Ázsiafilm

iMDB

Három híres ázsiai filmrendező állt össze, hogy három, egymástól történetileg független, témájukban hasonlóságokat mutató rövid lélegzetvételű filmet csináljanak. Mindhárom film a horror kategóriába sorolható, ám különböznek mind az amerikai és európai horrorfilmektől, mind a manapság virágkorát élő j-horroroktól.

Box (Takashi Miike, Japán)

Egy írónőnek visszatérő, nyomasztó álma van, amitől nem tud szabadulni. Néha már látomásai is vannak, maga sem tudja, hogy ébren van-e vagy sem, esetleg tényleg egy szellem kísérti-e. A probléma forrása lelki eredetű, egy gyermekkori traumában keresendő. A nő tehát elkezd mélyre ásni az emlékeiben, hogy szembenézzen nyomasztó félelmeivel és megbékítse gyermekkorában elhunyt ikertestvére szellemét - vagy emlékét... És végül eljut ahhoz az eldugott cirkuszsátorhoz, ahol gyermekkorukban egy bűvész segítőiként éltek és dolgoztak testvérével. Féltékenység, irigység, harag, klausztrofóbia... nincs elég hely, nincs elég szabadság... és az álom mindig visszatér... Sok kritikus lehúzta a Box-ot a Three Extremes-t alkotó másik két filmhez képest, de nekem messze ez tetszett a legjobban. Egyáltalán nem igaz, hogy Miike a j-horrorok "hosszú fekete hajú sápadt szellemlány ijesztget" sablonjához nyúlt ahelyett, hogy valami eredetit talált volna ki. Az álomtöredékek, a szimbolikus jelentésű elvont jelenések és a valóság keveredését finom kézzel, de magabiztosan oldotta meg Miike, a szellemlányos motívum is csak azért bukkan fel, hogy egy kis kikacsintással üzenjen a horrorfilm-rendezőknek: a sablonokat lehet más megvilágításba helyezve, átgondolva, egy kis csavarral ellátva is használni, és az eredmény így már sokkal inkább érdekes lesz, nem unalmas és kiszámítható. (Erős a gyanúm, hogy a Box-ot szokványos j-horrornak aposztrofáló kritikusok egyáltalán nem is értették Miike filmjét.) Azonkívül az álom és ébrenlét határának összemosódása sem jellemző a j-horrorra, az elhagyatott, különös, mágikusnak tűnő cirkusz pedig egy klasszikus amerikai toposz.

Számszerű értékelés: 9/10.

Dumplings (Fruit Chan, Hong Kong)

Ismert közhely, hogy a nők mindent megtennének a szépségért. Fruit Chan elgondolkozott azon, hogy mégis mi mindent... A Dumplings főszereplője egy középkorú nő, aki nem tudja elfogadni, hogy öregszik, hogy a bőre már nem olyan feszes, mint valaha, és persze leginkább azt nem, hogy sikeres férje folyton fiatalabb nők kegyeit keresi. Egyetlen esélyének azt látja a férfi (és fiatalsága) visszaszerzésére, hogy titokban dolgozó javasasszonyok által készített különleges hozzávalókból készült ételekkel tartsa magát fiatalon. A legfontosabb hozzávaló azonban egy igen hátborzongató dolog, és kérdés, mit szól majd főhősnőnk, mikor megtudja ezt, valamint hogy hogyan fog utána tovább küzdeni az öregedés ellen... A filmben kevés a borzongató, ijesztő jelenet, inkább az undorítóságával borzongat, és különösen hatásosak a hangok, hangeffektek is. A fényképezés gyönyörű, a beállítások profik, de a történet soványságán ez nem segít. Mondjuk ilyen hosszúságban még simán leköti az embert.

Számszerű értékelés: 7/10.

Cut (Park Chan-Wook, Dél-Korea)

Park Chan-Wook a horrornak a hozzá legközelebb álló formáját választotta: az emberek közti feszültségben és az emberi kegyetlenségben rejlő horrort mutatja meg filmjében. A bosszú témájától most sem tudott szabadulni (a Vengeance-filmek és az Oldboy után), de most egy igen áttételes bosszúról van szó: az egész életben sikertelen, hihetetlenül frusztrált statiszta leszámol az életével és egyúttal haragját kedvenc rendezőjén tölti ki, aki sikeres, gazdag és ráadásul még jó embernek is tűnik. Emberünk tehát foglyul ejti őt, feleségét és egy ismeretlen kislányt, majd a felesége ujjainak levagdosásával próbálja rávenni a rendezőt arra, hogy az megölje a lányt, ezzel egy valódi bűnt vállalva magára. Az persze mindent kipróbál, hogy kibújjon a kegyetlen játékból, ügyeskedik, majd vallomásokat próbál tenni, hogy megmutassa, hogy egyáltalán nem is jó ember. Aztán ezek a vallomások egyre komolyabbak lesznek, és rádöbbentik őt olyan dolgokra, amikkel eddig talán nem nézett szembe... Az önmagunkkal való őszinteség és a sikerrel-sikertelenséggel való megbékélés témája mellett egyébként szociális kérdések is felmerülnek, hiszen teljesen másfajta családból és környezetből származik a két férfi. A film alaphelyzete nagyon emlékeztet A fűrész című, azonos évben készült filmére, nem tudom, hogy ez véletlen-e. Az ujjlevágásokból keveset mutatnak meg, de ez is csak azért van, hogy a film vége annál jobban üssön. A hanghatások itt is nagyon profik, szinte még érzékletesebbek, mint amit a kép megmutat. Összességében hasonlóak az érzéseim e filmecskével kapcsolatban, mint a rendező más filmjeivel: remek beállítások és rendezés, jó színészek, akik a végletekig elmennek és hihetően, viszont a történet nem túl csiszolt, kicsit kimódolt, valószerűtlen. Persze Park Chan-Wook filmjeinél erre eleve készül a néző, meg hát ez egy rövidfilm, ráadásul horror, ahol nem annyira fontos a logikusnak tűnően tálalt történet, mint mondjuk a Sympathy For Mr Vengeance-ben (lett volna).

Számszerű értékelés: 8/10.

Összesített számszerű értékelés: 8/10.

A film imdb-s adatlapja

Rottentomatoes.com-os kritikák

A film előzetese

Hivatalos honlap