Ázsiafilm

Furcsa összetételű film király japán rockzenével. A film szereplői végzős gimnazista fiúk, akik egy bandát alkotnak. A filmben megjelenő iskola aligha létezhet valóban, legalábbis én furcsának találnám. Itt ugyanis a diákok nagyon sok mindent megengedhetnek maguknak, a tanároknak olykor menekülniük kell előlük, nincs semmilyen fegyelem, a diákok szabadon erőszakoskodhatnak egymással, bandáik állandóan vagánykodnak és harcolnak. Az 1-Ichihez hasonlító jelenetek is vannak a filmben: durva elpáholások, kínzások, gyilkolás.

De nem annyira brutális a film, mint az imént említett, és nem is egészen erről szól. Az Agitatorhoz és más jakuzafilmekhez is hasonlíthatnám a Blue Springet, mert a gimnazista bandázás, erőszakoskodás lélektana mintegy előtanulmányként felfogható a jakuzaléthez. De a film csak egy-két jelenet erejéig utal konkrétan a jakuzákra, nem járja körül ezt a témát érdemben. E kettő motívum mellé ott van még harmadiknak az, hogy a fiúk feleslegesnek érzik a tanulást, nincsen életcéljuk (vagy csak kilátástalan, hogy elérjék), kiüresedettnek érzik az életüket. Némileg a Bright Future-ra emlékeztetett ez a szál, ahogyan a szereplők keresik a saját útjukat, a saját identitásukat. Végül persze történnek dolgok a banda tagjai között is, a film végére egészen megváltozik köztük minden. Leginkább kettejük viszonyára éleződik ki a film utolsó tíz-tizenöt perce, addig azonban ez a viszony sem hangsúlyos.

Ami miatt az én esetemben a film nem igazán működött, az az, hogy számomra nem állt össze egy egésszé. Sok szál, sok motívum van benne, de igazán egyiket sem dolgozza ki, egyikből sem lesz főszál, és bár valahogyan letelik a film, mégsem érezhető semmilyen konklúzió, tanulság vagy akármilyen más átadott üzenet. Ahhoz pedig kevés a cselekmény, hogy pusztán az elvigye a filmet. Nem tudom, hogy a túl sokat markolás esete forog-e fent, vagy a túl kevés ötlet miatt sok mindennek a filmbe pakolása, de szerintem a Blue Spring sokkal jobb lehetett volna, ha csak egy vagy két szálra koncentrál, mint ahogy fentebb az egyes dolgokban való hasonlóságuk miatt említett filmek teszik. (Azért hoztam elő őket, mert azokban érezhető a téma, a központi mondanivaló, míg ebben nem igazán, és nem azért, mert úgy érzem, hogy bármelyiktől is lopott volna ez a film.)

Sajnálom, hogy végül is nem igazán tetszett nekem a Blue Spring, mert találkoztam már hasonlóan kaotikus filmmel, ami mégis bejött, és azért is sajnálom, mert vannak tagadhatatlanul erős jelenetei, momentumai, szereplői. Csak mindegyik más ízű, más színű, más stílusú, és - legalábbis az én számomra - nem álltak össze egy képpé.