Ázsiafilm

1987-ben a család Hongkongba költözött, ahol Faye modellkedni tanult, de hamar elvesztette az érdeklődését iránta, így ismét énekelni kezdett. Az énektanára mutatta be a Cinepoly nevű kiadónak, akikkel hamarosan le is szerződött és három albumot adott ki Shirley Wong néven. Ezeken az albumokon sok amerikai és japán sláger feldolgozása szerepelt és sem a zenerajongók, sem a kritikusok körében nem arattak sikert, hiszen nem sok új ötlet volt rajtuk, zeneileg pedig az akkoriban szokásos stílust hozták. Faye-t frusztrálta a sikertelenség, így 1991-ben elutazott New Yorkba az énektudását fejleszteni, zenét és irodalmat tanulni. Ez a rövid kitérő fontos szerepet kapott a művészi fejlődésében, hiszen nagyon hatottak rá a nem ázsiai előadók. Mialatt az Egyesült Államokban tartózkodott, a kiadója az első három albumból kiadott egy „best of” válogatást, hogy a neve továbbra is látható maradjon a lemezboltokban.

Miután visszatért Hongkongba, elfelejtette a baljós emlékű Shirley Wong nevet és új albumát immár a saját neve alatt adta ki Coming Home címmel. Az album valósággal berobbant a cantopop életbe, egyből a slágerlisták elejére került. A lemez legismertebb dala az Easily Hurt Woman volt, de több másik népszerű dalt is tartalmazott, többek között Faye első angol nyelvű felvételét, a Kisses in the wind-et. Sokak ekkor még „egyszámos”, maximum „egylemezes” előadónak tartották, azonban megcáfolta ezeket a hangokat a következő évben kiadott No Regrets című albummal, aminek címadó dala különösen népszerű lett.

Karrierjének talán legfontosabb éve 1994 volt. Ekkor adta ki első mandarin nyelvű albumát, a Mystery-t, amiről az „I’m willing” című szám lett a legsikeresebb. Erről a dalról azt tartják, hogy a 20. század végének talán legjobb kínai dala és több híres kínai énekes feldolgozta, többek között Gigi Leung, Sammi Cheng és Jay Chou is. Szintén ekkoriban talált rá egy skót punk-rock csapat, a Cocteau Twins zenéjére, akik hamarosan a kedvencei lettek és nagyban meghatározták zenei ízlését. Közben az akkoriban fénykorát élő The Cranberries énekesnőjének, Dolores O’Riordan-nak az egyéni hangtechnikáját is megtanulta, valamint fel is dolgozta a Cranberries Dreams című számát, ami hallható is a Faye-t színésznőként is ismertté tevő Chunking Express című Wong Kar-Wai filmben. Ez egyébként Faye második filmszerepe volt, az elsőt még 1991-ben forgatta Beyond’s Diary címmel, de nem ért el vele számottevő sikert. Nem úgy a Chunking Express-szel, aminek a női főszerepéért nemcsak a HKFA 1995-ös legjobb színésznője díját kapta meg, hanem a Stockholmi Filmfesztiválon is ugyanebben az elismerésben részesült.

 A film után nem sokkal jelent meg a Random Thoughts című albuma, amin a film betétdalaként is elhangzó Dream Person mellett két Cocteau Twins feldolgozás is helyet kapott. Ezek a kínai zenében szokatlan gyors dalok teljesen más síkba helyezték Faye-t a többi cantopop előadóhoz képest. Az év végén pedig két újabb lemezzel jelentkezett, ezek voltak a mandarin nyelvű Sky és a kantoni Ingratiate Oneself. Mindmáig egyetlen rapszáma is ez utóbbin kapott helyet, ami nagy meglepetést okozott, mert soha senki sem számított Faye-től ilyesmire. A zenéjének változatossága nem csak a hallgatókra, hanem a többi énekesre is hatott, többen próbálták meg követni Faye stílusát. Az is FayeFaye érdeme, hogy egyensúlyt tudott tartani a Cinepoly eladásokat előtérbe helyező magatartása és a saját zenei ízlése között. Ekkorra már a koncertjein is kiforrott a stílusa. A színpadon csak ő van fent és a zenekar, nincsenek táncosok, mint oly sok más előadó fellépésein. sem táncol semmilyen koreográfiát, inkább a feltűnő sminkekkel, frizurákkal és ruhákkal teszi koncertjeit különlegessé azóta is. Faye ekkorra annyira népszerű lett, hogy időről időre kénytelen volt elrejtőzni az újságírók (és a rajongók) elől.

Mindez azonban nem akadályozta meg abban, hogy elkészítse következő albumát, a Di-Dar-t, majd 1996-ban a Restless-t, ami mind a rajongók, mind személy szerint Faye talán legkedveltebb albuma lett. Nyolc számot saját maga komponált és írt meg rajta, többek között egy instrumentális és 4 Faye által kitalált halandzsa nyelven készült számot is, további két számot pedig a nagy kedvenc Cocteau Twins-szel közösen készített. Mindeközben a magánéletében is változások történtek, visszaköltözött Pekingbe, feleségül ment a pekingi rockzenész Dou Wei-hez, 1997 legelején pedig megszületett lányuk, Dou Jingtong. A kislány hangja később Faye több számában is hallható.
1997-ben kiadót váltott, átállt az EMI kötelékébe. Kiadta második Faye Wong című albumát, amin rengeteg slágerlistás szám megtalálható volt, majd egy évvel később a Scenic Tour album következett. Ekkoriban keltette fel hangja egy japán zeneszerző, Uematsu Nobuo figyelmét. Az úriember a Final Fantasy sorozat zeneszerzőjeként ismert és a játék 8. részének főcímzenéjére Faye-t szerette volna leszerződtetni, mondván, Faye hangja tökéletesen beleillik a játék hangulatába. Az énekesnő elfogadta a felkérést és az Eyes on me című dal 1999-ben már nemzetközileg is ismertté tette a nevét, újabb rajongókat toborozva magának elsősorban Észak-Amerikában és Japánban, ez utóbbi országban 1999 márciusában nagyszabású koncertkörúton is részt vett. A szintén ebben az évben kiadott Only Love Strangers című albuma ismét egy fontos állomás volt a karrierjében. Az ezen szereplő egyik szám ugyanis egy Pepsi reklám zenéjeként lett ismert, a címadó szám pedig egy hollywoodi film, a Get Carter betétdalaként további rajongókat szerzett Faye-nek. Közben házassága Dou Wei-jel megromlott és hamarosan el is váltak útjaik. Nem sokkal később kiadta a Fable-t, aminek első 5 számát ismét saját maga szerezte.

2000-ben ismét filmszerepet vállalt, azonban Gordon Chan filmje, az Okinawa Rendez-vous nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a neves szereplőgárda ellenére sem lett igazán sikeres. Közben ismét a bulvársajtó címlapjaira került, ugyanis 2000 nyarán egy fél éves viszonyba bonyolódott a nála 11 évvel fiatalabb Nicholas Tse-vel. Faye rajongói nem tudták igazán hová tenni a dolgot, egyrészt a korkülönbség, másrészt Nic Tse akkori igen rossz híre miatt sem. Ahogy a sajtó számított is rá, a románc nem tartott sokáig, Nicholas ugyanis hamarosan már Cecilia Cheung mellett tűnt fel. Faye közben szerepet vállalt egy japán tv sorozatban, a Separate Ways-ben, aminek a betétdalát is ő énekelte. A dal érdekes ötvözete volt a japán és az angol nyelvnek, de a japánoknál így is sikert aratott. Ezzel egyidőben Kínában kiadta az EMI alatti utolsó albumát, ismételten Faye Wong címmel, valamint egy újabb Wong Kar-Wai nevéhez köthető filmben vállalt szerepet. Ez volt a Chinese Odyssey 2002, amiben Princess Wushuang megformálásáért a Hongkongi Filmkritikusok legjobb színésznő díját nyerte el. Mindettől függetlenül színészi képességeiben továbbra sem bízott túlzottan, így énekesi karrierjét sokkal fontosabbnak tartotta, bár minden egyes újabb filmszerepben igyekezett tökéletesíteni játékát. A Chinese Odyssey után még 2 filmben játszott, az egyik a Leaving Me Loving You című romantikus dráma volt, amiről az az általános vélemény, hogy egy kicsit unalmas film nagyon jó zenével, a másik pedig Wong Kar-Wai híres 2046-ja volt. A két film elkészítése után háttérbe vonult, 2005-ben ismét férjhez ment, új választottja Li Yapeng lett, majd 2006 májusában megszületett második kislánya, Li Yan.

Filmográfiája persze úgy teljes, ha a filmszerepein kívül hozzátesszük a betét- és főcímdalait is. Összesen 17 film és tévé sorozat zenéjéhez kölcsönözte hangját, többek között olyan ismert darabokhoz is, mint a The bride with white hair, a Viva Erotica, a Hős és a Tian long ba bu című sorozat. A Chinese odyssey 2002-ben több dallal is szerepelt, a másik főszereplővel, Tony Leung-gal előadott duettje később Faye válogatásalbumain is megjelent.