Francia-Svájc meccs szánalmas volt. Sok elkényelmesedett, jóléti társadalomban élő lusta focista grasszál a füvön...
A dél-amerikai és afrikai csapatokban annyival több energia volt!
A horvátok pedig gyönyörűen játszottak, simán megérdemeltek volna legalább egy gólt, nagyon drukkolok, hogy továbbussanak. Meg persze Koreának is.
Viszont történt velem valami tegnap, amit nem fogtok elhinni... (Pláne az, aki már azt sem hitte el, amit YEZy mesélt...) Az Óbesterben néztem az első meccset, aztán átmentem a Lompos Farkasba (5 perc séta), aztán visszamentünk Zsigával (fényképész hobbijú srác az usteam-ről, fél milliós Kodak szettje van, olyan gép, hogy csorog az ember nyála, ha csak ránéz, és dolgozni is szokott, esküvőkön, sajtó eseményeken stb.) az Óbesterbe Mazsiért, hogy elcsalogassuk (a LF-ban utána buli készült (és lett is
)). A Hotel Continental előtt pedig, mielőtt lefordultunk volna a Huszár utcába az Óbesterhez, szembejött két csinos, fiatal ázsiai lány. Két sör után és jó hangulatban a szokásosnál is szívélyesebben mosolyogtunk rájuk, aztán visszafordultunk, hogy hátulról is megnézzük őket, és mindkettejük nadrágján koreai zászló lógott! Elkezdtem ugrálni meg visítozni, mint egy őrült, nem akartam elhinni, hogy találkoztunk (valószínűleg) azzal a két lánnyal, akit YEZy látott és nem tudott lefotózni! Elkezdtem mondogatni Zsigának, ahogy továbbmentünk, hogy "ezt nem fogják elhinni..." meg hogy le kellett volna fotóznunk őket, és miért nincs nálunk sem gép. Zsiga persze mindig magával cipeli a gépét, de a Lomposban hagyta. Ekkor eszembe jutott, hogy én meg még azt mondtam YEZynek, hogy miért nem vitte őket haza... Aztán összenéztünk Zsigával, megfordultunk és utánuk rohantunk, mint az őrültek. Kissé ijedten néztek ránk, miközben én próbáltam előkaparni angoltudásomat a sör és a felindultság rétegei alól, és (lihegve) megkérdeztem őket, hogy nincs-e kedvük eljönni velünk, a közelben van egy jó hely, meghívjuk őket sörre is, nézzék velünk meg a meccset... (Aztán lőttünk volna róluk annyi fotót, de annyit... az egyikük különösen vonzó volt...
) Sajnos nem jöttek el, vagy elővigyázatosságból, vagy mert nem érdekelte őket a brazil-horvát meccs. Gratulálni elfelejtettem a koreai győzelemhez, viszont azt még elmondtam nekik (csak hogy ne higgyék, hogy valami stricik voltunk, bár lehet, hogy így még perverzebbnek tűntünk), hogy az egyik barátom mesélte a neten, hogy látta őket ma, és nagyon sajnálta, hogy nem tudta lefényképezni őket... Na erre már mosolyogtak, de aztán pucoltak...
De nagyon komoly volt! Lehet, hogy most azt gondolják, hogy van valami budapesti ázsiai nő-mániás netes társadalom, akik rögtön értesítik egymást a neten, ha látnak egyet, és aztán vadászni kezdenek rájuk...
Mondjuk részben igazuk lenne...
Na ennyi... Nagyon örülök, hogy néha ilyen hihetetlenül király dolgok is történnek velem...
