iMDB

A történet jóval egyszerűbb és rövidebb, mint az első részé. Bekerült egy új szereplő, egy másik taoista szerzetes, illetve két kísértet segédje, akik segítségével próbálja megszerezni a betevőt magának. Persze amikor „kísértetet vadászik” egy gazdag ember új, ám elátkozott helyre épített házában, szembekerül egy „igazi” démonnal is. Nem sokkal később belefut az eddigi részekben is főszereplő Lam Ching-Ying-be és a körülötte szervezkedő falusiakba, akik lótolvajokra vadásznak, ám hamarosan kiderül, hogy a lótolvajok sem emberi lények, a vezetőjük pedig egy különösen veszélyes nőnemű démon.


Akárcsak a korábbi részekben, a „horror” részek ezúttal sem félelmetesek, viszont a bőkezűen adagolt humornak és a viccesen ábrázolt fekete máglyának köszönhetően nagyon szórakoztatóak. Nekem legjobban azok az ötletek tetszettek, amikor azt mutatták be, hogyan veszi át az emberi test felett az uralmat egy kísértet és hogyan lehet pillanatok alatt kiszúrni, hogy az illető éppen nem saját maga. Hasonlóképpen érdekes és látványos az is, ahogyan a kísértetekkel kapcsolatos hiedelmeket beleépítették a filmbe (pl. amikor az „új” taoista pap új ruhát ad a hozzá szegődött kísérteteknek), ugyan ezek közül már sok ismerős lehet korábbról, de ezúttal is hatásosak. A különféle túlvilági (vagy természetfeletti, ha úgy tetszik) lények maskaráit is a műfajnak megfelelően készítették el, akár egy emberi nagyságú madarat látunk éppen (ennek miértjét nem lövöm le, de nagyon poén), akár egy félig már „megolvasztott” illetve „megfőzött” démont, mindegyik egyszerre röhejes és ötletes. Az akciójelenetek is a megszokott színvonalat hozzák, ez alól talán egyedül az éjszakai, lótolvajok elleni csata kivétel, aminek a kinematográfiája kiemelkedik a többi közül. Ahogyan a sok lovas átugrat az akadályokon, az széles vásznon valószínűleg igencsak hatásos hangulatfokozó lehet.


A színészi játék terén nincs sok újdonság az előző részekhez képest. Lam Ching-Ying ezúttal is hozza a rettenthetetlen és mindentudó kísértetvadász figuráját, ugyanolyan erőteljesen, mint a korábbi részekben. Aki új színt hoz a sztoriba, az a másik, kissé kétbalkezes és ügyefogyott taoista papot alakító Richard Ng, akinek a karakterén keresztül rengeteg új poén kerülhetett bele a történetbe. Ugyan több másik nagy név is feltűnik a filmben (pl. Ma Wu, Sammo Hung, Corey Yuen), ám csak cameo szerepben, ráadásul alapvetően jellegtelen figurákat alakítanak, így aki esetleg nem ismeri elég jól a fizimiskájukat, annak fel sem fognak tűnni. A kísértetek és a szokásosan tökkelütött segítők között túlságosan eredeti és kimagasló alakítás nincsen, de ezen karakterekkel egyébként sem lett volna ilyen célja a rendezőnek.


A Mr. Vampire sorozat harmadik része tehát sokkal inkább felfogható az eredeti film folytatásaként, mint a második rész, méltó folytatás, még azzal együtt is, hogy nem nyújt olyan erőteljes hatást, mint elődje. Az új szereplőnek és a hozzá kötődő számtalan új vicces ötletnek köszönhetően azonban mindenképpen megnézésre érdemes, a sorozat többi tagjához hasonlóan nagyon ötletes, élvezetes horror-vígjáték.