Aki ismeri és kedveli Umberto Eco, A Rózsa neve című könyvét, illetve a belőle készült filmet, annak mindenképp meg fogja nyerni a tetszését ez a 2005-ben készült koreai mozi.

Egy kicsiny szigeten, melynek lakossága papírgyártásból él, szerencsétlen tűzeset történik - leég az indulásra kész, s adónak szánt papírral teli hajó. Természetesen a király egyből kiküldi egyik emberét az ügy kivizsgálására, ám annak sokkal több dolga akad, mivel érkezésével egyidőben titokzatos, és megrázó gyilkosság-sorozat veszi kezdetét.

Több okból hasonítottam az említett könyvhöz a bevezetőben e filmet. Egyrészt olyan nyomozásról van szó, melyben egymásnak ellenszegül a józan ész és a misztikum. Vajon egy szellem gyilkol, vagy egy élő ember van az esetek hátterében? Míg a falubeliek az egyik, addig a nyomozást vezető nagyúr a másik oldalon állnak. Másrészről egy zárt kis közösségben, egy szigeten játszódik a történet, ahol az embereknek megvannak a saját íratlan normáik, törvényeik. Ebbe a helyzetbe kerül egy a kor színvonalához képest mindenképp felvilágosult gondolkodású nagyúr.

A hasonlóságok ezzel ki is merültek, de a párhuzam áll a két mű között. Sőt még inkább igaz ez, ha figyelembe vesszük azt is, hogy hasonlóan jól sikerült alkotásról van szó. A nem túl egyszerű történet szépen építkezik, egyre több és több dolog kerül napvilágra, melyek nem kevés meglepetést okoznak. Az emberben együtt nő a feszültség a szigetlakókkal, akik egyre nehezebben viselik a napról-napra egyre jobban rájuk nehezedő nyomást, félelmet. Ebben a szuggesztív jellegben nagy szerepe van a kiváló színészi játéknak, a rendezésnek és a nagyszerű zene összhangjának. Bár talán nem annyira sötét, mint a Rózsa neve, hiszen már képi világban is mást nyújtanak a színes koreai hagyományos viseletek, mint a sötét kolostorokban élő szerzetesek szürke csuhái, mégis kellően félelmetes és borzongató érzés keríti hatalmába az embert. Hál’ Istennek a film egyébként kerüli a koreai filmekre annyira jellemző kliséket, tehát nem szándékszik sem túlzottan megnevettetni, sem megríkatni a nézőt.

Annyi mondanivalóval nem rendelkezik ugyan, mint nyugati társa, de igen szórakoztató, a manapság egyre több koreai történelmi film között pedig mindenképp kiemelkedő alkotás.

imdb