1614-et írunk. Sasuke Sarutobi 14 éve járja Japán útjait, mint hírszerző. Jelentéseket küld, amikre nem kap választ. Klánurának szándékait nem ismeri. Elege van mindenből, csak békére vágyik. A Toyotomi klán még mindig uralja Osakát és Kansai körzetét. Most hatalmas lehetőséghez jutnak, mert a Tokugawák kémfőnöke, megannyi fontos titok ismerője, megszökik korábbi gazdáitól. Sasuke, egy korábbi barátja révén nyakig belekerül a szövevényekbe, csakúgy mint a klánja. A két nagy halálos játszmájában nem könnyű életben maradni. Sasuke hamarosan 2 gyilkosság gyanúsítottja lesz és nem tudja, kiben bízhat. A nyomában jár egy titokzatos, fehérruhás nindzsa, aki egyaránt lehet barát vagy ellenség. A legveszélyesebb viszont az, aki a háttérben lapul, irányít és nem is sejthetőek a céljai...

1965 fontos évszám a japán film történetében. Ekkor indult el a szamurájfilmek újhulláma. Kihachi Okamoto "Sword of Doom"-ja, Hideo Gosha "Sword of The Beast"-je, Masahiro Shinoda "Samurai Spy" című filmje egyaránt úttörő jelentőségűnek bizonyult. Az új típus: az anti-hős. Hová lettek az 50-es évek nemes arcú, nyílt tekintetű hősei, akik kardot húztak a jó ügy védelmében? Helyettük félelmetes, ám kiszámíthatatlan kardforgatók uralják a vásznat, akikről nem lehet tudni, miért is küzdenek. Sötét a kor amiben élnek, sötét a vér, amelyet kiontanak, sötét a világképük is. Shinoda kevésbé durva, mint a másik kettő, nála árnyaltabb a kép, az igazság és a hamisság viszont ugyanannyira hajszálvékony az átmenet. Ezen a vonalon ingázik a főhős egy olyan korban, amikor senki sem szól nyíltan, mert az állásfoglalás azt jelenti, szembekerül a hatalomért küzdők valamelyikével. Bár a történelmi helyzet világos a filmben, maguk a Toyotomik és a Tokugawák nem jelennek meg, csak mindenható, nyomasztó árnyuk van jelen a szolgáik személyében. Úr és paraszt, szamuráj és nindzsa egyaránt bizonytalanságban él, gyakori a kiszámíthatatlan halál. A Togugawák már építgetik az egyént bilincsbeverő kasztrendszert, s aki annak határait feszegeti jóra ne számítson. Tisztességgel kiszállni nem lehet. Nincs itt helye a kereszténynek, a békére vágyónak, de eltiporják azt is, aki a saját pecsenyéjét próbálja sütögetni. Ebben nincs különbség a Toyotomik és a Tokugawák között. A konchoz mást nem engednek.

Ritka az olyan japán film a szamuráj témakörön belül, amely az egyén szerepére koncentrál, amyelyben az individum a központi téma. (Érthető, ez a kor az alávetettségről szól.) Ez teszi igazi unikummá ezt a történetet. Helyenként nem könnyű követni a cselszövések láncolatát, megismerkedhetünk a mellébeszélés művészetre emelésével, a japán titkosírás egyik válfajával. Szerencsére jól adagolt harcijelenetek dobják fel a cselekményt, így nem fullad unalomba a kissé nehézkes bűnöskeresés.

Az 1960-as évtized az útkeresés ideje volt a japán társadalomban és a filmgyártásban egyaránt. Sasuke, a történelmi allegóriát felhasznáva lett a kor tipikus gyermeke. Egyszerre hős, megmentő és gyilkos. Igazi motivációiról kevés derül ki, csak vágyai vannak, szabadulni igyekszik a kötöttségekből, de fel is használja azokat, belecsöppen a fontos dolgokba, de nem érzi őket a magáénak, a végén titokzatosan eltűnik, biztosat nem tudhatunk róla. (A valóságban igen, Sasuke Sarutobi egyike volt a történelmileg ismert nindzsáknak és elesett Osaka ostrománál a "Nyári háborúban".) Itt mint jelkép szerepel, ő az ÚTKERESŐ egy változó társadalomban. Ez a korabeli nézőknek sokkal világosabb volt, ezért is nyúlt kissé hosszabbara ez az ismertető. Mert bár a fent említett két másik film népszerűségét nem érte el a Samura Spy, azért a 60-as évek egyik fontos japán filmje marad.

Főszereplők: Koji Takahashi; Tetsuro Tanba; Kei Sato

Rendező: Masahiro Shinoda

(1965, fekete-fehér, 100 perc)

imdb