Az AZUMI-ról...Nekem a kihagyott lehetőségek filmjének tűnt. A valóságba kikerült ifjak rádöbbenhettek volna, hogy amit ők tesznek, az is erősen támadható.(Lásd:az első daymio megölése.) Vagy arra, hogy elvették a gyermekkorukat...Vagy arra, hogy a hatalmat védelmezik, nem az ártatlanokat.(Lásd: a falu megtámadása, ahol nem avatkozhatnak be.) Vagy hol van a feladat és az egyén életének határvonala..Ez számos igazi dráma alapanyaga volt és lesz. Fő baj(nálam): a főszereplő hölgy nem alkalmas ilyen szerep morzsányi hitelességet adó eljátszására. Vívni alig tud, sematikusan ismétel pár mozdulatot, ezért a statiszták szinte felkínálják magukat neki, ami nem tud hangulatot adni a harci jeleneteknek. Ezért gyenge a klasszikus chanbarákhoz képest, mint pl. a Goyokin. Elég összehasonlítani az öreg mester kamikáze jellegű támadásának koreográfiáját,(pazar!) az ő kiszabadítására induló tanítványéval,(elmegy) meg Azumi támadását a falu ellen, hogy követhető legyen a harci jelenetek színvonalromlása. Már pedig ennek a filmnek lényeges része a harc! A képtelenségeket, hiteltelenségeket meg hosszan lehetne sorolni,hogy mik nem illenek a korba viselkedésben elsősorban. De hogy valami jót is írjak, a sztori alapjában véve nem rossz, csak részmozzanataiban csúszott félre.Az öreg mester és a fehér ruhás gyilkos bármely komoly filmbe beillő karakterek.A rendezőnek kifejezetten jó a képi világa, van stílusérzéke-ezért lett erős közepes a film nálam.
