Ázsiafilm

Sugimoto Miki

2008. február 14. csütörtök, 01:57 |

Írta: YEZy |

( 0 szavazat )

Színészek - Japán

Sugimoto Miki (eredeti nevén, ha minden igaz, Abe Michiko, bár a nevének többféle olvasata is lehet) 1953 január 28-án született Japán Kanagawa prefektúrájának Chigasaki városában, ami Tokyo-tól nagyjából 60 kilométerre található. Pályáját a szórakoztatóiparban modellként és tévés személyiségként kezdte (a Go Go Girl in All Night Fuji című televíziós show műsor szereplője volt), majd 1971-ben a Toei egyik ügynöke fedezte fel és kínált neki szerződést a filmstúdiónál.

Hamarosan át is esett a tűzkeresztségen, első filmje a Suzuki Norifumi által rendezett Hot Springs Mimizu Geisha volt, amit 1971 júliusában mutattak be. A film nemcsak Sugimoto, hanem a későbbiekben szinte „elválaszthatatlan” filmes riválisának, Ike Reiko-nak is a debütáló filmje volt, mellékesen pedig Suzuki is ezzel a filmmel lépett be a pink filmek világába. A bevált csapaton ne változtass elvet követve alig 3 hónappal később került bemutatásra a Delinquent Girl Boss sorozat nyitódarabja, a Queen Bee’s Counterattack is, valamint szintén még ebben az évben került a mozikba a Gendai Yakuza sorozat egyik epizódja és a Gendai Porno – Hereditary Harlot című remekműve is.

Karrierjének csúcspontja 1972 és 1973 idejére esett, filmjeinek mintegy kétharmadát e két év során készítette, több olyan időszak is volt ekkor, hogy havonta volt új filmben látható a mozikban. 1972 februárjában mutatták be a Girl Boss Blues – Queen Bee’s Challenge-t, márciusban a Night Hooligan-t, április végén pedig a Lustful Lord-ot, amit amiatt érdemes kiemelni, hogy ebben már egyértelműen Sugimoto volt a főszereplő. A nagy nyári menetelés újabb három filmet hozott, először a Hot Springs Kiss Geisha-ban egy erős vagina izmokkal ellátott prostituáltat alakított, a Girl Boss Guerrilla főszerepét, Sachiko-t is ő formálta meg és ez a film abból a szempontból is fontos a karrierje során, hogy ez volt az első, aminek a főcímzenéjét is ő énekelte, szeptember végén pedig egy újabb sorozat első darabjának főszerepében tündökölt, ez volt a Terrifying Girls High School – Women’s Violent Classroom. Az ekkoriban készült filmek túlnyomó többségében a fentebb már említett riválisával, Ike Reiko-val (akivel egyébként a való életben is riválisok voltak, a források szerint ki nem állhatták egymást) felváltva alakították a főszerepeket.

Egy újabb, röpke 2 hónapos szünetet követően újfent havonta került új filmje a mozikba egészen 1973 májusáig. A sort a Lustful Shogun and his 21 Mistresses nyitotta, amiben csak egy mellékszereplőt, Shigeko-t személyesítette meg. Ezt egyik leghíresebb filmje, a Girl Boss Sukeban követte, majd egy újabb kis szerep az Aesthetics of a Bullet-ben. Március végén került a mozikba a Terrifying Girls Highschool következő darabja, Suzuki Norifumi egyik legkreatívabb agymenése, a Lynch Law Classroom, amiben néhány társával együtt az iskolai „inkvizíciót” kellett kijátszania. Egy kis szerep erejéig volt látható a Kyousou Sex Group-ban, majd következett a havonta érkező újabb és újabb alkotások utolsó darabja, a Girl Boss Sukeban - Escape from Reform School, amiben ismét ő volt a főszereplő. Az addig megszokottakhoz képest jóval hosszabb idő, mintegy 5 hónap után tért vissza a mozivászonra a Killing Melody-ban, igaz, ezúttal Ike Reiko mögött háttérbe szorult.

1973 elmúltával a pink filmeknek is kezdett leáldozni a Toei stúdiónál, így 1974-ben mindössze egy filmben kapott szerepet, igaz, abban az egyik legismertebb karakterét formálhatta meg. Ez volt a Zero Woman, amiben ő alakította a címszerepet, egy „különleges” ügynököt, akit egy emberrablás felderítésével bíznak meg. A Girl Boss Guerrilla-hoz hasonlóan ennek a filmnek is ő énekelte a főcímzenéjét. Ez volt az utolsó pink filmje, egyben karrierje csúcspontjának lezárása is.

1975-től kezdve visszavonulásáig már elsősorban a tévénél tevékenykedett, mindössze három filmszerepet vállalt három év alatt. 1975 vége felé Kuroki Kazuo több díjat is elnyert családi drámájában Miyoko-t alakította, 1976-ban Fukasaku Kinji yakuzás akcióinak egyikében, a Violent Panic – The Big Crash-ban is látható volt, filmes hattyúdala pedig a Kuroki Taro’s Love and Adventure című fekete-fehér(!) dráma volt 1977-ben.

A tévénél először a Nagasaki Crime Department Notebook című sorozatban játszott, majd onnantól kezdve már csak szó szerint epizódszerepekben volt látható. A szamurájok korában játszódó Kagedoushin 7. részében egy „éjszakai pillangót” alakított, 1976-ban a Megalopolis – Days of battle 23. és a Kakushi metsukesanjou 9. részében szerepelt, 1977-ben pedig a Sweet Fragrance of Youth-ban és a Megalopolis 2. évadjának 7. részében játszott.

1978-ban otthagyta a szórakoztatóipart és férjhez ment egykori osztálytársához, akiből időközben sikeres üzletember lett. Igazi japános fordulattal pedig az egykoron a „világ legjobb rosszlányai” közé tartozó Sugimoto imázst váltott és óvónőként folytatta pályafutását. Valószínűleg a fegyelmezéssel nem voltak problémái, balhé esetén csak előszedte a Terrifying Girls Highschool tapasztalatait...