IMDb 

Mitől lesz valakiből igazi yakuza? Talán ezzel a kérdéssel is kezdhetném a beszámolót. Főhősünk egy kétbalkezes takarító (?), aki egy igazi yakuzának dolgozik, miközben minden vágya, hogy egyszer maga is része lehet a szervezetnek. Rajongása elég hamar kiütközik, és megkedveli őt az egyik helyi hatalmasság, Tousa, így aztán teljesül az álma. Erre a munkára azonban nem mindenki alkalmas...

Emberünknek semmi sem sikerül. A rábízott feladatokat nem tudja, vagy nem meri elvégezni, és még a szex sem igazán megy neki a barátnője szerint. Mindennek a tetejébe a yakuzákat övező tiszteletről is csak álmodozhat, miután az utcán tébláboló csőcselék is megveri. Hamar nyilvánvalóvá válik tehát, hogy inkább csak megtűrt személy, és amikor kilátásba helyezik Tousa „eltávolítását”, őt is vele küldik a halálba. Egész megsajnáltam, mikor mutatja pártfogójának, hogy az első találkozásukkor rábízott pénztárca még mindig megvan, holott a tulajdonosa vélhetően már rég nem is emlékszik erre... :) Amolyan alibi feladat volt, de ezt legalább hellyel-közzel sikerült megoldani (a pénzt már ellopták tőle, ami a tárcában volt...). 

Azt írtam az előbb, hogy megölték mindkettejüket, ami igaz is, ám a lényeg csak most következik. Egy őrült tudós megveszi a holttesteket, majd némi beavatkozást követően Hagane Geisuke újra életben van. Ezúttal jobb, erősebb, gyorsabb kiadásban. Itt nyer értelmet a film címe is, ugyanis Hagane nyaktól lefele fémtestet kapott. Tousa testéből is maradt azért valami, ami szintén beépítésre került. Ilyen például a kézfej, az elmaradhatatlan sárkánytetoválás ezúttal hátbőrrel együtt, és itt van még a hímvessző is. Igen jól olvasod. Tudósunk úgy gondolta, legyen minden „tökéletes”, így a kettő közül a méretesebbet használta fel.

Persze nem nehéz kitalálni, hogy folytatódik a történet. Hagane elindul, hogy bosszút álljon a gyilkosokon. Itt azonban meg kell jegyeznem, hogy ezt a filmet egyáltalán nem lehet komolyan venni. A reggeli zabpehely helyett csavarokkal táplálkozó, röhejes védekező pozícióban ugrándozó, és az érzelmi túltöltődés ellen gyerekdalt éneklő yakuza harcos ugyanis nem illik bele egy komoly történetbe. Ettől függetlenül néha egész messzire elmerészkedik kedvenc rendezőnk, ezzel ismét bizonyítva, hogy szívesen mossa össze a műfajok határvonalait.

Kapunk némi romantikát, Nagy adag vígjátékot, drámával fűszerezve mindezt, és persze az elborultabb jelenetek sem hiányoznak. Egy nőt például még halála után is meg lehet erőszakolni, ez már csak természetes azok után, hogy éppen jót nevettünk a tényleg nem teljesen normális tudós autós mutatványán...:) Bár őszintén bevallom, hogy én Miike-t éppen azért kedvelem, mert nem igazán léteznek tabuk a filmjeiben. A keményvonalas horrorfilmek az igazi nyalánkságok, de a yakuza mozik közül is vannak meggyőző darabok. Még vígjátékot is tud rendezni, ha akar és most is valami ilyesmi kerekedett ki a történetből. A filmet összességében közepesre értékelem, mivel néha olyan érzésem volt, mintha a „zavarjuk le gyorsan, mert ebben az évben még 2 filmet akarok” típusú gondolatok zaklatták volna a rendező urat. Mindenesetre a yakuza filmek kedvelőinek érdemes egy próbát tenniük a Full Metal Yakuza-val. Nem bántam meg, hogy megnéztem, de nem is hagy mély nyomot az emberben. Ez nem az a film amit évek múlva is felemlegetünk. Takashi Miike tud ennél jobbat is...