westernklisék nem fujj amerikásak? 
nálam bottom. mondjuk a műfajt se szeretem, hiányzik a pergő akció, a mélyenszántó mondanivaló, bonyolult karakterek, fordulatok. az egydimenziós klisék feldolgozása a már magában is bicskanyitogató koreai humorral és idétlen mimikával nekem sok. vhogy már nem hahótázok, ha vkire lőnek, és cikázva, ugrándozva fut, ez a gyalogkakukk szint.
de biztos sokaknak tetszik majd.
A western sosem a bonyolult karakterek műfaja volt, de pont ez a szép benne. Nem is kell több, mint a rettenthetetlen revolverhősök, vagy mint anno Kurosawa-nál, a szarkasztikus humorú szamuráj.
Nem tudom, hogy nem vetted észre a pörgő akciót, még a Császári Hadsereg is ágyúzgatott benne.
Ha akció, akkor sokkal inkább ez, mint az erőltetetten szánalmas Connected. Ott egymás után jöttek a "hősünknek hősként kell viselkednie, de nem várt helyzetbe kerül, amit aztán hú, hogy old meg" jelenetek, amikből a második után már a falat kapartam. Itt nem volt se összeesküvés elmélet, sem magát megemberelő kisember, sem idegesítő "micsoda véletlenek", csak a puszta, szórakoztató akció. Ég és föld a különbség...
Az a zsenialitás pedig, ahogy a westernkliséket beemelték a II. világháborús Mandzsúria helyszínébe, tanítanivaló.
Kim Ji-Woon
