Ázsiafilm

Képzeld el, hogy elébredsz egy hétfő reggelen, elnyűtten és másnaposan, úgy, hogy semmire sem emlékszel a tegnapból. Képzeld el, hogy elkezded átkutatni a zsebeidet, és a különféle tárgyakról, amik a kezedbe akadnak, újabb és újabb mozaikdarabkáit találod meg a tegnapi emlékeidről. Képzeld el, hogy olyan szörnyűségekre kezdesz emlékezni, amit el sem hinnél, ha nem látnád a tévében is, a hírekben, ahogy gyakorlatilag ámokfutásba kezdesz egy shotgunnal. Képzeld el, hogy egy nagy piálás és néhány szerencsétlen véletlen miatt zsákutcába futott az életed, és a tovább vezető úton már csak két katasztrófa közül választhatsz...
És képzeld el, hogy a film, ami mindezt bemutatja, nem krimi és nem thriller és nem is akció, hanem gyilkos humorú fekete komédia és egy kicsit dráma is.
 
Sabu, a stílusok keverésének mestere, legalább olyan feledhetetlen, könnyesre nevettetően vicces és elgondolkoztatóan drámai filmet készített, mint a Drive és a Postman Blues (amik a kedvenc japán filmjeim között vannak). A főszereplő itt is ugyanaz, mint a fenti két filmben, és Susumu Terajama-nak itt is ugyanúgy jut egy mellékszerep, mint azokban. A film humoros részei egy csöppnyit feketébbek, mint a Postman Blues-ban (a Drive talán egy kicsit kevésbé komikus darab), a komolyabb részek témája pedig az alkohol(izmus) és a kisember nyűglődése, tehetetlenség-érzése, korlátok közül való kitörése (ld. még: Kiyoshi Kurosawa interjú). A főhősünk mészárlással szegélyezett odüsszeiája a klasszikus "egyedül állok, de van egy fegyverem és nem félek használni" jakuzafilmekkel és a Született gyilkosok-féle "gyilkolok, tehát vagyok - vegyetek észre!!!" filmekkel is mutat hasonlóságokat. Az erőszak, mint a főszereplő társa, egyre elvontabb képekben jelenik meg, míg a végén meztelen, fehérre meszelt bőrű, kopasz, majomszerű mozgású démonok csapataként teljesen szimbolikusan jelenik meg.

A történet végén, a sarokba szorított férfi sorsának beteljesedésekor újra egy érdekes kettős befejezés vár minket, hasonlóan a Postman Blues-hoz, itt azonban egyáltalán nincsen lezárva.
Akit érdekel Sabu egyéni stílusa, az ne hagyja ki. Akit érdekelnek a japán filmek, annak erősen ajánlott. Aki szokott filmeket nézni, annak érdemes megnézni. A Sabu-fanok pedig már úgyis látták...

(imdb)