Ázsiafilm

1940-ben Shangai utcáit a kíméletet nem ismerő “baltás banda” uralja. Erőszakosan, és kegyetlenül teszik rá a kezüket mindenre ami még több pénzhez és hatalomhoz juttathatja őket. Csupán a szegénynegyedek lakói élhetnek továbbra is békés (ámde szűkös) életet, hisz velük semmi dolga a kapzsi gengsztereknek. Ámde két léhűtő szélhámos, épp ezektől az emberektől szeretné kicsalni maradék kis pénzüket is, úgy hogy baltás tagoknak adják ki magukat. Ez még nem lenne gond ha időközben nem járnának éppen arra az igazi baltások. És ez még mindig nem lenne akkora gond, hogyha a faluban élő néhány békés polgárról, nem derülne ki, hogy valójában a világtól elvonult kung-fu mesterek, akik pillanatok alatt rugdossák haza az egész bandát. Innen már nincs visszaút, a rosszfiúk bosszúja elkerülhetetlen...

Stephen Chow már a Shaolin Soccerrel megmutatta, hogy nagyszerűen ért a kung-fu filmek szórakoztató módon történő elferdítéséhez. Ebben az esetben még tovább ment, hiszen nemcsak stílusparódiát alkotott, hanem igyekezett az átvezető részeket is némi humorral fűszerezni, és belenyúlt a nyugati filmek világába is (pl. az ajtón kiömlő vér a ragyogásból). A harcok továbbra is látványosak, és továbbra sem kell őket komolyan venni, hisz maga a rendező játszik rá a szereplők kötélen rángatására, és a számítógépes animációk irrealitására, sőt néha már-már börleszkbe átcsapó jelenetekkel szórakoztat (amikor a banda második emberének idegességében annyira remeg a keze, hogy véletlen felgyújtja a bandavezér haját, ahogy tüzet nyújt neki; Na ezen leestem a székről, úgy röhögtem).

Most azt kéne mondanom, hogy a Kung Fu Hustle egy olyan film ami jól jön egy fáradt hétvége estéjén, amikor az embernek semmi máshoz nincs ereje, de az igazság az, hogy ez a film mindenkor jól jön, mert bármikor képes szórakoztatni.

(imdb)