a moziban kb. a vetítési idő felét mozgalmas jelenetek teszik ki, ami máig jó aránynak tekinthető. Kudo Eiichi, a rendező, abban is újat hoz, hogy becsempészi a kalandfilmbe a humort, meg néhány rámenősebb jelenetet, ami akkoriban nem volt tipikusnak mondható. A lezárás szintén a régi idők legjobb filmes hagyományai szerint történik. Minden bajon át meg kell őrizni az emberséget, a jövőbe vetett hitet. Bár szépen fogyatkozik a statisztéria, végül mégiscsak jó érzéssel áll fel az ember a székéből. Itt nem a gátlástalan bajkeverő győz és dicsőül meg. Nem is baj. Jó érzés ilyen történetet látni, mert a mostanában készült filmekben sűrűn győznek a kevés emberi értéket hordozó rosszfiúk. A rendezőt már említettem, a szájton belül több filmjéről találni ismertetőt. A Thirteen Assassins hosszú, mozgalmas leszámolási jeleneteit szintén 1963-ban forgatta, így aztán, aki látta azt a mozit, tudja, mire számíthat. A főszereplő, Otomo Ryutaro, a TOEI sztárja volt, teljesen megérdemelten. Számomra kellemes meglepetés volt, hogy egy kalandfilmben is pazarul teljesít, mert eddig többségében csak drámai alkotásokban láttam.
Főszereplők: Otomo Ryutaro, Minoru Oki; Chiyoko Honma
Rendezte: Kudo Eiichi
(1963, 91 perc)
Hozzászólások
Aki igazi ninjákkal teli filmeket akar látni,nem a Sam Firstenberg/God frey Ho féléket(amiket mondjuk én felettébb kedvelek:D),néz ze meg azonnal.Meg amugyis ez egy remek film.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.