Önmagában nagyon jó film, de ezután már nem tudok rá ugyanolyan szemmel nézni. Bronsont és Coburnt nagyon szeretem, és tényleg jó a maga műfajában.
Bár ahogy belegondolok, engem vhogy az is zavar ebben (meg az amcsi westernekben általában), hogy a hősök mindig frissen vannak borotválva. Nem éppen logikus.
Viszont Bronson karakterét imádom, annyira jó és bátor... meg is szoktam siratni. Coburn meg... mit lehet mondani az egyik legcoolabb színészről, aki valaha élt?
Ő maga nyilatkozta, hogy nagy rajongója volt az eredeti filmnek, és éppen Kyuzo karaktere volt a kedvence.
Brynner is jó, bár színészileg messze elmarad Shimura mögött. A hét mesterlövésszel az a legfőbb bajom, hogy túl rövid. Nincs annyi idő a karaktereket aprólékosan bemutatni, mint Kuroszavánál. Na meg Horst Buchholz - ekkora szereposztási melléfogást... pláne, ha Mifunéhoz hasonlítod... ordít róla, hogy német, és nem mexikói...
Viszont ha már a western-remake-eknél tartunk, az Egy maréknyi dollárért tényleg ott van.
Az kb. egálban van A testőrrel. Clint persze nem olyan nagy színész, mint Mifune, de van egy rendkívüli kisugárzása, és azért akárhogy is nézem, a két film főgonoszát összehasonlítva egyértelműen Leone alkotásában jobb ez a karakter. (A japán színész nagyon jó, de Unosuke nekem nem jött be. Olyan furcsán, lányosan viselkedik... mint valami bishounen. Ramónt meg nem kell bemutatni, maga a megtestesült olasz őserő.
)
Persze, én a szakdogámban is hosszan fejtegettem pont ezt a témát, úgyhogy nem akarok ide nagyregényt írni...
Lőjetek le.