Vér és erőszak az ázsiai filmekben

Ami sokaknak elsőre beugrik az ázsiai filmekről (akik persze még nem láttak túl sokat): véres, erőszakos. Érdekes, hogy vajon miért mások a fogalmaik az erőszakosságról az ázsiaiaknak, illetve miért tesznek többet belőle a filmjeikbe?
Illetve a másik kérdés, hogy ez mennyire zavar titeket. Részemről én nem értek egyet azzal, hogy ennek lelkileg káros hatása van, még az Ichi the Killer-féle szélsőségesebb esetekben sem. Azért, mert ez legfeljebb elrettent, de a nyugati módi, ahol nem véres a gyilkolás, de halomra lövik az arctalan ellent, szerintem jobban eltompít és elérzéktelenít, és ezért nem jó.

Nem értek hozzájuk,nem ismerem a mentalitásukat,de talán azért erőszakosak ennyire,mert náluk sokkal inkább fekete-fehérek a dolgok.Nem érthető,mi?Szóval...talán sarkítottabban nézik a világot,többet foglalkoznak a végletekkel,mint a középen levő dolgokkal,ahogy mi tesszük.Nem?

Ha valakit büntetni kell,akkor kinyírják,megkínozzák,és nem csak megdádázzák.

hát igen, csak azt kellene tudomásul venni, hogy más a világnézete egy ázsiainak, más dolgok fontosak számukra. ha ezt valaki képes elfogadni, akkor már nem is tűni annyira szélsőségesnek. bár, akadnak olyanok is, akik divatból rajonganak ezekért a filmekért. lásd.: oldboy.

Az én teóriám az, hogy pl. a japánok, akik a filmen megjelenő szélsőséges erőszakban elől járnak, olyan feszes társadalmi rendben élnek, hogy az bennük rettentő sok feszültséget szül. Sokan vannak, kis helyen, csoportokban dolgoznak és erős a hierarchia. Ettől függetlenül a bűnözés nagyon alacsony, valahogy a yakuzák is inkább a társadalom részei, inkább, mint mondjuk az orosz maffia. Ezek a filmek, ebben a közegben egyrészt automatikus válaszok a feszültségre, másrészt szelepként szolgálnak. Az ordinary salaryman ezen ereszti ki a gőzt, meg a napi stresszt. Pont olyanok, mint a lehajtott, elmagányosodott középiskolás srácoknak készülő töménytelen mennyiségü "robotkurvás" anime. A japán filmek gyakran valós élethelyzeteket mutatnak be, amibe nagyon künnyű belehelyezkedni, és utána jön a szélsőséges vérbőség. Kínába is valami ilyesmi lehet, Dél-koreában meg szerintem egy kicsit külföldi hatásokra építkeznek, legfőképpen amerikaira, meg japánra.

Ez logikusan hangzik, a szegény, "lehajtott" iskolás fiúkkal is egyetértek. De arról még nem volt szó, hogy ti mit szóltok hozzá. Mert nekem nem tetszik, hogy van, aki csak azért rajong pl az Ichi the Killerért, mert erőszakos és ő meg meri nézni, de mégis az erőszak kell abba a filmbe, és örülök, hogy merték használni. Egyszóval tetszik mint kifejezőeszköz. De bár főleg ilyen stílusú filmeket nézek, nem hiszem, hogy ettől megőrülnék. Persze ki tudja... Miike mindig valahogy finoman kezeli ezeket a dolgokat. Mármint nem úgy, hogy nem használ sok erőszakos jelenetet, hanem hogy valahogyan harmónikusak a filmmel. Legalábbis így érzem. Kitanonál pedig a legdrámaibb jelenetek erőszakosak néha, és nagyon hatásosak is (Brotherben a jakuza társ öngyilkossága, Hana-biben amikor rendőrként agyonlövi a bűnözőt stb).
Mindenesetre van, ahol tényleg túlzás az erőszak, főleg mert értelmét sem látom, pl a Kill Bill-ben. Látszik, hogy csak a hangulatra törekedtek. De hát az amerikaiak amúgy is hajlamosak leragadni a külcsínnál. Viszont - ha már a nyugati filmeknél tartunk - a Sin City-ben eltaláltnak és indokoltnak éreztem az erőszakot.

Ramiz:

érdekes, hogy pont az Ichi-t és a Kill Bill-t hoztad fel példának, nekem az Ichi nem tetszett, a Kill Bill viszont nagyon, de az utóbbi vérszökőkút jelenetei annyira abszurdak voltak, hogy inkább humoros volt (és persze pontosan ilyen hatást akart elérni Tarantino), míg az Ichi-nél véresen komolyan gondolták a gyomorforgatóan durva jeleneteket...
az öncélú erőszakot én sem értékelem, az Oldboy és a Brother viszont kiváló példa az erőszak történetbe szövésére...

míg az Ichi-nél véresen komolyan gondolták a gyomorforgatóan durva jeleneteket...

Nem, szerintem egyáltalán nem... A mangában igen, ezért is sokkal durvább a hatása, de Miike poénra veszi az egészet. Most kezdjem el sorolni a hatalmas, de éjfekete poénokat? Mint például amikor Kakihara levágja a nyelvét (mert a kisujj nem elég a jakuzáknak...), és telefonhívást kap, vagy a halálosan beteg szadista fickó, aki "mindig is kíváncsi volt, hogy le tudja-e tépni valakinek a kezét", vagy ahol Ichi berohan a szobába, és nagy sugárban fröcsköl ki a vér meg a belek... Egyszerűen nem lehet komolyan venni. Maximum nem viccesnek. Szerintem. A Kill Bill-t meg azért is utálom, mert a szamurájfilmekben kevés a vér és ott is jelentősége van, Tarantino viszont pont az ellenkezőjét érte el. Persze a leginkább a vagánykodós, cikis beszólások és a lazának szánt, nevetséges pózok és helyzetek miatt utáltam meg.

míg az Ichi-nél véresen komolyan gondolták a gyomorforgatóan durva jeleneteket...

Nem, szerintem egyáltalán nem...

Egyetértek. (Miazhogy. Nagyonis.)

A Kill Bill-t meg azért is utálom, mert a szamurájfilmekben kevés a vér és ott is jelentősége van, Tarantino viszont pont az ellenkezőjét érte el. Persze a leginkább a vagánykodós, cikis beszólások és a lazának szánt, nevetséges pózok és helyzetek miatt utáltam meg.

Pedig azok is direkt vannak. Az SB filmek stílusát túlozza el (persze benne van erősen a képregények világa meg a westerneké is, nincs ember, aki ki tudná bogozni, mikor melyik hatás az erősebb).

Nem, szerintem egyáltalán nem... A mangában igen, ezért is sokkal durvább a hatása, de Miike poénra veszi az egészet.

Hm, biztos igazatok van, de nekem nem így jött le...
hatalmas hype-ot kapott minden fórumon az Ichi, ezért megvettem duplalemezes változatban, és hát csalódás volt... lehet túl sokat vártam tőle vagy egyszerűen csak nem az ízlésem...

Egyetértek.

Mármint kivel?

Hm, biztos igazatok van, de nekem nem így jött le...
hatalmas hype-ot kapott minden fórumon az Ichi, ezért megvettem duplalemezes változatban, és hát csalódás volt... lehet túl sokat vártam tőle vagy egyszerűen csak nem az ízlésem...

Ízlések és pofonok. Ha érzékenyebb vagy a brutalitásra, biztos nehezebb a humort meglátni. Egyébként, khm... szívesen megveszem tőled azt a duplalemezes Ichi the Killert, ha már úgysem tetszik a film...

Egyébként, khm... szívesen megveszem tőled azt a duplalemezes Ichi the Killert, ha már úgysem tetszik a film...

én csak abban az esetben, ha vágatlan...

Szeintem is poénra vette Miike az Ichiben az erőszakot... Azt hittem ez teljesen egyértelműen lejön, bár már tévedtem így a Kitamura Versusának esetében is. Az sem veszi komolyan magát, azért olyan zseniális.

Szeintem is poénra vette Miike az Ichiben az erőszakot... Azt hittem ez teljesen egyértelműen lejön, bár már tévedtem így a Kitamura Versusának esetében is. Az sem veszi komolyan magát, azért olyan zseniális.

Egyetértek. Bár azt hiszem, aki nem szokott ehhez a stílushoz, annak ez is rosszul jönne le. Lásd a topik címét és a sztereotípiát ("a japán filmek erőszakosak és kegyetlenek"). Persze mint minden sztereotípiában, ebben is van valami. Ismerőseim kiakadtak a Tűzvirágokon (pedig az visszafogott film), mondván, hogy ha már a szerelemről szól a film (ezt szerencsére megértették), akkor minek bele ennyi erőszak? De én valahogy nagyon gyönyörűnek találom ezt.

A hollywoodi fekete mágia. Úgy tűnik, hogy a természetfelettitől megfosztott modern ember egyetlen védekezési lehetősége a nehezen emészthető dolgokkal szemben a tabuk gyártása. Az álomgyár pedig évtizedek óta nyomja ez alá a gyújtóst:
Brutális gyilkosságokat csak lelkileg beteg, velejéig gonosz emberek követnek el, akik a végén úgyis lezuhannak egy szikláról; A nagyi halála pedig nem volt hiábavaló, és még pont annyi ideje maradt, hogy mosolyogva elrebegje: Szeretlek kislányom/kisfiam/kiskutyám. Meg szívünkben amúgyis örökké élni fog. Szex csak korlátozott mennyiségben, szerelemből, selyemágyban, belassítva, misszionárius pózban. Na és persze kategorizálunk: Romantika, akció, thriller, horror. Sok kis apró absztrakt világ; Mint a karácsonyi lidércnyomásban: Halloween ország csupa sötétség, és borzongás, Xmasland pedig egész évben karácsony. Pornófilmeket pedig úgy se néz senki, a Kovi lottón nyerte a pénzét.
De sajna be kell látnunk, hogy brutalitás, erőszakos halál, szexuális perverziók vannak, és egymás melett léteznek ugyanabban a világban. Ergo olyan filmet csinálni, ami csak a romantikáról, szerelemről, és egymás karjába zuhanásról szól, olyan mint filmet csinálni egy másfél órás élveboncolásról.

A hollywoodi fekete mágia. Úgy tűnik, hogy a természetfelettitől megfosztott modern ember egyetlen védekezési lehetősége a nehezen emészthető dolgokkal szemben a tabuk gyártása.

Csak én érzek itt valami sámái mesterkedést?! )
Üdv L.Mole régen hallottunk felőled!