Ázsiafilm

Ike Reiko

2007. május 04. péntek, 22:52 |

Írta: YEZy |

( 1 szavazat )

Színészek - Japán

Ike Reiko 1953 május 25-én született Tokyo-ban. Még diák volt, amikor 1971-ben egy bárban „felfedezte” őt a Toei egyik producere, valamint Suzuki Norifumi filmrendező (más források szerint modellként szúrt szemet nekik). Hamarosan már első filmes szerepében tündökölt, mégpedig a Toei híres-hírhedt Hot Springs Geisha sorozatának negyedik filmjében, a Hot Springs Mimizu Geisha-ban (ugyanez a film volt egyébként a filmjeiben (és a való életben is) szinte állandó ellenfele, Sugimoto Miki bemutatkozása is). A film ellen a bemutatása után valóságos médiahadjárat indult, ugyanis Ike azt állította, hogy idősebbnek hazudta magát, hogy megkaphassa a szerepet és valójában mindössze 16 éves volt akkor, amikor ezt a szoftpornó filmet leforgatták (hogy 1971 és 1953 esetében hogy jön ki a 16 év, az most lényegtelen). A botrány azonban leginkább a filmnek segített, hiszen a Toei 70-es években forgatott egyik legsikeresebb alkotása lett.

Tovább növelte a kontrasztot, hogy saját bevallása szerint nem igazán rajongott azért, hogy meztelenül kellett játszania ezekben a sokszor kompromittáló, megalázó jeleneteket tartalmazó filmekben. A családja sem volt túl boldog, amikor meghallották, hogy a Toei további ilyen szerepeket kínált fel Reiko számára, azonban már nem volt visszaút. Még ugyanebben az évben forgatták le az első Delinquent Girl Boss (Queen Bee’s Counterattack) filmet, amit 1974-ig további 6 folytatás követett és a hét részből ötnek Ike volt a főszereplője. Nem sokkal később elkészült a harmadik filmje is, amit szokás szerint Suzuki Norifumi rendezett, ez volt a Inherited Sex Mania, amiben egy francia szoftpornósztárral, Sandra Julien-nel szerepelt közösen. A filmet azonban csak úgy engedték vetíteni a mozikban, hogy a pornográf jeleneteket erősen megvágták. Ike a film után úgy döntött, hogy több pornójelenetet nem vállal és inkább a sexploitation filmek „yakuzás” válfaja felé orientálódik. Egyébként 1971-ben debütált énekesnőként is, albuma hasonlóképpen provokatív volt, mint a filmek, amikben játszott, már a címe is (Koukutsu no sekai, magyarul kb. az Orgazmus világa) ezt sugallta.

A Koukotsu no sekai album borítója

1972-ben két újabb részt forgatott le a Girl Boss sorozatból, a Queen Bee’s Challenge-t és a Girl Boss Guerrilla-t, valamint egy új sorozatba is belefogott, ami a Terrifying Girl’s High-School nevet viselte, az első rész pedig Women’s Violent Classroom volt.

1973-ban is további hasonló filmekben volt látható, a Girl Boss Sukeban-ban, a Terrifying Girls’ High School újabb három részében (Lynch Law Classroom, Delinquent Convulsion Group és Animal Courage), két film erejéig Inoshika Ocho szerepét is felöltötte, aki a 20. század elejének Japánjában tett rendet a yakuzák között (Sex & Fury és Female Yakuza Tale), valamint az év vége felé Mihori Atsushi egyetlen filmjében is ő volt a főszereplő, ez volt a Criminal Woman: Killing Melody . Első nem sexploitation filmjét is ebben az évben forgatta, Fukasaku Kinji legendás The yakuza papers sorozatának harmadik részében játszott.

1974 volt a sexploitation filmek aranykorának a vége, de ebben az évben még jópár ilyen jellegű filmet forgatott. Ezek közül az első az ötödik, egyben utolsó Ike nevével fémjelzett Girl Boss film volt, a Diamond Showdown. Ezt követte a Bohachi, a Female Prisoner Yakuza, a Female Black Panther M (ez a Nikkatsu szado-mazo filmjeinek egyike volt), az év vége felé pedig a The Street Fighter’s Last Revenge-ben Sonny Chiba partnere volt, Ouwada Aya szerepét játszotta benne. Szintén ebben az évben játszott a Yakuza Papers negyedik részében is, továbbá első és egyetlen külföldi filmjét, a hongkongi Golden Harvest filmstúdió The Bedevilled-jét is ebben az évben készítette. Ez utóbbi filmet 1975 január elsején mutatták be Hongkongban.

1975-ben is igen aktív volt a filmvásznon, Fukasaku Kinji Graveyard of Honor-jával indított, majd két újabb Toei (ekkor már inkább véres, mint sexploitation) filmben játszott, ezek közül az első a Kenkei tai Soshiki Bouryoku volt, amit a Tokudashi Himo Tengoku című vígjáték követett. Ezután évekre eltűnt a film világából, leginkább csak akkor lehetett hallani felőle, amikor összetűzésbe keveredett a törvénnyel (egyszer drogot találtak nála, egyszer pedig illegális szerencsejátékért tartóztatták le).

1979-ben két film erejéig visszatért, az egyik a The Golden Dog volt, a másik pedig a nem túl ismert Souchou no kubi. Ezután még két tévésorozatban tűnt fel, az NTV által 1980-ban vetített Detective Story egyik epizódjában, valamint a Rascal Hunting-ban. Ez utóbbi záró epizódjai már 1981-ben kerültek a képernyőre és ez volt Ike Reiko hattyúdala is. Amilyen hirtelen került a filmvászonra és lett híres, olyan hirtelen is tűnt el. A sexploitation filmek egyik legnagyobb alakjaként azonban így is bekerült a neve a filmtörténelembe.