Ma 2012. május 26., szombat, Fülöp és Evelin napja van.
Letter (Tegami) (2006)
( 1 szavazat )
| Ismertetők - Japán |
Letter (手紙) (2006)

iMDB
A filmet Higashino Keigo regényéből készítették, a rendező pedig a néhány évvel ezelőtti Beautiful Life című tévésorozatot is jegyző Shono Jiro volt. A tévés tapasztalatokkal bíró rendező ebben a nagy filmben is a tévés technikákat használta fel, azonban jóval több sikerrel, mint a Sugar & Spice alkotói. Mindennek köszönhetően ugyanazt a képi világot és ugyanazt a dramaturgiát láthatja a néző, mint egy tévésorozatban, azonban ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a film technikailag szegényesen lenne kivitelezve, sőt! Kicsit a fényképezés módja még ahhoz is hozzásegít, hogy emberközelibbnek érezzük a helyzetet. Ami helyenként zavaró a technikai kivitelezésben (és szintén tévés sajátosság), hogy több jelenetben is túlzásba vitték a drámaiságot, szirupossá téve, kicsit elrontva ezzel az összképet (pl. amikor az eszméletlen lány a kórházban ejt egy könnycseppet).
A főszereplő színészekre sem lehet panasz. A gyilkosság miatt hányatott sorsúvá váló Naoki-t alakító Yamada Takayuki (Waterboys sorozat, Densha Otoko) érzékletesen mutatja be a karakter már-már reménytelen helyzetét, a mellé szegődő lányt napjaink egyik legfelkapottabb fiatal japán színésznője, Sawajiri Erika játszotta, szintén jól, a börtönben sínylődő báty megformálása pedig Tamayama Tetsuji-ra (Rockers, Nana, Chekeraccho) hárult, ő sem vallott szégyent benne.
A film tehát mind technikailag, mind a színészet terén jó. Ami esetleg problémaként merülhet fel és zavarhatja a (nem japán) nézőt, az a helyenként európai ésszel értelmetlennek tűnő reakciók sora, amit a szereplők bemutatnak. Például ahogyan Naoki folyamatosan rejtegeti a családi hátterét, többször még azt is letagadja, hogy bátyja van, persze egy idő után mindig lebukik, továbbá a film vége felé a párjával lefolytatott vitát is furcsán céltalannak éreztem. Ez persze inkább a kulturális különbségekből fakad, nem pedig a film hibája, de mindenképpen említésre méltó. Az európai társadalomban, ami köztudottan az egyénre épül, nem pedig a csoportra, messzemenően nincs ekkora ellenérzés valakivel szemben, akinek egyik hozzátartozója börtönben van/volt (most arról, hogy kis hazánkban helyenként még érdemnek is minősül mindez, ne beszéljünk).
Érdekes és elgondolkodtató mindaz, ahogyan lefestik, milyen sorsa kényszerül az, aki ilyen helyzetbe kerül. Leginkább ez a lélektani rész a film erőssége, a távol-keleti és az európai gondolkozásmód különbözősége (és az ebből fakadó különböző reakciók) ellenére is kellőképpen átélhetővé teszi a történetet. A többi már csak hab a tortán, főleg a manzai komikusos részek, amik érdekes betekintést adnak a sajátos japán humor világába. Jó kis film, mindenképpen megtekintésre érdemes, a fentebb említett sziruposság nem annyira zavaró benne.
iMDB
Naoki egy árvaságra jutott fiatal férfi, akit a saját bátyja nevelt fel, önmagát sem kímélve, hogy öccse taníttatását fizetni tudja. Az idősebbik testvér túlzásba vitte a fizikai munkát, szervezete nem bírta a terhelést és megrokkant. Hogy pénzt szerezzen, egy közeli házból próbált meg lopni, azonban lebukott és mindennek igencsak rossz vége lett, gyilkosságért börtönbe került. Tulajdonképpen itt kezdődik a történet, megismertetve a nézőt a japán társadalom egyik érdekes sajátosságával, az elítéltek hozzátartozóinak megítélésével.
A filmet Higashino Keigo regényéből készítették, a rendező pedig a néhány évvel ezelőtti Beautiful Life című tévésorozatot is jegyző Shono Jiro volt. A tévés tapasztalatokkal bíró rendező ebben a nagy filmben is a tévés technikákat használta fel, azonban jóval több sikerrel, mint a Sugar & Spice alkotói. Mindennek köszönhetően ugyanazt a képi világot és ugyanazt a dramaturgiát láthatja a néző, mint egy tévésorozatban, azonban ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a film technikailag szegényesen lenne kivitelezve, sőt! Kicsit a fényképezés módja még ahhoz is hozzásegít, hogy emberközelibbnek érezzük a helyzetet. Ami helyenként zavaró a technikai kivitelezésben (és szintén tévés sajátosság), hogy több jelenetben is túlzásba vitték a drámaiságot, szirupossá téve, kicsit elrontva ezzel az összképet (pl. amikor az eszméletlen lány a kórházban ejt egy könnycseppet).
A főszereplő színészekre sem lehet panasz. A gyilkosság miatt hányatott sorsúvá váló Naoki-t alakító Yamada Takayuki (Waterboys sorozat, Densha Otoko) érzékletesen mutatja be a karakter már-már reménytelen helyzetét, a mellé szegődő lányt napjaink egyik legfelkapottabb fiatal japán színésznője, Sawajiri Erika játszotta, szintén jól, a börtönben sínylődő báty megformálása pedig Tamayama Tetsuji-ra (Rockers, Nana, Chekeraccho) hárult, ő sem vallott szégyent benne.
A film tehát mind technikailag, mind a színészet terén jó. Ami esetleg problémaként merülhet fel és zavarhatja a (nem japán) nézőt, az a helyenként európai ésszel értelmetlennek tűnő reakciók sora, amit a szereplők bemutatnak. Például ahogyan Naoki folyamatosan rejtegeti a családi hátterét, többször még azt is letagadja, hogy bátyja van, persze egy idő után mindig lebukik, továbbá a film vége felé a párjával lefolytatott vitát is furcsán céltalannak éreztem. Ez persze inkább a kulturális különbségekből fakad, nem pedig a film hibája, de mindenképpen említésre méltó. Az európai társadalomban, ami köztudottan az egyénre épül, nem pedig a csoportra, messzemenően nincs ekkora ellenérzés valakivel szemben, akinek egyik hozzátartozója börtönben van/volt (most arról, hogy kis hazánkban helyenként még érdemnek is minősül mindez, ne beszéljünk).
Érdekes és elgondolkodtató mindaz, ahogyan lefestik, milyen sorsa kényszerül az, aki ilyen helyzetbe kerül. Leginkább ez a lélektani rész a film erőssége, a távol-keleti és az európai gondolkozásmód különbözősége (és az ebből fakadó különböző reakciók) ellenére is kellőképpen átélhetővé teszi a történetet. A többi már csak hab a tortán, főleg a manzai komikusos részek, amik érdekes betekintést adnak a sajátos japán humor világába. Jó kis film, mindenképpen megtekintésre érdemes, a fentebb említett sziruposság nem annyira zavaró benne.
További cikkek :
» The Housemaid (Hanyo) (2010)
A kortárs dél-koreai film legambiciózusabb szerzői előszeretettel vegyítik a melodráma különböző alakzatait sajátos visszatérő motívumokkal, és az arányok tökéletesítése során akkor érik el a nemzetközi áttörést, amikor a...
» The Gate of Hell (Jigokumon) (1953)
Nem könnyű egy híres, de mára gyakorlatilag alig ismert moziról írni, mint amilyen ez a film. Sokat változott a közönség ízlése, ami egykoron sikeresnek bizonyult, tartani lehet tőle, hogy mára teljesen érdektelenné lett.
» The Lowly Ronin (Suronin Makari Toru) (1981)
Mindennek van kezdete. A munkának, a feliratkészítésnek, a mérkőzéseknek, az időnek, sőt még a TV sorozatoknak is. Nem kivétel hát a Lowly Ronin mini-sorozat sem.
» Instant Numa, Ultra Miracle Love Story, Oto-Na-Ri
Aso Kumiko arcai
» The Invincible Fist (Tie shou wu qing) (1969)
Fölöttébb jó év volt az 1968-as a Shaw Brothers stúdió számára, de az 1969-est sem érhette panasz.
YEZy nevű szerzőnk 2006. január 20., péntek óta tag.
Joomla Templates and Joomla Extensions by ZooTemplate.Com







Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.