Shinohara Tetsuo 1962 február 9-én született Tokyo-ban. Felsőfokú tanulmányait a Meiji Egyetemen végezte jogtudomány szakon. Egyetemi évei alatt aktívan kendózott, érdekes módon azonban az egyetemi filmes szakkörrel nem állt kapcsolatban. A 80-as évek japán alapfilmjei provokálták ki belőle a gondolatot, hogy ő is ezen a területen próbáljon szerencsét. Hamarosan lehetősége nyílt arra, hogy a forgatókönyvírók szervezete által meghirdetett forgatókönyvíró kurzuson részt vegyen és a filmes világ kapui kitárultak előtte.

1984-ben, még mindig egyetemistaként olyan filmek elkészítésében segédkezhetett, mint a Yoshida Kenji által rendezett Omoide no An, vagy az Oya bakachan Rin. Elsődlegesen a kellékek és a kosztümök felelőse volt, de közben segédrendezőként árgus szemekkel figyelhette a filmezés munkálatait. Hamarosan már a Shochiku tévés produkcióinak elkészítésében tevékenykedett, eleinte kellékesként, majd egyre inkább segédrendezőként.
Miután otthagyta a Shochiku-t, a Nikkatsu stúdióhoz került, ahol először Negichi Kishitarou Whooh! Exploration Unit című filmjében működött közre, majd Negichi után olyan rendezőktől leshette el a fortélyokat, mint Kaneko Shuusuke, Morita Yoshimitsu, valamint Nakahara Shun. Közülük legtöbbször Morita-val dolgozott együtt, akinek a Bakayarou! I’m Plenty Mad című filmjében már nagyon komoly feladatokat kapott.
Persze mindeközben megpróbálkozott saját maga is a filmrendezéssel, azonban a 8 mm-es filmre rögzített Kigan Shounen (Teknősarcú fiúk) című munkájába belebukott. 5 évvel később, 1989-ben próbálkozott újra már jóval több sikerrel, hiszen a Running High címet viselő munkája a PFF Filmfesztiválon díjat is nyert. Ezután is sokat dolgozott segédrendezőként, 4 év múlva azonban újabb munkával állt elő. Ez volt a Work on the Grass, amit már 16 mm-es filmre rögzített, a 42 perces alkotás pedig az 1993-as Kobe-i Nemzetközi Független Filmfesztivál Nagydíját nyerte el. A filmet ezután sok belföldi filmfesztiválon is vetítették, valamint többek között a Rotterdami Filmfesztiválon is, továbbá vetítették szerte Japánban a mozikban, sőt, még New York-ban is, Shinohara pedig egyre híresebbé vált.


Első egész estés filmjét 1996-ban forgatta, ez volt a One More Time, One More Chance, amit a Work on the Grass-hoz hasonlóan forgatókönyvíróként is jegyzett. Néhány nem túl ismert rendezése után (Aku no Hana, Kimi no tame ni dekirukoto, Sentakuki wa ore ni makasero) következett az első igazán ismert filmje, a First Love (Hatsukoi), amiben egy fiatal lány rendhagyó ötlettel próbálja meglepni beteg édesanyját. Ezt a filmet az Akagawa Jirou képregényéből adoptált School Day of the Dead követte, ami Fukada Kyouko-nak hozta meg az elismeréseket színésznőként. Egy évvel később Shinohara is rendezett egy filmet a 6 részes Love Cinema sorozatból Steak Out címmel (a másik két ismertebb film Miike Takashi Visitor Q-ja, illetve Shiota Akihiko Gips című alkotása volt), majd következett a Yu Miri regényéből készített High School Girl’s Friend, amiért Shinohara a Genfi Filmfesztivál Nagydíját nyerte el. A rövidfilmekből összeállított Jam Films Kendama része is az ő nevéhez fűződik. Ugyancsak 2002-ben forgatta le a szintén eléggé ismert Inochi-t, amit az Asia-Pacific Film Festival-on nemes egyszerűséggel a Legjobb Filmnek választottak. Az évet pedig a Suite de jeudi-val zárta, aminek a középpontjában egy rejtélyes haláleset állt. A film érdekességét az adta, hogy csak női főszerepek voltak benne.
2003-ban csak két filmet forgatott, az egyik a nem túl ismert Eau de Vie, a másik pedig egy nem éppen szokványos bosszúfilm, a Karaoke Terror, amit Murakami Ryuu regényéből készítettek. A történetről elég annyit írni, hogy gyilkosság gyilkosságot, bosszú bosszút követ benne.
Egy évvel később a Heaven’s Bookstore került ki a kezei közül, aminek legérdekesebb része az volt, ahogyan a mennyországot és annak működését mutatta be. Szintén a legjobb filmjei közé tartozik a 2004 májusában bemutatott Breathe in Breathe out, amiben néhány, különböző nagyvárosokból érkezett fiatal gyűlik össze egy isten háta mögötti okinawai faluban, hogy egy farmernek segítsenek a cukornádültetvényét betakarítani. Shinohara egy újabb rövidfilmekből összeállított válogatásban, a Female-ben is részt vett, ő rendezte a Momo című epizódot. A japánban nagy hagyományokkal rendelkező, testi szerelmet bemutató filmek világába is tett egy kitérőt, ez volt a meglehetősen szomorkás hangulatú, viszont pikáns jelenetekkel dúsan teletűzdelt dráma, a Yokubou. Eddigi legújabb filmje pedig az Asada Jirou regényéből készített Riding the Metro, ami sajnos nem tartozik a legjobban eltalált alkotásai közé.
Ettől függetlenül nyugodtan kijelenthető, hogy Shinohara a kortárs japán film egyik legtehetségesebb és mindenképpen figyelemre méltó rendezője, akinek filmjei szinte kivétel nélkül különleges, sajátos nézőpontból bemutatott témákat mutatnak be. Reméljük, még sokat hallunk róla.