The New One-Armed Swordsman (Xin du bi dao) (1971)
A félkarú harcos kalandjai szép sikert hoztak Shaw Brothers stúdió számára. Nem nagy meglepetés volt hát, hogy az eredeti főhős, Jimmy Wang Yu kilépése után sem hagyták parlagon heverni a témát. Ám a folytatások mindig kockázatosak. Ennek mérséklésére legalább az eredeti rendezőt sikerült visszacsalogatni a direktori székbe. Nézzük, mire jutott Chang Cheh, a "heroic bloodshed" stílus nagymestere.
Lei Li, a kétkardos stílust már ifjú korában olyan magas szinten űzi, hogy az öregedő Lung Ti nagymester attól tart, elhomályosítja az ő hírnevét a harcművészek világában. Kihasználva az ifjonc tapasztalatlanságát, jól felépített csapdába csalja, ami Lei fél karjába kerül. A megkeseredett harcos szolgálóként keresi tovább a kenyerét, amikor egy újabb neves kardforgató kerül az útjába, akivel kalandos módon összebarátkozik. A ravasz három harcbotos Lung ismételt felbukkanása tragédiával jár. Lei Li kénytelen újra kardot fogni, mert a barátság mindennél szentebb dolog…
Az alapséma a fentiekben jól követhető. Harc, tapasztalatlanság, veszteség, új találkozás, nagy bosszúállás. Közismert, de nincs benne semmi rossz, működőképes, ha ügyesen variálják. Erre pedig nincs panasz. Kalandfilm szinten ügyesen megírt mozit láthatunk, amiben jók a karakterek. A túlságosan magabiztos ifjú megjárja a Poklot, megaláztatásokon át edződik meg, hogy a végére igazi harcművész legyen. David Chiang, az akkori "újhullám" karizmatikus egyénisége, ideális a szerepre. Ellenpárja, a Shaw Brothers által "örökös rosszfiú" szerepekre kárhoztatott Feng Chun-Chieh, színészileg és küzdeni tudásban is elég jó ahhoz, hogy méltó ellenfél legyen. Nekem mégis a tulajdonképpen csak a harmadik számú főszerepet kapott Ti Lung tetszett a legjobban. Talán azért, mert a gondolkodó, jót kereső, a másik tudását fenntartás nélkül tisztelő harcos alakja tényleg megnyerő. A harci jelenetei szintén a film erősségei. A kiegészítő karakterek, mint például a kovács és a lánya, a pénzleső klánfőnök és mindenre kapható bérencei,a rémüldöző kívülállók, ennek az időszaknak tipikus alakjai. Újdonság a sorozat előző filmjeihez képest a látványosabb helyszín, (a tengerparti Tigris palota nagyon mutatós) a még nagyobb létszámú statisztéria. Az utóbbi nem mindig előny, mert ekkora tömegnél már időnként gyenge koreográfia is becsúszik, lévén, hogy nem egyenletes a kaszkadőri tudásuk. Már pedig az ilyen jellegű mozikat elsősorban a harci jelenetek adják el. Összességében kifejezetten magas a szintjük, látszik, a színészek tényleg képzettek ezen a téren. Pár zavaró hempergést, "nagyon elrepülést" a kaszkadőrök mutatnak be. Kár értük, meg fölöslegesek is.
Összességében elmondható, hogy a mozi a Shaw Brothers legjobb vonulatába tartozik. Nem magasröptű, de ügyes a történetvezetése, képes megmozgatni a néző érzelmeit. Látványos párharcok mellett a mindig mutatós, "egyedül a tömeg ellen"jellegű összecsapások kötik le a rajongók figyelmét. A harcok és a békésebb, jellemépítő jelenetek aránya jól eltalált, egyik sem nő a másik fejére. A wuxia stílus röpködései szintén kordában lettek tartva. Megjegyzendő, a piros folyadékkal nem takarékoskodnak, de öncélú kegyetlenkedés nincs. A film kemény, de nem gusztustalanul durva. A színészi játék szerintem jóval a stúdió átlaga fölötti. A mozgalmas, rámenős harcművészeti stílust kedvelők nem csalódhatnak benne.
Főszereplők: David Chiang; Ching Li, Feng Chun-Chieh
(1971, 102 perc)
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.