A sztori egyszerű és könnyen érthető, bár nem árt hozzá némi ismeret az eredeti mangával kapcsolatban. Szóval a film egy alternatív történelmi idősíkban játszódik, ahol Japán éppen háborúban áll és nagy gazdasági recesszió is sújtja még mindez mellett. A hatalmas méreteket öltött bűnözés miatt a börtönök megteltek és a kormány ezért a börtönbüntetés helyett újra hatályba helyezi a bosszú törvényét. Ennek végrehajtására persze egyből cégek is alakulnak és ezen cégek egyikének a történetébe kapcsolódik bele a néző. Megismerhetjük a nagymenő bérgyilkost, Mizoguchi-t, aki nemcsak a bűnözőket, hanem társait is előszeretettel vadássza le, hogy bebizonyítsa, hogy ő a legjobb, azonban a hallgatag, mentálisan nem teljesen 100%-os Kano-val meggyűlik a baja. Mellettük még szintén a főszereplők közé tartozik a madárlelkű Yamada és a cég ügynöke, a bosszú szerződéseket „megkötő” Higuchi kisasszony is.


Maga a történet és a kiindulópont jókora potenciált hordoz magában, a megvalósítás azonban hagy némi kívánnivalót maga után. A filmben bemutatott társadalmi rend engem nagyon is a Battle Royale-ban már látott rendszerre emlékeztetett, ami önmagában nem is probléma, mert nem ennek az embertelen rendszernek a bemutatására van helyezve a hangsúly. A fő gond az, hogy maga a rendező sem tudta eldönteni, mit is akar a történet középpontjába helyezni. Az áldozatok lélektanát? Erről nincs szó. A bérgyilkosok lélektanát? Mivel elég kattant figura mindegyik, talán Yamadát leszámítva, így igazán ezt nem lehetett a középpontba tenni. Így aztán elsősorban az akciók és Kano figurája van fókuszba helyezve, de túl sokat nem tudunk meg róla, csak sejteti a rendező, hogy mitől is lett olyan, amilyen.


A film technikai kidolgozása teljesen korrekt, jól eltalált, hangulatos aláfestő zenékkel fokozzák a hangulatot, az akciójelenetek is látványosak, bár némelyik igencsak valószerűtlen. Ez mondjuk a manga adaptációkban megszokott, hiszen ami remekül megrajzolható egy képregényben, vagy akár egy rajzfilmben, az egy élőszereplős filmben könnyedén nézhet ki komikusan. Itt is van erre példa, nem is egy. Egyébként a manga rajongóitól sok kritikát kapott a film, mert több fontos dologban is eltér a képregénytől. Ezek közül talán az a leginkább figyelemre méltó, hogy Kano különleges képességeit szinte teljesen kihagyták a filmváltozatból. A mangában képes arra, hogy ha úgy akarja, a testén sérülést nem okozva átmenjenek a lövedékek, továbbá az utánzó képessége sem került bele a filmbe. A történet elején látható kísérlet sem egészen úgy zajlott a mangában, mint ahogyan itt megvalósították. Mindenképpen a filmváltozat erényei közé sorolták viszont a Kano-t alakító Tamayama Tetsuji teljesítményét az akciójelenetekben és a film jól eltalált, az eredeti manga atmoszféráját jól visszaadó hangulatát.


Véleményem szerint a film legnagyobb hiányossága az, hogy a japán filmektől megszokott tartalmi mélység egyáltalán nem található meg benne. Nincsenek korrektül kidolgozva a karakterek, nem ismeri meg a néző a motivációikat és azt, hogy mitől lettek olyanok, amilyenek és igazándiból a történet lezárása is semmilyenre sikeredett. Így aztán jóindulattal egy közepest kaphat, reméljük, a fiatal kultrendező további munkáiban a látvány és a hangulat megteremtése mellett a japán filmekben megszokott tartalmi mélység is meg fog jelenni.