iMDB

Eredeti cím: Shinsengumi Shimatsuki

RENDEZŐ: Kenji Misumi

Főszereplők: Ichikawa Raizo; Wakayama Tomisaburo

(1963; színes; 93 perc)

SZAMURÁJKÉNT AKAROK MEGHALNI! Ezzel a feltett szándékkal csatlakozik az ifjú Yamazaki a Shinsen csoporthoz. Ettől nem térítheti el sem a szerelem, sem számos keserves tapasztalat. Az idealista ifjú hamarosan szembekerül a kiábrándító valósággal. De egy szamuráj igazi erénye akkor mutatkozik meg, ha szembeszáll minden akadállyal. Ez pedig a lázadók egy erős csapata, amely magát a császárt szemelte ki célpontul...

Történelmi háttér: Az 1860-as évekre a Tokugawa sógunátus a tönk szélére jutott. A társadalmat megrázta az amerikai Perry kapitány flottájának érkezése, amely bebizonyította, hogy Japán lemaradt a világ más részeinek fejlődésétől. Hamarosan megindult a csempészáruk özönlése, köztük a lőfegyvereké is. A vidéki klánok parasztokat fegyvereztek fel és hatalomátvételre készültek. (Ezt jól mutatja be a Tom Cruise-féle Utolsó szamuráj.) A sógun nem volt képes szembeszállni a lázadókkal, akik az életére törtek, a császár elrablását tervezték, hogy kikényszerítsék a sógunátus bukását. Ekkor váratlanul vidéki roninok, parasztból lett szamurájok jöttek a segítségére, akiket régebben a sógunátus mentett meg a daymyók önkényétől. Ezek az emberek megpróbálták feléleszteni a régi szamurájerkölcsöket, egy korrupt, elmaradott társadalomban. Idealisták, igaz szamurájok és válogatott torokmetszők egyaránt voltak köztük. Szigorú szabályokat hoztak, de eleinte csak kevesen tartották be őket, majd a kegyetlen büntetések és belharcok után a csoport megerősödött. 1861-ben vívták a legnevezetesebb csatájukat, amely ennek a filmnek a fő eseménye és a megdicsőülésüket hozta... egy időre. A megítélésük máig változó. Egyeseknek véreskezű gyilkosok, akik a saját népük ellen harcoltak, másoknak igaz, becsületes szamurájok, akik sajnos egy elavult társadalmat próbáltak megmenteni. Túlélőjük 1867-re nem maradt.

Ez a film egy Shinsengumi kém emlékiratai alapján és túlélő rokonok visszaemlékezéseit felhasználva készült, ezért az egyik leghitelesebb verziója az eseményeknek. Jellemző a téma fontosságára, hogy Ichikawa otthagyta a félig leforgatott filmjét, annyira benne akart lenni ebben a filmben. Az is jellemző, hogy ezt megtehette. Egy tőle kisebb sztár egy életre kiírta volna magát a japán stúdió urak kegyéből... Ichikawa azt sem engedte, hogy megnagyobbítsák a szerepét a forgatókönyvben vagy kedvezőbb beállításban jelenjen meg. Kenji Misumi az előző évben a Destiny's Son-nal komoly rendezői sikert ért el. Az ott elkezdett stílust tette még karakteresebbé. Feszes történetvezetés, realista megközelítés, pazar képkomponálás, jó színészvezetés jellemzi a tehetséges rendező munkastílusát. Külön érdem a történet drámaiságát fokozó, képre komponált, egyedi zene, ami már a Destiny's Son-nak is az erénye volt. A zeneszerző SAITO ICHIRO megérdemli a neve megemlítését. Ichikawa és Wakayama parádéznak a szerepeikben, de kisebb karaktereket is élvonalbeli színészek alakítják. Wakayamát először láttam igazi drámai szerepben. Mennyire más, mint - az egyébként remek - kalandfilmjeiben.

A mozi az 50-es, 60-as években kiforrott szamurájfilm magasszintű darabja. Megmutatja, milyenek voltak a legjobb mozik a sorsfordító 1965-ös év előtt, amely átalakította a szamurájhősök arculatát.