A sztori az erotikus filmek megszokott sémáját követi, azaz címszavakban nagyjából így lehetne összefoglalni, hogy sexual harrasment in the office, sex in the car, sexy posing, sex in the studio, sex in the shower, sex in the office, stb. Kicsit bővebben kifejtve egy tulajdonképpen korrektül kidolgozott, ám túl sok újat nem nyújtó sztorit sikerült összehoznia a forgatókönyvírónak. Adott két barát, akik egyike hatalmas nőcsábász, a másik viszont hűséges a barátnőjéhez. Ez utóbbi fickó azonban, amikor új munkaerő érkezik a gyönyörű Nancy személyében a munkahelyére, végül nagy nehezen megfogadja barátja tanácsait és félrelép. Nancy azonban nem az az ártatlan teremtés, akinek elsőre látszik, így főhősünk egyre nagyobb slamasztikába keveredik, ráadásul elég hamar felismeri, hogy mindenki ismer mindenkit...


A sztori tehát átlagosan unalmas és erőtlen, viszont véleményem szerint a kategóriában megszokott forgatókönyveknél valamivel színvonalasabb. Ami leginkább nem tetszett benne, az a leges legvége, ami gyakorlatilag egy az egyben olyan, mint a Donald P. Bellisario féle futószalagon gyártott tévésorozatok egyes epizódjainak lezárása. Egy röpke humoros jelenet, amin a néző vidul egy jót, aztán egy óra múlva már arra sem emlékszik, hogy mit nézett. Valami ütősebb lezárás jó lett volna, de csak ennyire futotta.


Aki látta a Viva Erotica-t, az biztos remekül szórakozott a Leslie Cheung által játszott filmrendező keservein és céljain. A célok egy ilyen filmben egyértelműen azok, hogy az egyébként dögunalmas szexjeleneteket különféle eszközökkel feldobják. A filmet rendező Otto Chan láthatóan igyekezett a Viva Erotica receptjét követni, azaz egyrészt minél látványosabb megvilágításokat és fényviszonyokat igyekezett teremteni, másrészt apró poénokat is próbált elsütni ezen jelenetek közben. Az előbbi jól sikerült neki, a poénok viszont túlságosan is megszokottak és triviálisak, így ezektől akár el is lehetett volna tekinteni.


Ez nem az a filmes műfaj, ami a lenyűgöző színészi alakításokról szól, így ezen a téren semmi kiemelkedőt nem kap a néző. A szerelmi háromszögbe bonyolódó fickót Jimmy Wong alakította, aki a 80-as években ígéretes fiatal színészként indult, aztán 4 évre eltűnt a filmvilágból és miután visszatért, már szinte csak category III filmszerepeket vállalt (kapott?). Azért valószínűleg nem panaszkodott, mert mind a feleségjelöltjét alakító Rebecca Tong (akinek talán külön pechje, hogy pont ez volt az egyetlen filmje, mert senki sem rá emlékezik belőle), mind pedig Ozawa Madoka igencsak szemrevaló teremtés. Utóbbi egyébként semmit sem beszélt kantoniul, így egy elég gagyi szinkronhangot kapott, de hát ez megszokott probléma a hongkongi filmekben.

Összességében a film tehát nem rossz, de kicsit unalmas, főleg azért, mert semmi extremitás nincs benne. Így aztán egyedül Ozawa Madoka miatt érdemes megnézni, minden más lényegtelen. Aki a category III filmek „háttérmunkálataira” kíváncsi, az inkább a Viva Erotica-t nézze meg, aki pedig az extremitásra vevő, annak ott van például a Daughter of Darkness.

iMDB