Ázsiafilm

Japánban az utóbbi időben nagy népszerűségnek örvendenek a zenével kapcsolatos filmek, melyek között több is a jpop sztárok világát próbálja megmutatni. Míg a Linda Linda Linda, valamint a Swing Girls elsősorban az amatőr zenekarok kalandjait ismertette, addig ez a film leginkább a Tokyo Friends-szel állítható párhuzamba, amiben szintén egy jpop énekesnő életébe nyerhetett a néző betekintést, valamint a szereplők között fellelhető jpop sztárok mennyisége alapján még a Midnight Sun című alkotással is. A filmet Yazawa Ai hasonló című shoujo-mangájából, illetve az abból adaptált anime-sorozatból készítették. Mivel sem a mangát nem olvastam, sem az anime-t nem láttam, így abban nem tudok állást foglalni, hogy a filmbeli karakterek mennyire adják vissza az eredeti figurákat, illetve, hogy maga a film mennyire adja vissza az eredeti történetet. Önmagában szemlélve viszont egyáltalán nem rossz és ismételten csak a Tokyo Friends-hez lehet hasonlítani, ugyanis ez a történet is (minden drámaisága ellenére is) egy habkönnyű, könnyen fogyasztható, igazi (japán) közönségfilm. Az se riasszon el tőle senkit sem, hogy eredetileg lányoknak készült, mert igaz ugyan, hogy vannak benne érzésem szerint túljátszott részek, valamint a film közepe felé kicsit “leül” a tempó, de ezek miatt nem veszít túl sokat a film az élvezhetőségéből.


Mint fentebb már írtam, a sztori (a japán filmek mércéjével legalábbis) habkönnyű, helyenként némileg túlságosan is sziruposan romantikus (ebben egy kicsit a Densha Otoko-ra emlékeztetett), így nem ez a film erőssége, sokkal inkább a karakterek. A két lányról már írtam fentebb, kettejük kontrasztja és eltérő világképe miatt érdekesen “egészítik ki” egymást. Kettejük közül a punkrocker lányt alakító Nakashima Mika játéka tűnt erősebbnek (valószínűleg a karaktere miatt), bár érdekes módon pont ő az, aki helyett sokkal inkább el tudtam volna képzelni az anime sorozat dalait éneklő Tsuchiya Annát ebben a szerepben, elsősorban amiatt, mert az ő hangja jóval erőteljesebb, így szvsz sokkal inkább illett volna ide (Nakashima kisasszony hangja néhol nekem eléggé halknak és visszafogottnak tűnt, szinte elveszett a zenében). A Hachi becenevet kapó “idol-szépséget” Miyazaki Aoi játszotta, nem is rosszul, bár nem is kiemelkedően, gyakorlatilag igazi eye-candy szerepet formált meg. A Black Stones zenekar további tagjai is jól eltalált figurák voltak, egyéni karakterekkel, leginkább a kopasz, napszemüveges ügyvéd fickó külseje tetszett közülük. Az énekesnő Nana szerelmét, Ren-t alakító Matsuda Ryuuhei talán a legismertebb az összes szereplő közül, ezúttal is nagyszerűen játszik, oldott ő már meg ennél jóval bonyolultabb szerepeket is. A zenei betétek is látványosak voltak, az öltözetek helyenként Marilyn Manson-t idézték számomra és ugyan nem vagyok szakértő ennek a felismerésében, de nem tűnt úgy, mintha a színészek csak mímelték volna, hogy éppen zenélnek.


A Nana hatalmas sikert aratott Japánban, persze nem elsősorban a filmnek köszönhetően. Az anime sorozathoz készített zenéket olyan nagy sztárokkal vették fel, mint Tsuchiya Anna (a sorozatbeli Black Stones “énekesnőjeként”), illetőleg Olivia (mint a Trapnest frontembere), a maxi-CD-ként is kiadott számok pedig egytől egyig jól szerepeltek a mértékadó japán Oricon slágerlistán. Mindkét énekesnő egész albumot szentelt a Nana mániának, ráadásul egy “közös” albumot is kiadtak ezeken kívül, amiken a fentebb már említett maxi-CD-k dalai voltak összegyűjtve. Természetesen a filmbeli punkénekesnőt alakító Nakashima Mika karrierje is meredek emelkedésbe kezdett a film miatt, a filmben is hallható Glamorous Sky című dala az Oricon első helyére is felkerült, érdekesség egyébként, hogy a dalszöveget az eredeti manga készítője szerezte. A filmbeli Trapnest zenekar énekesnőjét alakító Itou Yuna karrierje is sokat köszönhet a filmnek, az egyik betétdal, az Endless Story az Oriconon a második helyig jutott, csak a Glamorous Sky tudott rajta felülkerekedni és Itou ennek is köszönhetően 2005 egyik legsikeresebb “új” sztárja lett.


Összefoglalva a film egyáltalán nem lett rossz, de érzésem szerint egy kicsit többet is ki lehetett volna hozni belőle, a sikerességében ugyanis a manga/anime ismertsége és sikere is jócskán benne van. A sikernek köszönhetően 2006-ban pedig elkészült a film folytatása is, azonban sem Miyazaki Aoi, sem Matsuda Ryuuhei nem vállalta a második részt. A folytatáshoz készített zenék sikere nem érte el az elsőhöz készültekét, reméljük, a film azért nem lesz rossz.