Ilyenkor, Oscar-jelölések idején nagyobb figyelmet fordítok a filmekre, mert izgat, hogy mit nem láttam, mit lenne jó pótolni. Ráadásul 100 éves lett az indiai filmgyártás! Így kettőzött figyelemmel fordultam tavalyi filmjeik felé.

Kukkoltam a trailereket, a filmes magazinokat, fesztiválok felhozatalát, a Wikipédia listáját, mert kíváncsi voltam, mivel rukkol elő a világ - évente elkészített filmek számát tekintve legalábbis - legnagyobb filmes társadalma.

Legjobban a Bombay Talkies keltette fel az érdeklődésemet, ami a 2013-as Velencei Fesztivál versenyen kívüli filmje volt és kifejezetten a centenáriumra készítettek. A hivatalos trailer és az Aapna Bombay Talkies, illetve a Give it up for Bachchan című betétdal egyaránt megfogott, így egyik délután le is ültem a fotelba, mellettem az indiai filmek elengedhetetlen kellékével, 1 csomag papírzsepivel.

A film nem egy történet, hanem 4 ismert rendező önálló alkotása.
1. Karan Johar filmje Avinashról (Saqib Saleem), a fiatal, homoszexuális újságíróról, aki Gayatri (Rani Mukherji) gyakornoka lesz egy filmes magazinnál és úgy érzi, hogy végre önmaga lehet. Ám ez csak addig tart, amíg főnöknője be nem mutatja a férjének (Randeep Hooda).
2. Dibakar Banerjee filmje Purandarról (Nawazuddin Siddiqui) szól aki - állás után járva - egy filmforgatásra keveredik, ahol hirtelen kell egy statiszta. Mivel ő van legközelebb a castingeshez, kiválasztják. A film is azt meséli el, ami a forgatás alatt megfordul a fejében, illetve, amivel úgymond gazdagabb lett.
3. Zoya Akhtar filmje Vickyről, egy iskolás fiúról szól, akit az apja (Ranvir Shorey) igazi férfivá akar nevelni, ezért futballedzésre hordja. De a kisfiú, miután családjával megnézi a Tees Maar Khan című filmet, arról álmodozik, hogy táncos lesz.
4. Anurag Kashyap filmje Vijay (Vineet Kumar Singh) története, akit az apja arra kér, hogy látogassa meg a szintén Allahabadból származó Amitabh Bachchant és kínálja meg a házilag eltett murabbával.

Az utolsó 20 perc pedig egy zenés összeállítással tiszteleg az élő és az eltávozott színészlegendáknak. Ennek része zárójelenetként az Aapna Bombay Talkies c. dal, néhány neves bollywoodi színész előadásában.
A film végén letaglózva ültem és csak néztem magam elé. Miről is szólt ez a mozi? Mit akart megmutatni?
Az első sztori kapcsán arra gondoltam, hogy ez vajon Karan Johar vallomása-e? Ha az, ha nem, ő sokkal többre képes és én bizony többet is vártam tőle ennél a középszerűre sikeredett valaminél. Ráadásul e témában Onir - az egyik nyíltan meleg indiai rendező - 2010-ben I Am címmel kissé hitelesebb filmet csinált.
A második történet kissé szarkasztikus, de legalább láttat valamit a filmes kulisszatitkokból.
A harmadik mese főhőse nem is túl burkoltan Bollywood egyik legtöbbet foglalkoztatott színésznője Katrina Kaif és jónevű koreográfus-rendezője, Farah Khan. Csak akkor miért nem vele és általa?
A negyedik történet attól, hogy humoros, még nem jó. Még, hogy egy abszolúte senki Indiában(!) találkozzon egy ország bálványával, az élő legendával! Plusz még a nagy rivális - Dilip Kumar - neve is része a sztorinak! De kalapot emelek Mr. Kashyap előtt, amiért némi öniróniával fűszerezett képet adott Juhuról, Mumbai legtöbb filmesének lakhelyéről.

Végül a rajongók között a legnagyobb vitát kiváltó Aapna Bombay Talkies c. dalról pár szó.
Természetesnek tartom, hogy egy ilyen rövid dalban nem szerepelhet mindenki. Mint ahogy azt is, hogy a készítők be akarták mutatni a közelmúlt, a jelen és a jövő színészeit. De egyrészt hiányoznak az utóbbi 15-20 év nagy nevei: Kajol, Salman Khan, Aishwariya Rai, Hritik Roshan, Madhavan, etc. Másrészt aki benne van, annak mindenképp önmaga miatt kellene ott lennie és nem azért, mert beleszületett a filmes világba, mint Sonam Kapoor. Más érdeme ugyanis nem nagyon van neki.
Egy szó, mint száz, csalódás volt nekem ez a film. Részben azért, mert azt vártam, hogy - bár az indiai filmgyártás kapcsán sokan hajlamosak kizárólag Bollywoodra asszociálni - e jeles születésnapra India egészének filmgyártásáról készített alkotással emlékeznek. Hiszen a tamil, telugu és malayalam nyelvterületen is vannak kiemelkedő alkotók (Mani Ratnam, A. H. Rahman, Madhavan, Vikram, Rajnikant, Prakash Raj, Shirya Saran, Prithviraj, Mammoothy) és - alkotások (Kannathil Muthamittal, Annyan, Leader, Urumi, Vettai, Saira). Részben pedig azért, mert olyan filmre számítottam, ami a zenés-táncos jeleneteken és a murabbán kívül más jellegzetességet is bemutat e sokszínű ország ízlésvilágából, kultúrájából és hagyományaiból.

Mikor olvastam, hogy a film indul az Oscar-jelölésen, meglepődtem. Nem állítom, hogy a film rossz. De ahhoz biztosan nem elég jó, hogy a 100 éves múlttal rendelkező indiai filmgyártás ezzel törjön ki a nem túl megtisztelő "Giccsgyár", vagy "Koppintóműhely" skatulyából. Mert ebben nincs semmi kuriózum. Ebből tizenkettő egy tucat. A világon bárhol.

imdb

{indavideo}041fde84a8{/indavideo}