Ázsiafilm

The Storm Riders (Fung wan: Hung ba tin ha) (1998)

iMDB

   A Storm Riders volt Andrew Lau „wuxia” trilógiájának első darabja. A sztoriban Ma Wing Shing egyik képregényét dolgozták fel és ez volt az első hongkongi film, amiben a harcokat minden addiginál látványosabban próbálták meg számítógépes trükkökkel élvezetesebbé tenni.

   A sztori főhőse a jellemző nevű Lord Conquer hadúr (Sonny Chiba), aki egy jövendőmondótól, Mud Buddha-tól (Wayne Lai Yiu-Cheung) kap egy jövendölést, hogy hatalma 10 évig csak növekedni fog, amiben nagyban segíteni fogja két tanítvány, Wind és Cloud. A jövendölés mellé kap még egy perzsa dobozt is „ajándékként”, mondván, ha ki tudja nyitni, abban van a 10 év utánra vonatkozó jóslat. A hadúr begyűjti az összes gyereket, akikre ráillik Wind és Cloud leírása, majd a sztori egy nagyot ugrik előre, véletlenül pont 10 évet. Conquer a végső csatára készül az utolsó még le nem győzött másik hadúrral, Sword Saint-tel (Anthony Wong Chau-sang ), az időközben felnőtt Wind (Ekin Cheng Yee-kin) és Cloud (Aaron Kwok Fu-Sing) segítségével ismét begyűjti Mud Buddha-t, hogy végre megtudja a következő jóslatot. A jóslat nem tetszik neki, így megpróbálja saját kezébe venni a sorsát.

     Andrew Lau már sokszor emlegetett hármas célja ebben a filmjében működik a legjobban a három „wuxia” sztori közül. A képregényből egy igazán fordulatos, izgalmas történetet raktak össze, a számítógépes animációk is jól sikerültek (még azzal együtt is, hogy helyenként a 486-os gépek grafikájára emlékeztetnek), és a hölgyek is csinosak (szokás szerint Krista Yang, mellette pedig ezúttal Qi Shu kapott szerepet). A rendező érdemei mellett persze legalább ilyen fontos a színészi játék is, amiben ezúttal sem kell a nézőnek csalódnia. Sonny Chiba nagyon hitelesen alakítja a szívtelen nagyurat, mély hangja és sűrűn feltörő kacaja csak fokozza mindezt. A két tanítványt alakító Ekin Cheng és Aron Kwok is sokat dob a filmen, Ekin hozza a tőle már „megszokott” becsületes figurát, míg Aaron is emlékezetesen alakítja a hallgatag, ám belül érzelmektől forrongó lelkű karaktert.

   A harcokban a már említett CGI-s trükkök miatt kevés igazi harcjelenet van, inkább a figurák „különleges képességeire” fektették a hangsúlyt, ami miatt úgy érzi az ember, hogy varázslók, esetleg istenek harcát nézi éppen. Ez nem róható fel hibaként, de aki vérbeli wuxia filmet vár, biztos, hogy csalódni fog a filmben emiatt. Aki viszont egy látványos, fordulatos kalandfilmre kíváncsi, ne mulassza el!