Shinya Tsukamoto 1998-as független filmje, melyet az általa alakított Kayju Theatre-vel forgatott. A film magán hordozza a rendező korábbi hasonszőrű alkotásinak témáját: az ember elidegenedése, elgépiesedése a nagyvárosban, Tokióban, bár itt már nem fizikális metamorfózis történik, mint korábban, hamen kizárólag pszichés. Ezentúl szinte minden elem a megszokott, fekete-fehér 8mm-es hatású szalag, pörgő képsorok, stroboszkópikus fényhatások, dübörgő, indusztriális zene, hihetelen, kirobbanó energia. A főszerepet Shinya játssza, egyáltalán nem rosszul.

Goda, a reklámszakember, nem tudja feldolgozni, de leginkább megérteni, miért lőtte magát főbe barátnője. Hogy kitörjön ebből a frusztrációból, számomra egy kicsit homályos okoknál fogva, elhatározza, hogy beszerez egy pisztolyt, aminek valami különleges erőt tulajdonít Körútja során belecsöppen a kistílű alvilágba, és megismerkedik egy gyönyörű és vad lánnyal, aki azonban egy utcai banda tagja, akik viszont nem kedvelik túlságosan Godát...

A történet nem túl erős, de Shinya nem is erre törekedett - számára a képi világ volt a fontos, ami viszont tényleg nagyon jól eltalált. Hihetetlen szép képek vannak benne, amik kegyetlenül ütenek, a fekete-fehér fotózás ellenére is. Ez a film pont azt a szegmensét képviseli a japán mozinak, ami nagyon közel áll a szívemhez, s melyeknek képviselője pl. Tetsuo - Vasember, Shinya leghíresebb műve, vagy Sogo Ishii Electric Dragonje. Bár nem szeretek általánosítani, de szerintem a film nagyon jól érzékelteti a japán ember szorongásait, s kitöréseit. Néha én is így érzem magam. Minden kép nagyon ki van találva, nincs benne üresjárat, s az atmoszférateremtés elsőrangú. Aki szeretne jobban megismerkedni a rendezővel, az vagy ezzel a filmmel, vagy a Tetsuóval kezdje, ezek talán a legjobban sikerült alkotásai, s mivel saját mag készítette őket, filmstúdió közbeavatkozása nélkül, ezért talán a legjellemzőbbek is.

-Manu-

Shinya Tsukamoto a Tetsuo-val lett híres, és annak a filmnek az őrült fekete-fehér zakatolása, a szaggatott, rövid képsorok, az állandóan mozgásban levő kézikamera, a motion-stop jelenetek, a kattant industrial zene állandó filmes eszközei lettek. A Tetsuo 2 és a Toyko Fist színes volt, ám a Bullet Ballettel Tsukamoto visszatért a fekete-fehér filmhez, és újra sikerült megteremtenie egy remek Tetsuo-szerű hangulatot.
A nagyobb hangsúly még mindig a karaktereken, az érzelmeken és a hangulaton van a történettel szemben, nem mintha az nem lenne szerves alkotóeleme a filmnek, csupán érzésem szerint Tsukamoto a cselekmény aprólékos vezetését kevésbé tartja fontosnak, mint az erős hangulatot és a nehezen megfogalmazható érzések némileg tudat alatti átadását.

A történet főszereplője a Tetsuohoz és a Toyko Fisthez hasonlóan egy teljesen átlagos ember (a Tetsuo előzetesének szavaival élve: "ordinary salaryman"), akivel valami furcsa dolog történik, elveszít valamit, és ez kizökkenti addigi életéből és személyiségéből. Ezúttal a főszereplő, Goda (a rendező játssza, remekül) a barátnőjét veszti el: az ugyanis egy nap a férfi lakásában békésen dúdolgatva fejbelövi magát egy Chief Special revolverrel. Goda összeomlik, nem ért semmit, a legfőképpen pedig azon van kiakadva, hogy honnan szerzett a felesége fegyvert. Kezd a fegyverek megszállotjává válni, különféle módokon megpróbál fegyvert szerezni, többek között különféle alkatrészekből és vasdarabokból készít magának egy állati brutálisan kinéző kézimordályt, aminek azonban bb bb felettébb csekély a hatásfoka. Közben összetűzései akadnak egy kisebb helyi bandával, annak egy tagjával, a halálvágyó Chisatoval pedig különös viszonya kezd kialakulni. Miután végre fegyverhez jut, Goda belefolyik a banda ügyeibe és elmerül az erőszak világában, miközben próbálja megérteni barátnője indítékait és Chisato lelkivilágát.
A Bullet Ballet ugyanolyan gyönyörűen filmezett, dögös stílusú és zúzós hangulatú, mint a Tetsuo vagy a Toyko Fist, utóbbinál kevésbé véres, ám legalább annyira kemény. Tsukamoto fanoknak természetesen kihagyhatatlan, aki pedig még nem ismeri az ő gyilkos filmművészetét, annak a Bullet Ballet pont megfelelő kezdés (Tetsuo-hoz képest több a történet, Tokyo Fist-hez képest kevesebb a vér).

-Ramiz-

imdb