Ma 2012. február 05., vasárnap, Ágota és Ingrid napja van.
Yakushimaru Hiroko
2007. június 09. szombat, 16:21 | 
Írta: YEZy | 
| 
| 
( 1 szavazat )
| Színészek - Japán |
Yakushimaru Hiroko (薬師丸ひろ子)
Yakushimaru Hiroko 1964 június 9-én született Tokyo-ban. Iskoláit is itt végezte, az Aoyama Általános Iskola után középfokú tanulmányait az Aoyama Középiskolában és a Yashio Toukou-ban folytatta, majd a Tamagawa Egyetemen diplomázott angol és amerikai irodalom szakon.
1978-ban részt vett a Kadokawa Haruki Jimusho filmstúdió Never Give Up (Yasei no shoumei) című film szereplőválogatásán, ahol a gyerek főszereplőt eljátszó színészpalántát keresték. Ő nyert, így nem sokkal később már Takakura Ken oldalán debütálhatott a mozivásznon. A továbbiakban is maradt ennél a filmstúdiónál, így az 1979-ben forgatott G. I. Samurai-ban kapott egy kisebb statisztaszerepet (egy szamuráj gyereket játszott), majd következett első nagyobb sikere, a Terrible Couple című képregényadaptáció, amiben az iskola legszebb lányát játszotta, aki némi bonyodalmak folytán egy lakásban lakik az egyik osztálytársával. A film (a későbbiekben már nem szokatlanul) a Japán Filmakadémia Legnépszerűbb film díját nyerte el, Hiroko pedig mindössze 16 évesen megkapta érte első Legjobb Színésznő díját. Még ugyanebben az évben seiyuu-ként is lehetőséget kapott, a Toward the Terra című anime egyik szereplőjének kölcsönözte hangját.
1981-ben a Mayumura Taku regényéből (vagy képregényéből?) készített sci-fi, a School in the Crosshairs főszerepét is eljátszhatta, majd következett a Sailor Suit & Machine Gun, amit szerte Japánban óriási sikerrel vetítettek, Hiroko-t pedig a legnagyobb sztárok közé „repítette”. Ebben a filmben egy diáklányt alakított, akit egy nap az iskola előtt vár egy csapat yakuza és közlik vele, hogy ettől kezdve ő a vezetőjük. A film egyik kulcsjelenetében elhangzó „kaikan” kifejezés szállóigévé vált, Hiroko pedig a főcímdal eléneklésével belépett a popsztárok világába is. A Japán Filmakadémia díjkiosztóján a filmet is és Hiroko-t is az év legnépszerűbbjének választották. Népszerűségét az is mutatta, hogy a „Buromaido” képeskönyvsorozat 1982-es számaiból a Hiroko-ról készült számból fogyott messze a legtöbb.
1983-ban egy újabb Akagawa Jirou regény megfilmesítésében játszott, ezúttal Matsuda Yusaku (Matsuda Ryuuhei papája) oldalán, ez volt a Detective Story, Hiroko pedig egy egyetemista lányt játszott benne, aki hamarosan az USA-ba költözik, hogy ott folytassa tanulmányait, azonban testőrével együtt belekeveredik egy gyilkossági ügybe és ki kell nyomoznia, hogy valójában mi is történt. Minderre egy hete van, mert indul a gépe az Államokba. A film főcímdalát is Hiroko énekelte, ez volt a második kislemeze, amit kiadott. Szintén ebben az évben készült az akkoriban a nyugati világban is ismertnek számító filmje, a Fukasaku Kinji által rendezett The Legend of the Eight Samurai, ami egy jellegzetes blockbuster volt Hiroyuki Sanada és Sonny Chiba főszereplésével. Hiroko ebben a filmben Shizu-t, a hercegnőt alakította.
1984-ben kiadta debütáló albumát Genki wo dashite címmel, amivel kapcsolatban annyi volt az érdekesség, hogy egyetlen kislemez sem készült belőle, ezeket továbbra is a filmes betétdalainak szentelte. Így mindkét ez évben forgatott filmjének, a Main Theme-nek és a W’s Tragedy-nek is ő énekelte a főcímdalát. Két filmje közül ez utóbbi volt a sikeresebb, ebben egy pályakezdő színésznőt játszott, aki botrányos körülmények között válhat sztárrá. Megszokott módon a Japán Filmakadémia Hiroko ezen filmjét is az év legnépszerűbbjének választotta, akárcsak Hiroko-t, aki újfent a legnépszerűbb színésznő lett, míg a Blue Ribbon Awards-on a Legjobb színésznő díjat is kiérdemelte.
A 80-as évek közepén és a második felében mind színészként, mind énekesnőként a legnépszerűbbek közé tartozott, ám már kevesebbet forgatott, mint korábban. 1991-ig bezáróan minden évben kiadott 1-1 albumot, valamint összesen 11 kislemezt. 1985 végén került a mozikba a Yabanjin no you ni (magyarul kb. Mint a barbárok) című filmje, majd az utolsó Kadokawa Haruki Jimusho filmje, amiben egy kis szerepet, egy pincérnőt játszott. Ez volt a Cabaret, amit maga Kadokawa Haruki rendezett. A forgatás után Hiroko elhagyta a filmes céget, innentől kezdve „szabadúszóként” vállalt szerepeket. Az első ilyen filmje egy bűnügyi komédia. a Shinshi Doumei volt, amit Yamada Youji Downtown Heroes című filmje követett, ami a Berlini Filmfesztiválon is sikereket aratott. Az 1990-ben forgatott Byouin he ikou (Menjünk a kórházba!) című vígjátékért Hiroko (szokás szerint) megkapta a Legnépszerűbb színésznő díjat a Japán Filmakadémiától (igaz, a díjat megosztva kapta, mert a Tasmania Story-beli alakítását is „hozzácsapták” a díjhoz).
Karrierjében 1991-ben egy fontos változás történt, ugyanis házasságot kötött Japán egyik legnépszerűbb énekesével, az egykoron az Anzen Chitai együttes frontembereként is tevékenykedő Tamaki Kouji-val. Ennek következtében évekre eltűnt a közéletből (leszámítva az 1992-es Twinkle és az 1993-as Nurse Call című filmeket), azonban az álompár kapcsolata nem tartott túlzottan sokáig. Ennek első jele volt, hogy Hiroko 1997-ben visszatért a médiába, újfent énekelni kezdett, két kislemezt is kiadott, valamint szerepet vállalt a Miss Cinderella című tévésorozatban és ismét feltűnt a mozivásznon a Magnitude című filmben.
Nem sokkal később, 1998-ban végleg szétváltak útjai Tamaki Koujival, a válásuk után (pontos dátum híján ez csak tipp) kiadta új albumát Love Letter címmel, amit a Smile című kislemez követett. Eddigi utolsó kislemeze 2000-ben jelent meg Love Holic címmel, azóta „mindössze” két best of album került a boltokba tőle.
Az új évezredet a tévésorozatok világában kezdte meg, először a Renai Chuudoku (Love Poisoning) sorozatban, amit a Mama no Idenshi és a Kisarazu Cat’s Eye doramák követtek, valamint az Ekin Cheng vendégszereplésével készült Hong Kong Mjoujoumei. 2003-ban a Blackjack ni yoroshiku egyik főszerepét játszotta, majd nem sokkal később ismét visszatért a mozivászonra. Első „újkori” filmszerepe a Lakeside Murder Case-ben volt, ami három család történetét mutatta be, akik egy tengerparti villában a gyermekeiket akarják felkészíteni az iskolai vizsgára, azonban hamarosan egy gyilkosság árnyéka vetül rájuk. Hiroko ugyancsak szerepet kapott a Tetsujin 28 című anime feldolgozásban, valamint Suzuki Seijun musicaljében, az Operetta Tanuki Goten-ben is, ahol Ohagi szerepét játszotta. 2005-ös utolsó filmszerepe Yamazaki Takashi díjakkal elhalmozott filmje, az Always: Sunset on Third Street volt, amiben a kissé faragatlan Suzuki úr feleségét játszotta. A díjakból Hiroko is részesült, a Japán Filmakadémia, a Hochi Film Awards és a Nikkan Sports Awards Legjobb Női Mellékszereplő díját nyerte el, valamint a többi ezidőben forgatott filmjével összekapcsolva a Blue Ribbon Awards, a Yokohama Film Festival és a Kinema Jumpo Awards Legjobb Női Mellékszereplő díját. Összeszámolni sem kevés… A fentiek mellett a tévézést sem hanyagolta, a 1 Litre of Tears című drámában a főszereplő, Sawajiri Erika által alakított lány édesanyját játszotta, valamint az Umeko Dorama Specialban is szerepelt.
2006-ban is aktívan filmezett, Ichikawa Jun Aogeba Toutoshi című filmjében Minegishi Mari szerepében volt látható, a Thank You-ban pedig Iida Yoshiko-t alakította.
2007-ben eddig három filmet vállalt el, a Bubble Fiction: Boom or Bust című sci-fi komédiát, a Megane-t, valamint a várhatóan az év végén bemutatásra kerülő Always: Sunset on Third Street 2-t, ami valószínűleg az év egyik legnagyobb blockbustere lesz Japánban. A tévésorozatok rajongói sem fogják nélkülözni, hiszen a 1 Litre of Tears dorama special mellett a Byakkotai-ban és a Papa no namida de Ko wa Sodatsu-ban is szerepet vállalt.
1981-ben a Mayumura Taku regényéből (vagy képregényéből?) készített sci-fi, a School in the Crosshairs főszerepét is eljátszhatta, majd következett a Sailor Suit & Machine Gun, amit szerte Japánban óriási sikerrel vetítettek, Hiroko-t pedig a legnagyobb sztárok közé „repítette”. Ebben a filmben egy diáklányt alakított, akit egy nap az iskola előtt vár egy csapat yakuza és közlik vele, hogy ettől kezdve ő a vezetőjük. A film egyik kulcsjelenetében elhangzó „kaikan” kifejezés szállóigévé vált, Hiroko pedig a főcímdal eléneklésével belépett a popsztárok világába is. A Japán Filmakadémia díjkiosztóján a filmet is és Hiroko-t is az év legnépszerűbbjének választották. Népszerűségét az is mutatta, hogy a „Buromaido” képeskönyvsorozat 1982-es számaiból a Hiroko-ról készült számból fogyott messze a legtöbb.
1983-ban egy újabb Akagawa Jirou regény megfilmesítésében játszott, ezúttal Matsuda Yusaku (Matsuda Ryuuhei papája) oldalán, ez volt a Detective Story, Hiroko pedig egy egyetemista lányt játszott benne, aki hamarosan az USA-ba költözik, hogy ott folytassa tanulmányait, azonban testőrével együtt belekeveredik egy gyilkossági ügybe és ki kell nyomoznia, hogy valójában mi is történt. Minderre egy hete van, mert indul a gépe az Államokba. A film főcímdalát is Hiroko énekelte, ez volt a második kislemeze, amit kiadott. Szintén ebben az évben készült az akkoriban a nyugati világban is ismertnek számító filmje, a Fukasaku Kinji által rendezett The Legend of the Eight Samurai, ami egy jellegzetes blockbuster volt Hiroyuki Sanada és Sonny Chiba főszereplésével. Hiroko ebben a filmben Shizu-t, a hercegnőt alakította.
1984-ben kiadta debütáló albumát Genki wo dashite címmel, amivel kapcsolatban annyi volt az érdekesség, hogy egyetlen kislemez sem készült belőle, ezeket továbbra is a filmes betétdalainak szentelte. Így mindkét ez évben forgatott filmjének, a Main Theme-nek és a W’s Tragedy-nek is ő énekelte a főcímdalát. Két filmje közül ez utóbbi volt a sikeresebb, ebben egy pályakezdő színésznőt játszott, aki botrányos körülmények között válhat sztárrá. Megszokott módon a Japán Filmakadémia Hiroko ezen filmjét is az év legnépszerűbbjének választotta, akárcsak Hiroko-t, aki újfent a legnépszerűbb színésznő lett, míg a Blue Ribbon Awards-on a Legjobb színésznő díjat is kiérdemelte.
A 80-as évek közepén és a második felében mind színészként, mind énekesnőként a legnépszerűbbek közé tartozott, ám már kevesebbet forgatott, mint korábban. 1991-ig bezáróan minden évben kiadott 1-1 albumot, valamint összesen 11 kislemezt. 1985 végén került a mozikba a Yabanjin no you ni (magyarul kb. Mint a barbárok) című filmje, majd az utolsó Kadokawa Haruki Jimusho filmje, amiben egy kis szerepet, egy pincérnőt játszott. Ez volt a Cabaret, amit maga Kadokawa Haruki rendezett. A forgatás után Hiroko elhagyta a filmes céget, innentől kezdve „szabadúszóként” vállalt szerepeket. Az első ilyen filmje egy bűnügyi komédia. a Shinshi Doumei volt, amit Yamada Youji Downtown Heroes című filmje követett, ami a Berlini Filmfesztiválon is sikereket aratott. Az 1990-ben forgatott Byouin he ikou (Menjünk a kórházba!) című vígjátékért Hiroko (szokás szerint) megkapta a Legnépszerűbb színésznő díjat a Japán Filmakadémiától (igaz, a díjat megosztva kapta, mert a Tasmania Story-beli alakítását is „hozzácsapták” a díjhoz).
Karrierjében 1991-ben egy fontos változás történt, ugyanis házasságot kötött Japán egyik legnépszerűbb énekesével, az egykoron az Anzen Chitai együttes frontembereként is tevékenykedő Tamaki Kouji-val. Ennek következtében évekre eltűnt a közéletből (leszámítva az 1992-es Twinkle és az 1993-as Nurse Call című filmeket), azonban az álompár kapcsolata nem tartott túlzottan sokáig. Ennek első jele volt, hogy Hiroko 1997-ben visszatért a médiába, újfent énekelni kezdett, két kislemezt is kiadott, valamint szerepet vállalt a Miss Cinderella című tévésorozatban és ismét feltűnt a mozivásznon a Magnitude című filmben.
Nem sokkal később, 1998-ban végleg szétváltak útjai Tamaki Koujival, a válásuk után (pontos dátum híján ez csak tipp) kiadta új albumát Love Letter címmel, amit a Smile című kislemez követett. Eddigi utolsó kislemeze 2000-ben jelent meg Love Holic címmel, azóta „mindössze” két best of album került a boltokba tőle.
Az új évezredet a tévésorozatok világában kezdte meg, először a Renai Chuudoku (Love Poisoning) sorozatban, amit a Mama no Idenshi és a Kisarazu Cat’s Eye doramák követtek, valamint az Ekin Cheng vendégszereplésével készült Hong Kong Mjoujoumei. 2003-ban a Blackjack ni yoroshiku egyik főszerepét játszotta, majd nem sokkal később ismét visszatért a mozivászonra. Első „újkori” filmszerepe a Lakeside Murder Case-ben volt, ami három család történetét mutatta be, akik egy tengerparti villában a gyermekeiket akarják felkészíteni az iskolai vizsgára, azonban hamarosan egy gyilkosság árnyéka vetül rájuk. Hiroko ugyancsak szerepet kapott a Tetsujin 28 című anime feldolgozásban, valamint Suzuki Seijun musicaljében, az Operetta Tanuki Goten-ben is, ahol Ohagi szerepét játszotta. 2005-ös utolsó filmszerepe Yamazaki Takashi díjakkal elhalmozott filmje, az Always: Sunset on Third Street volt, amiben a kissé faragatlan Suzuki úr feleségét játszotta. A díjakból Hiroko is részesült, a Japán Filmakadémia, a Hochi Film Awards és a Nikkan Sports Awards Legjobb Női Mellékszereplő díját nyerte el, valamint a többi ezidőben forgatott filmjével összekapcsolva a Blue Ribbon Awards, a Yokohama Film Festival és a Kinema Jumpo Awards Legjobb Női Mellékszereplő díját. Összeszámolni sem kevés… A fentiek mellett a tévézést sem hanyagolta, a 1 Litre of Tears című drámában a főszereplő, Sawajiri Erika által alakított lány édesanyját játszotta, valamint az Umeko Dorama Specialban is szerepelt.
2006-ban is aktívan filmezett, Ichikawa Jun Aogeba Toutoshi című filmjében Minegishi Mari szerepében volt látható, a Thank You-ban pedig Iida Yoshiko-t alakította.
2007-ben eddig három filmet vállalt el, a Bubble Fiction: Boom or Bust című sci-fi komédiát, a Megane-t, valamint a várhatóan az év végén bemutatásra kerülő Always: Sunset on Third Street 2-t, ami valószínűleg az év egyik legnagyobb blockbustere lesz Japánban. A tévésorozatok rajongói sem fogják nélkülözni, hiszen a 1 Litre of Tears dorama special mellett a Byakkotai-ban és a Papa no namida de Ko wa Sodatsu-ban is szerepet vállalt.
