Ázsiafilm

A további szépségversenyek helyett inkább, sok más Miss Hongkong indulóhoz hasonlóan, a szórakoztatóipar felé vette az irányt és jónéhány reklámfilmben való részvétel után 1989-ben már a TVB  I Do I Do című tévésorozatának sztárjaként volt látható Francis Ng oldalán. Egy évvel később debütált a filmvásznon, mégpedig a Declaration of Help című filmben, amit még ugyanebben az évben több másik is követett, köztük a leghíresebb az a Chinese Ghost Story II volt, amiben a női főszerepet játszó Joey Wong húgát alakította. Wong Jing előszeretettel szerepeltetett filmjeiben a Miss Hongkong versenyeken feltűnt lányokat, így Michelle is „erre a sorsa jutott”, hiszen két Wong Jing nevéhez fűződő filmben, a Casino Raiders folytatásában, a No Risk No Gain-ben Winnie szerepét játszotta, a Perfect Girls-ben pedig egy „kemény” szépség megformálását bízták rá.


A 90-es évek első felében további hasonló filmekben volt látható, többek között a hatalmas sztárkavalkádot felvonultató, de gyenge forgatókönyvvel megáldott The Banquet-ben, egy szeretnivaló lányt alakított az A Kid from Tibet-ben, míg a The Wicked City-ben pont az ellenkezőjét, egy igazi, vérbeli bombázót. A többi ekkoriban készült filmje is a könnyed kasszasikerek közé tartozott, ő váltotta Cecilia Yip-et a Swordsman sorozat második részében (a film főhősnőjéről, a legendás Brigitte Lin-ről úgy nyilatkozott, hogy ő a kedvenc színésznője), a Zen of Sword-ban egy hercegnőt alakított, Stephen Chow Royal Tramp II-jében egy ikerpárt, Wong Jing ’92-es gambling filmjében, a Casino Tycoon II-ben pedig (nem először) Andy Lau partnere volt. Egy mára legendássá vált tévésorozat, a The Legendary Ranger női főszerepét is rá osztották, akkoriban a húzónév a férfi főszereplő, Leon Lai volt, akivel annak idején (nem alaptalanul) hírbe is hozták, mégis mára inkább Michelle alakítására emlékeznek a sorozat rajongói.


1993-ban és 94-ben is könnyed filmekben volt látható, egyúttal egyre többen kezdtek el azon gondolkozni, hogy vajon milyen színészi képességei lehetnek, hiszen a legtöbb szerepében bőven elég volt a szépségére támaszkodnia, már a vásznon való feltűnésével elbűvölte a (férfi) nézőket. Az „eye candy” szerepek mellett (Jet Li barátnőjét alakította a Fong Sai Yuk mindkét részében, Andy Lau mellett játszott a Drunken Master III-ban) a magáról kialakított idol képpel gyökeresen ellentétes szerepeket, profi bérgyilkosokat is megformált a Black Morning Glory-ban és a The Other Side of the Sea-ben is.
A színészi képességeiben kétkedőknek 1995-ben válaszolt, mégpedig legbátrabb szerepvállalásával, egy olyan karakter megformálásával, ami teljességgel különbözött az addig róla kialakult képpel. Ez volt Wong Kar-Wai Fallen Angels című filmje, amiben Michelle egy bérgyilkos ügynökét alakította. Nem is elsősorban a szerep, hanem az a mód volt igazán sokkoló, amivel bemutatták. Michelle több jelenetben is úgy nézett ki, mintha egy hete nem józanodott volna ki, továbbá volt benne két jelenet, amiben „magához nyúlt”. A film is és a szerep is jóval mélyebb volt, mint eddig bármelyik másik, amiben Reis látható volt, megmutatta, hogy jóval több annál, minthogy „csak” „eye candy” szerepeket kapjon, hanem színésznőnek is elsőrangú. Mindmáig ez a legerőteljesebb alakítása.


A Fallen Angels után ahelyett, hogy színészi karrierje meredekn ívelt volna felfelé, meglepően kevés filmben játszott, a következő 5 év során mindössze nyolc szerepet vállalt el. Ez még önmagában nem is lett volna baj, de ezen filmek többsége ismét a korai filmjeinek színvonalát idézte, nem igazán volt egyik sem színészi kihívás a számára. Mind a July 13th, mind az Armageddon, mind a Young & Dangerous IV a tipikus közönségfilmek közé tartozott, akárcsak Stanley Kwan drámája, a The Island Tales, vagy Wong Jing Prince Charming-ja. Mindezek között üdítő kivétel volt az 1880-as években játszódó és sztárokkal teletűzdelt taiwani művészfilm, a Flowers of Shanghai, valamint a japán Round About Midnight.


Az ezredfordulótól kezdve kicsit aktívabb lett, először a When I Fall in Love… with Both-ban játszott, amiben három különböző helyen élő, különböző élettapasztalattal rendelkező nő ugyanazzal a szituációval került szembe, majd következett egy újabb japán kirándulás, ezúttal Miike Takashi The City of Lost Souls című, Michelle addigi filmjeitől eltérően eléggé véres filmjében, amiben egy kínai fodrászt alakított, aki a főszereplő brazil-japán úriember barátnője. Nem sokkal ezután a jópár évvel korábbi tévésorozat után ismét együtt játszott Francis Ng-vel, ezúttal egy romantikus vígjátékban, a Bakery Amour-ban, amit további hasonló stílusú filmek követtek. Ezek közül az első a Tony Leung-gal közösen forgatott Healing Hearts volt, majd következett a kissé bizarr témájú Every Dog Has His Date, amiben egy kutya és egy férfi lelke testet cserél és a kutya szerelembe esik a gazdájával. Eddigi utolsó romantikus vígjátékát ugyancsak Francis Ng-vel forgatta, ez volt a Beauty and the Breast, amiben szürke, nem túl feltűnő, szemüveges, de nagyon tehetséges vállalati alkalmazottként szállt szembe az őt fogadásból meghódítani akaró machoval.


Eddigi filmes karrierjét két habkönnyű vígjátékkal zárta, az első ezek közül egy meglehetősen bizarr Wong Jing agymenés volt, a The Irresistible Piggies, amiben egy gyönyörű, de kopasz lányt játszott, majd a Miss Du Shi Niang, ami egy réges régi kínai történet nem a legjobban sikerült filmes adaptációja volt. Ez a film 2003-ban készült, Michelle azóta újabb filmszerepet nem vállalt. A neten található információk szerint leginkább az igencsak jól fizető reklámokban szerepel azóta (egyébként a reklámfilmekbeli „alakításaiért” 1996-ban és 1997-ben is a legnépszerűbb tévéreklám-sztárnak választották), valamint a pletykalapokba is bekerült, mert házasságkötésével kapcsolatban röppentek fel pletykák (a szerencsés úriember a Hong Kong Henderson Group multimilliomos alelnöke, Xu Jin Heng lett volna, de a menyegző végül elmaradt).


Michelle Reis színészi karrierjével kapcsolatban nyugodtan leírható, hogy nem hozta ki magából mindazt, ami benne lehetett volna. Ennek elsődleges oka, hogy a Fallen Angels főszerepe után, egy színésznő számára tulajdonképpen ideális életkorban, 25 és 30 éves kora között mindössze 8 filmben játszott (csak összehasonlításképpen: Maggie Cheung életének ugyanezen szakaszában több, mint 40 szerepet vállalt), valamint igazán komoly filmek nem nagyon fűződnek a nevéhez.