Ma 2012. február 09., csütörtök, Abigél és Alex napja van.
Candy Lo Hau-Yam
2007. szeptember 02. vasárnap, 21:53 | 
Írta: YEZy | 
| 
| 
( 2 szavazat )
| Színészek - Hongkong |
Candy Lo Hau-Yam (盧巧音)
1998-ban szerződött le a Sony Music-hoz, gyakorlatilag innentől datálható önálló karrierjének kezdete. Az első lemeze az 5 számos minialbum, az Unnecessary to Want… Perfect Can Be Terrible volt, ami egy igen nagy dobás volt kezdetnek, hiszen egy Golden Award-ot is kapott érte. A dalai stílusa továbbra is a Black & Blue időszakból származó, a hongkongi sztárok zenéjéhez képest jóval keményebb és rockosabb volt, de küllemével is kilógott a sorból, rajongói imádták, mert azon kevés helyi sztár egyike volt, aki mert különleges és egyedi lenni. Az európai és amerikai szokásokkal ellentétben a tetoválást mindmáig sokan a bűnözőkkel és a bűnözéssel azonosítják a Távol-Keleten, így a vállán látható alakzat miatt (ami mellett egyébként több más helyen is visel még tetoválásokat) is sok támadást kapott, viszont elősegítette a tetoválás térhódítását a térségben. További különlegessége a többi cantopop sztárral összehasonlítva, hogy a legtöbb "kitalált" előadóval szemben egyrészt saját maga írja a dalait, másrészt több hangszeren (dobon és gitáron) is képes játszani. Az év végén adta ki első „igazi” teljes stúdióalbumát Miao címmel, ami az énekesnő macskarajongására utalt. Az előzetes várakozásokhoz képest a lemez azonban meglepően alacsony példányszámban kelt el, amiért az album producere a közönséget hibáztatta, mondván, nem értették meg a lemez üzenetét.
Következő lemeze egy évvel később, 1999-ben jelent meg Get Close to Candy Lo címmel és az eddigieknél is jobban elütött a „megszokott” hangzásvilágtól, ugyanis az addigi pop/rock keveredés mellett megjelentek a filharmonikus zenekari elemek is a számok között. 2000-ben újabb két albumot jelentetett meg (Color Release és Muse), ennél azonban jóval fontosabb, hogy őt is utolérte a „végzet”, azaz a filmesek ajánlatai. Első szerepét Francis Ng drámájában, a What is a Good Teacher-ben kapta, amit még ugyanebben az évben két további mellékszerep követett a Twelve Nights-ban, valamint Tsui Hark Time & Tide című akciófilmjében. A teljesítménye szemet szúrt a HKFA zsűrijének is, ugyanis a két utóbbi szerepért három jelöléssel díjazták, az Év felfedezettje kategóriában mindkét szerepét jelölték, míg a Time & Tide-dal a Legjobb mellékszereplő kategóriában „indulhatott”.
A továbbiakban igyekezett kihasználni a lehetőséget színészként is, ám fő profiljának továbbra is az éneklést tartotta. A 2001-es éve ugyan relatíve csendesre sikerült, az évente „szokásos” album mellett (Fantasy, aminek egyik dala a Final Fantasy című film betétdala volt, egy másik, a The Sword and Spear Don't Enter pedig a rádiósok kedvence) kiadott egy válogatáslemezt, viszont mindössze egyetlen filmben játszott egy kis szerepet (Funeral March). A bulvárlapokba pedig azzal került be, hogy ekkoriban szakított az akkor éppen karrierje beindulásával foglalatoskodó Shawn Yue Man-Lok-kal, magánéletével kapcsolatban ezen a kapcsolatán kívül nem található semmiféle információ.
Amilyen csendes volt 2001, olyan hatalmas ugrást produkált számára 2002. Új albumán (Appreciate the Taste of Life) volt megtalálható énekesi karrierjének első hatalmas sikere, a Better to be Apart, nevéről máig a legtöbb hongkonginak ez a dal ugrik be. Több verziót is készítettek belőle, az egyikben a tajvani Lee Hom Wang-gal énekel duettet. Az énekesi siker mellett pedig összesen hét új filmben is látható volt, bár ezek többsége ismét csak mellékszerep.
A filmesek a hírneve miatt szerették szerepeltetni, de külleméről úgy tartották, hogy nem megfelelő egy főszerephez. Ennek megfelelően a hongkongi-japán koprodukcióban készült No Problem 2-ben egy kungfu harcost játszott Yuen Biao árnyékában, feltűnt a Marry a Rich Man-ben, a Tiramisu-ban, a Szemben (Angelica Lee nővérét játszotta), az If You Care…-ben pedig egy terhes reklámszakembert játszott, akit ráadásul Godzillának hívnak. Azért két kevéssé ismert filmben a főszerepet is rábízták, a Happy Family-ben egy protekcióval állást szerzett lányt játszott, míg a Summer I Love You-ban egy érzelmi problémákkal kűzdő lányt alakított, akit Richie Ren próbált a film teljes hosszában megnevettetni. Gondolom nem túl nagy információ, hogy mindkét film romantikus vígjáték volt.
2003-ban kiadta első koncertalbumát True Music 1st Flight Live címmel, amin a saját dalai mellett több feldolgozás is helyet kapott. Hangját sokan kritizálták, mert élőben nem tudta ugyanazt az erőteljes előadásmódot produkálni, mint a stúdióalbumokon, a rajongókat azonban mindez nem zavarta. A koncertalbum mellett további két új stúdióalbummal is jelentkezett, a Candy’s Airline a tőle megszokott hangzást hozta, míg a Flower Talk-ban tovább kísérletezett klasszikus zenék hangzásának beültetésével saját stílusába. Énekesnői és dalszerzői elfoglaltsága mellett azért két filmszerepre is jutott ideje, a Truth or Dare: 6th Floor Rear Flat-ban a két női főszereplő egyikét alakította, akik ugyanabban a lakásban igyekeznek együtt élni, a Men Suddenly in Black-ben pedig a három feleség egyikét játszotta. A 6th Floor Rear Flat-beli alakításáért ismét kapott egy HKFA jelölést a Legjobb mellékszereplő kategóriában.
2004 ismét egy csendesebb éve volt, új albumot nem adott ki, csak egy válogatást, míg ezúttal két filmszerepet vállalt el. Herman Yau romantikus vígjátékában, a Herbal Tea-ban csak egy kis szerepet kapott, míg a Six Strong Guys-ban ismételten nem volt főszereplő, de a „szokásos” HKFA Legjobb mellékszereplő jelölést újfent sikerült az alakításával „kiharcolnia”.
2005-ben újabb albummal jelentkezett, ez volt a korábbiaknál borongósabb hangvételű Evolution Theory, amiben a Flower Talk-hoz hasonlóan igyekezett spirituális, valamint a jövő bizonytalanságával foglalkozó témákat feszegetni. Miután az album megjelent, nem hosszabbított szerződést a Sony Music-kal és egy ideig előtérbe helyezte színészi karrierjét. Ugyan 2005-ben csak egy röpke szerepet játszott el a Twins és Isabella Leong nevével fémjelzett Bug Me Not-ban (Isabella Leong mamáját alakította), 2006-ban azonban már jóval több filmben mutathatta meg tudását. Az első ezek közül Herman Yau romantikus filmje, a Cocktail volt, amit a Half Twin-ben egy ikerpár megformálása követett. Benny Chan pikáns vígjátékában, a Feel It Say It-ben is szokás szerint az egyik mellékszerepet kapta meg, míg a Wife from Hell-ben ő játszotta a pokoli feleséget. Mindezek mellett saját magát alakította egy cameo szerep erejéig Daniel Wu rendezői debütálásában, a The Heavenly Kings-ben.
Hosszas hallgatás után idén júniusban adta ki tizedik albumát, a Process-t, immáron új kiadója, a WOW Records színeiben. Érdekesség ezzel az albummal kapcsolatban, hogy Candy Lo az első előadó Ázsiában, aki egy albumot USB-s flash memórián is kiadott. Új albumának egyik dalát, a Can’t Even Love-ot előszeretettel játszák a helyi rádióállomások. Korábbi kiadója, a Sony Music is kiadott egy Best of albumot a Sony-nál rögzített dalaiból, valamint egy, a legnagyobb slágereit tartalmazó videoklip DVD-je is megjelent. Színészként egyelőre idén nem túl aktív, mindössze a House of Mahjong-ban játszott el egy kisebb szerepet.
Lo Hau-Yam 1974 október 18-án született Hongkongban. Fiatal koráról nem sok információ található a neten angolul, az viszont bizonyos, hogy divattervezést tanult. A szórakoztatóiparba egy relatíve rövid életű rockbanda, a Black & Blue énekesnőjeként lépett be 1995 körül. Az együttes eleinte angol nyelvű dalokkal próbált sikereket elérni és az első albumuk kiadása előtt a Black & Blue név mellett még több másikat is használtak, ám mikor megjelent az első albumuk, a ’95-ös angol nyelvű Hope in Just One Day, onnantól kezdve már végleg ennél a névnél maradtak. Az album nem lett igazán sikeres, emiatt a kiadójuk azt tanácsolta nekik, hogy hagyjanak fel az angol szövegekkel, írjanak inkább kantoni nyelven dalokat. Második albumuk egy évvel később jelent meg és akárcsak az első esetében, a szövegeket már ekkoriban is a frontember, azaz az ekkor már az angol Candy nevet felvett Candy Lo írta. Nem sokkal később azonban a Black & Blue feloszlott, Candy pedig szólókarrierbe fogott.
1998-ban szerződött le a Sony Music-hoz, gyakorlatilag innentől datálható önálló karrierjének kezdete. Az első lemeze az 5 számos minialbum, az Unnecessary to Want… Perfect Can Be Terrible volt, ami egy igen nagy dobás volt kezdetnek, hiszen egy Golden Award-ot is kapott érte. A dalai stílusa továbbra is a Black & Blue időszakból származó, a hongkongi sztárok zenéjéhez képest jóval keményebb és rockosabb volt, de küllemével is kilógott a sorból, rajongói imádták, mert azon kevés helyi sztár egyike volt, aki mert különleges és egyedi lenni. Az európai és amerikai szokásokkal ellentétben a tetoválást mindmáig sokan a bűnözőkkel és a bűnözéssel azonosítják a Távol-Keleten, így a vállán látható alakzat miatt (ami mellett egyébként több más helyen is visel még tetoválásokat) is sok támadást kapott, viszont elősegítette a tetoválás térhódítását a térségben. További különlegessége a többi cantopop sztárral összehasonlítva, hogy a legtöbb "kitalált" előadóval szemben egyrészt saját maga írja a dalait, másrészt több hangszeren (dobon és gitáron) is képes játszani. Az év végén adta ki első „igazi” teljes stúdióalbumát Miao címmel, ami az énekesnő macskarajongására utalt. Az előzetes várakozásokhoz képest a lemez azonban meglepően alacsony példányszámban kelt el, amiért az album producere a közönséget hibáztatta, mondván, nem értették meg a lemez üzenetét.
Következő lemeze egy évvel később, 1999-ben jelent meg Get Close to Candy Lo címmel és az eddigieknél is jobban elütött a „megszokott” hangzásvilágtól, ugyanis az addigi pop/rock keveredés mellett megjelentek a filharmonikus zenekari elemek is a számok között. 2000-ben újabb két albumot jelentetett meg (Color Release és Muse), ennél azonban jóval fontosabb, hogy őt is utolérte a „végzet”, azaz a filmesek ajánlatai. Első szerepét Francis Ng drámájában, a What is a Good Teacher-ben kapta, amit még ugyanebben az évben két további mellékszerep követett a Twelve Nights-ban, valamint Tsui Hark Time & Tide című akciófilmjében. A teljesítménye szemet szúrt a HKFA zsűrijének is, ugyanis a két utóbbi szerepért három jelöléssel díjazták, az Év felfedezettje kategóriában mindkét szerepét jelölték, míg a Time & Tide-dal a Legjobb mellékszereplő kategóriában „indulhatott”.
A továbbiakban igyekezett kihasználni a lehetőséget színészként is, ám fő profiljának továbbra is az éneklést tartotta. A 2001-es éve ugyan relatíve csendesre sikerült, az évente „szokásos” album mellett (Fantasy, aminek egyik dala a Final Fantasy című film betétdala volt, egy másik, a The Sword and Spear Don't Enter pedig a rádiósok kedvence) kiadott egy válogatáslemezt, viszont mindössze egyetlen filmben játszott egy kis szerepet (Funeral March). A bulvárlapokba pedig azzal került be, hogy ekkoriban szakított az akkor éppen karrierje beindulásával foglalatoskodó Shawn Yue Man-Lok-kal, magánéletével kapcsolatban ezen a kapcsolatán kívül nem található semmiféle információ.
Amilyen csendes volt 2001, olyan hatalmas ugrást produkált számára 2002. Új albumán (Appreciate the Taste of Life) volt megtalálható énekesi karrierjének első hatalmas sikere, a Better to be Apart, nevéről máig a legtöbb hongkonginak ez a dal ugrik be. Több verziót is készítettek belőle, az egyikben a tajvani Lee Hom Wang-gal énekel duettet. Az énekesi siker mellett pedig összesen hét új filmben is látható volt, bár ezek többsége ismét csak mellékszerep.
A filmesek a hírneve miatt szerették szerepeltetni, de külleméről úgy tartották, hogy nem megfelelő egy főszerephez. Ennek megfelelően a hongkongi-japán koprodukcióban készült No Problem 2-ben egy kungfu harcost játszott Yuen Biao árnyékában, feltűnt a Marry a Rich Man-ben, a Tiramisu-ban, a Szemben (Angelica Lee nővérét játszotta), az If You Care…-ben pedig egy terhes reklámszakembert játszott, akit ráadásul Godzillának hívnak. Azért két kevéssé ismert filmben a főszerepet is rábízták, a Happy Family-ben egy protekcióval állást szerzett lányt játszott, míg a Summer I Love You-ban egy érzelmi problémákkal kűzdő lányt alakított, akit Richie Ren próbált a film teljes hosszában megnevettetni. Gondolom nem túl nagy információ, hogy mindkét film romantikus vígjáték volt.
2003-ban kiadta első koncertalbumát True Music 1st Flight Live címmel, amin a saját dalai mellett több feldolgozás is helyet kapott. Hangját sokan kritizálták, mert élőben nem tudta ugyanazt az erőteljes előadásmódot produkálni, mint a stúdióalbumokon, a rajongókat azonban mindez nem zavarta. A koncertalbum mellett további két új stúdióalbummal is jelentkezett, a Candy’s Airline a tőle megszokott hangzást hozta, míg a Flower Talk-ban tovább kísérletezett klasszikus zenék hangzásának beültetésével saját stílusába. Énekesnői és dalszerzői elfoglaltsága mellett azért két filmszerepre is jutott ideje, a Truth or Dare: 6th Floor Rear Flat-ban a két női főszereplő egyikét alakította, akik ugyanabban a lakásban igyekeznek együtt élni, a Men Suddenly in Black-ben pedig a három feleség egyikét játszotta. A 6th Floor Rear Flat-beli alakításáért ismét kapott egy HKFA jelölést a Legjobb mellékszereplő kategóriában.
2004 ismét egy csendesebb éve volt, új albumot nem adott ki, csak egy válogatást, míg ezúttal két filmszerepet vállalt el. Herman Yau romantikus vígjátékában, a Herbal Tea-ban csak egy kis szerepet kapott, míg a Six Strong Guys-ban ismételten nem volt főszereplő, de a „szokásos” HKFA Legjobb mellékszereplő jelölést újfent sikerült az alakításával „kiharcolnia”.
2005-ben újabb albummal jelentkezett, ez volt a korábbiaknál borongósabb hangvételű Evolution Theory, amiben a Flower Talk-hoz hasonlóan igyekezett spirituális, valamint a jövő bizonytalanságával foglalkozó témákat feszegetni. Miután az album megjelent, nem hosszabbított szerződést a Sony Music-kal és egy ideig előtérbe helyezte színészi karrierjét. Ugyan 2005-ben csak egy röpke szerepet játszott el a Twins és Isabella Leong nevével fémjelzett Bug Me Not-ban (Isabella Leong mamáját alakította), 2006-ban azonban már jóval több filmben mutathatta meg tudását. Az első ezek közül Herman Yau romantikus filmje, a Cocktail volt, amit a Half Twin-ben egy ikerpár megformálása követett. Benny Chan pikáns vígjátékában, a Feel It Say It-ben is szokás szerint az egyik mellékszerepet kapta meg, míg a Wife from Hell-ben ő játszotta a pokoli feleséget. Mindezek mellett saját magát alakította egy cameo szerep erejéig Daniel Wu rendezői debütálásában, a The Heavenly Kings-ben.
Hosszas hallgatás után idén júniusban adta ki tizedik albumát, a Process-t, immáron új kiadója, a WOW Records színeiben. Érdekesség ezzel az albummal kapcsolatban, hogy Candy Lo az első előadó Ázsiában, aki egy albumot USB-s flash memórián is kiadott. Új albumának egyik dalát, a Can’t Even Love-ot előszeretettel játszák a helyi rádióállomások. Korábbi kiadója, a Sony Music is kiadott egy Best of albumot a Sony-nál rögzített dalaiból, valamint egy, a legnagyobb slágereit tartalmazó videoklip DVD-je is megjelent. Színészként egyelőre idén nem túl aktív, mindössze a House of Mahjong-ban játszott el egy kisebb szerepet.
Hozzászólások
Ekkora b@romságot...
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.